„A remény nem csal meg” (Róm 5,5). Ez a rómaiakhoz írt levélből választott mondat a címe a jubileumi évet meghirdető bullának. A három év alatt láthatóvá vált számunkra, hogyan működik Isten gondviselése az ukrajnai egyház történetében.

2022-ben, amikor elkezdődött Oroszország teljes körű inváziója, a Szent Kereszt évét éltük, majd Ukrajna védőszentjének, Szent Mihály arkangyalnak a közbenjárását kértük. Ebben az évben a keresztény remény erényének jegyében élünk.

Az Isten gondviselésébe vetett remény teszi lehetővé számunkra, hogy hittel tekintsünk mindarra, ami hazánkban és a világban történik. Mindannyian láthattuk ez alatt az idő alatt, hogy az emberekbe vetett remény gyakran csalódáshoz és kétségbeeséshez vezet, míg az Istenben való remény szilárd és megingathatatlan támaszt ad.

Az Úrba vetett remény nem okoz csalódást, mert az Úr hűséges ígéreteihez, a körülményektől függetlenül állandóan szeret bennünket. Az Úrba vetett remény Isten hűségében és mindenhatóságában gyökerezik, belső erő forrásává válik számunkra, és hálával tölti el szívünket, amiért Isten jelen van közöttünk ebben a próbatételekkel teli időszakban. Hálásak vagyunk az emberek odaadásáért, áldozatkészségéért és a jó cselekedetekben való kitartásért.

Köszönetünket fejezzük ki a katonáknak, akik életüket kockáztatják a hazáért. Hősiességük nem vész el a feledés homályába, és testvéreink halála nem válik hiábavalóvá. Imáink mindig elkísérnek titeket! Őszinte hálával tartozunk az önkénteseknek, az orvosnak és minden jótevőnek, akik odaadó szolgálatukkal, minden erejükkel és képességükkel közelebb visznek a győzelemhez.

Hálás szívvel köszönjük Ferenc pápa minden erőfeszítését, amit azért tesz, hogy a világ ne feledkezzen meg Ukrajnáról, és köszönjük értünk mondott, szűnni nem akaró imáját. Köszönjük a Szentszék diplomáciai téren tett minden erőfeszítését, amelyet a hadifoglyok, valamint a civilek és a gyermekek visszatéréséért tesz, akiket az orosz erők erőszakkal vittek el az általuk ideiglenesen elfoglalt területekről.

Mélységes tisztelettel és együttérzéssel fordulunk ma a sebesültekhez és azokhoz, akik maradandó testi sérülést szenvedtek el ebben a brutális háborúban. Élő tanúi vagytok küzdelmünknek, mi pedig imádkozunk gyógyulásotokért, és megígérjük támogatásunkat. Azoknak pedig, akik a frontvonalról várják vissza rokonaikat, vagy nem tudják mi történt eltűnt szeretteikkel, szolidaritásunkat fejezzük ki; érezzétek, hogy nem vagytok egyedül fájdalmatokban.

Imádságunk azokhoz is szól, akik elvesztették legkedvesebb szeretteiket, akik gyászolják gyermekeiket, szüleiket, férjüket, feleségüket és barátaikat. Az Úr vigasztaljon meg mindenkit, aki ma szívében hordja a háború sebeit!

A fogságban lévők és a megszállt területeken maradók helyzete égető fájdalommal visszhangzik szívünkben. Nem szűnünk meg imádkozni szabadságukért, hazatérésükért. Imádkozunk és emlékezünk azokra is, akik kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, akik az idegen föld és a családjuktól elszakított lét terhét viselik. Az Úr erősítse meg őket megpróbáltatásaikban, segítse őket, hogy közösséget és támaszt találjanak külföldön is.

Az Ukrán Legfelsőbb Tanács február 24-t ezentúl nemzeti imanappá nyilvánította. Buzgó imádságra hívunk mindenkit, böjtölésre, vagy az önmegtagadás egyéb formájára biztatjuk ezen a napon azokat, akik ezt megtehetik. Bátorítjuk és kérjük a betegeket, hogy egyesítsék szenvedésüket Krisztuséval, ajánlják fel azt Ukrajnáért, valamint imádkozzanak a bűnösök megtéréséért és a mielőbbi, régóta várt igazságos békéért.

Ezekben az időkben, amikor úgy tűnik, mindenütt a sötétség és a kétségbeesés uralkodik, kapaszkodjunk a Remény Édesanyjának Szívébe, aki az utolsó pillanatig ott állt Fia keresztje alatt.

Lemberg, 2025. február 19.

az Ukrán Római Katolikus Püspöki Konferencia