Június 15. és 21. között szervezték meg a magyar ajkú hívek számára a zarándoklatot Medjugorjéba, a Boldogságos Szűz Mária, a Béke királynője jelenéseinek helyszínére. A zarándoklat papi vezetője Hortobágyi Arnold OSB, munkácsi káplán atya volt. A zarándoklaton részt vettek fiatalok és idősebben egyaránt, egyetlen lelki családot alkotva a többi zarándokcsoporttal együtt a Szűzanya körül. 

Az alábbiakban a zarándokok egyike osztja meg mély lelki megtapasztalásait az ott töltött idő alatt, melyek gyökeres változást hoztak további életére.

“Emlékszem arra a napra, amikor először láttam a hirdetést a facebookon, hogy zarándoklat indul Medjugorjéba. Hirtelen boldogság fogott el, hogy van lehetőség egy ilyen jelentős helyre eljutni, ahol a mai napig Szűzanya jelenések történnek. Éreztem, hogy muszáj elmennem, nem hagyhatom jövőre, ezért gyorsan jelentkeztem. Tudtam, milyen jelentőségteljes ez a hely, és úgy gondoltam, hogy a családom, a barátaim és az ismerőseim érdekében is fontos lenne eljutnom oda, és imádkozni értük. Nem foglalkoztam azzal, mennyibe kerül az utazás, vagy pillanatnyilag másra kéne a pénz, most az volt a fontos, hogy kihasználjam ezt a lehetőséget.

Medjugorjéba érkezésem első pillanatától kezdve különleges érzéseket éltem át. Erős, mindent átölelő szeretet és béke vett körül, mintha a szívemet átjárta volna egy láthatatlan ölelés. A legszebb élményem a Jelenések hegyéhez kötődik. Első nap, mikor felmentünk a hegyre, letettem a gondjaimat, imádkoztam családtagjaimért, barátaimért, ismerőseimért. Nehezen tudtam eljönni onnan, a szívem visszahúzott, legszívesebben ott maradtam volna a hegyen. Mikor aztán lejöttünk a hegyről, erőteljes érzelmi hullám öntött el, egyszerre egy mindent átható szeretetet éreztem a szívemben, másrészt a sírás környékezett. Ez aztán az egész napomat végigkísérte.

Csütörtökön hajnalban ismét felmentünk a Jelenések hegyére, ahol sokan összegyűltünk imádkozni. Reggel 5 órakor jelent meg a Szűzanya. Az imádkozás és a jelenés alatt olyan erős érzelmeket éltem át, hogy sírva fakadtam. Amikor véget ért a jelenés, odamentem, hogy letegyem a Szűzanyának szánt virágot. Észrevettem, hogy a Mária-szobrot ugyanolyan piros és fehér rózsákkal díszítették aznap, mint amit én szántam neki. Ez az érdekes egybeesés mélyen megérintett. Mária jelenlétét erősen éreztem. Megnyugtató, erős és kellemes érzéseket tapasztaltam a jelenés helyén. Mikor megtudtam, hogy a Szűzanya a jelenés alatt imádkozott azért, hogy béke legyen a szívünkben, a családjainkban, a világban, ráadásul a jelenlévőket megáldotta, ennél nagyobb kegyelmet és boldogságot el sem tudtam képzelni. Kimondhatatlanul hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen élményekben, tapasztalatokban volt részem, és hogy áldásban részesülhettem. Egész életem során megmaradnak, mindig emlékezni fogok rájuk.

A Medjugorjéban átélt szentmisék, a közös rózsafüzér imádságok és a szentségimádás örömteliek voltak számomra, mélyen megérintették a lelkem. Megható volt látni, milyen őszintén és mély hittel élik meg emberek ezrei, helyiek és zarándokok egyaránt a hitüket.

Medjugorjei zarándoklatom átalakító élmény volt számomra, ami a  lelki küzdelmeim és az állandó bűntudat közepette érkezett. Mégis ebben az állapotban is megkaptam azt a kegyelmet,  ami segít a továbbiakban pozitívan élni az életem. Megtapasztaltam, és megértettem, hogy bármilyen küzdelmünk és fájdalmunk is van, a Jóisten ott van mellettünk, akkor is ha néha úgy érezzük, nincs jelen.  Megtapasztaltam, hogy bár sokféle hiányosság lehet az ember életében, anyagi, érzelmi, egészségi, kapcsolati stb., a Jóisten ezeket is képes betölteni. Oly csodálatos módon tölti be a szívünkben ezeket a hiányokat, hogy egy idő után észre sem vesszük, vagy legalábbis nem ez határoz meg bennünket. Nem a hiányainkban élünk tovább, hanem az Ő jelenlétében. Kívánom, hogy ezt az érzést mindenki élje át! Nem könnyű szavakban kifejezni, nem is lehet jól kifejezni. Ezt érezni és megtapasztalni kell!”

 a zarándokcsoport egyik tagja