Az Isten Szolgája, Anton Gaudí tervezte barcelonai Szent Család templomban a spanyol királyi pár jelenlétében mutatott be szentmisét Leó pápa szerdán este, majd megáldotta annak Krisztusról nevezett legmagasabb tornyát. Miközben Őrá tekintetünk, kötelezzük el magunkat, hogy felemeljük az elesetteket, megmutatva a világnak, hogy a Szent Család a világ legmagasabb temploma, mely Isten zarándok népének lépteit vezeti Katalónia földjén és a Földközi-tenger térségében.

A Szent Család bazilika kitárt karokkal fogad be minket, hogy hallgassunk Isten szavára és hogy felemeljük a tekintetünket az Atyaisten arcára, kinek dicsősége Fiában ragyogott fel nekünk, amit a templom tornyai jelképeznek Barcelona városa, ​​a vármegye, Katalónia és egész Spanyolország számára, mint az egység és a harmónia jelképe – kezdte beszédét a pápa, majd szeretettel emlékezett elődjére, XVI. Benedek pápára, aki 2010-ben megáldotta a bazilikát.

Még épül, mégsem befejezetlen mű, mert ígéretet hordoz

E templom egyetlen épületét sok kőből emelték, az évek során folyamatosan növekedett ugyanazon terv szerint, ám a Szent Család bazilika sokkal több, mint egy emlékmű, építése ma is folyik, ami arra emlékeztet minket, hogy a keresztény élet egyetlen, örök utazás. Mégsem befejezetlen mű, hanem épülőfélben lévő templom, befejezetlensége nem hiba, nem hiány, hanem inkább ígéretet fejez ki. Hálánk így elkötelezettséggé válik, mivel együttműködünk Isten tervében, vagyis abban az építkezésben, amelyre Ő maga hív minket, hiszen a Szentlélek temploma vagyunk. Valójában nem mi építünk templomot Istennek, hanem Ő az, aki helyet ad nekünk Fia szívében. Ő az, aki van, aki értünk van: Neve – Én vagyok – a legszentebb név, amelyet Isten Mózesnek adott az égő csipkebokorból, kinyilatkoztatva saját elpusztíthatatlan hűségét. Emberré lett és így már velünk járó Isten, a kegyelem és a megbocsátás, az üdvösség és az új élet forrása.

Krisztus keresztje a megváltás rendjét hirdeti: az utolsók elsők lesznek   

Ma este tehát arra emlékezünk, hogy Krisztus keresztje, amely e bazilika tetején található, az utolsók keresztje, akik elsőkké válnak, a bűnösöké, akik szentekké válnak, a halottaké, akik feltámadnak. A Szent Család bazilika mindhárom homlokzata ezt tanúsítja: a Születés kapuján az Elsőszülött lesz értünk utolsó a földi születésével, A Passió kapuján áldozatával megvált minket a szenvedése által, míg a Feltámadás kapuján halála által örök életet ad nekünk és részesévé tesz minket isteni dicsőségének. Jézus Krisztus tornyára csodálattal tekintünk fel, arra, aki egyedül tárja fel előttünk Isten igazságát és a mi emberi igazságunkat is. Krisztusra tekintve megújult szemmel láthatjuk a világot: a kereszt tornya ekkor valójában a szeretet zászlajává válik, mert Isten úgy szeret minket, hogy a halál eszközét a remény jelévé változtatja. Jézus keresztjében hitünk a csúcsra ér, ahogyan azt a torony alján lévő felirat is hirdeti: „Tu solus Sanctus, Tu solus Dominus, tu solus Altissimus, Mert egyedül Te vagy a Szent, Te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fenség”. Ez a kereszt nappal ragyog, visszatükrözve a napfényt, éjszaka pedig úgy világítja meg a várost, mint egy a Földközi-tengerre tekintő világítótorony.

A bazilika elmondja az Úr életének misztériumait

Igen, Krisztus világossága a sötétségben ragyog, még akkor is, ha a sötétség nem fogadja be (vö. Jn 1,5.11). Ez az elutasítás azonban nem kevesbíti Isten szeretetét: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított” (Jn 8,28). Át kell mennünk a Megfeszített szenvedésén, hogy a Feltámadott dicsősége megvilágítson minket: az Atya mindig arra tanított minket, hogy életet adjunk, a Fiú pedig, aki tőle kapja az életét, a Szentlélek erejével mindenkinek továbbadja. Ezért a kereszt az ő szeretetének fényes jele. Amikor Krisztust felemelik, felragyog csodálatos embersége, és cselekedeteink megdicsőítik Istent. Ezek a hit cselekedetei, ám a művészet kiemelkedik közülük. Maga a hit ad formát a köveknek és értelmet az épületnek, amelyben együtt lakunk. Imáinkban tehát felfedezzük a dolgok eredeti kötelékét Istennel, az ég és a föld Teremtőjével: Ő az a Művész, aki ragyogásával rányomta bélyegét a kozmoszra. A saját képére teremtett ember saját géniuszával válaszol Isten művére: így a művész a tehetséget dicséretté, az alkotói kreativitást pedig a Teremtőt hirdető tanúságtétellé teszi. A mély hitű építész, Isten Szolgája Antoni Gaudí ezeket a tereket azért alkotta meg, hogy elmondja az Úr életének misztériumait: ily módon egy lelki zarándoklatot kínál nekünk, amely találkozáshoz vezet a velünk született, meghalt és feltámadt Krisztussal.

A templom szépsége segítsen, hogy megtanuljuk az evangélium szerinti élet művészetét

Halálának századik évfordulóján Gaudíra emlékezve köszönetet mondunk minden támogatónak és jótevőnek, a művészeknek és kézműveseknek, akik közreműködtek egy olyan építészeti remekmű felépítésében, amely egyben kőből, színből és fényből készült, ékesszóló katekézis is. Az Egyház így a maga bölcsességében megújítja az ősi katedrálisok Biblia pauperumát, a szegények Bibliáját, amelyek önmagukban is gazdag evangelizációs üzenetek. E templom szépsége segítsen minket, hogy egyre jobban megtanuljuk Mesterünktől és Urunktól az evangéliuma szerinti élet művészetét. Miközben Őrá tekintetünk, kötelezzük el magunkat arra, hogy felemeljük az elesetteket, mert így mutathatjuk meg a világnak, hogy a Szent Család a világ legmagasabb temploma, mely Isten zarándok népének lépteit vezeti Katalónia földjén – zárta homíliáját Leó pápa.

Forrás – www.vaticannews.va