„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek, mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek”- olvassuk Jeremiás prófétánál. Az emberi élet a legnagyobb ajándék, ugyanakkor mások védelmére is szorul. Értékét még jobban érezzük ezekben a háborús időkben: látjuk, halljuk, hogy mire képes az ember, mit tud tenni egyik ember a másikkal. Mégis, ma a világon az anyaméh a legveszélyesebb hely, frontvonal élet és halál között.

Ezen gondolatok fényében találkoztak azok a papok és laikusok, orvosok, pszichológusok, életvédők és érdeklődők, akik részt vettek 2024. április 12. és 14. között a Pósaházán megrendezett tréningen, melyet a Munkácsi Egyházmegye az Ukrajnai Püspöki Konferencia Családbizottságával együttműködve, a Család és Élet Egyesület szervezésében tartott meg az élet védelme jegyében. A közel 100 résztvevő Ukrajna különböző részeiről színvonalas előadásokat hallhatott a megfogant élet értékéről és védelméről, a krízisbe került várandós anyák gondozásáról, valamint az abortuszon átesett nők lelkigondozásáról – és sok konkrét, gyakorlatias eszközt is kapott a kezébe.

Társadalmunk a „halál kultúrájában” él. Reménytelenség vesz körül minket, hiszen lehetővé teszi és támogatja az abortuszt, fogamzásgátlást, mesterséges megtermékenyítést, hűtlenséget, válást, rendellenes kapcsolatokat, eutanáziát. Az ilyen gondolkodásmód pusztító hatású és sérti az élethez való alapvető emberi jogot. Szent II. János Pál pápa az Evangelium Vitae kezdetű enciklikájában megfogalmazza, hogy az emberi élet sérthetetlen, szent a kezdetétől a végéig, és aki az élet ellen vét, a Teremtő ellen vét. Az új élet első pillanatától kezdve Isten teremtménye, ajándék, aki megváltoztatja a család történetét. A magzati élet védelme nem kizárólagosan vallási tanítás, hanem erkölcsi kötelezettségünk, amely világnézettől függetlenül mindenkire vonatkozik, legyen ez szülő, nagyszülő, orvos, tanár vagy akár a szomszédunk.

A konferencián végig jelen volt Radoszláv Zmitrovics OMI püspök, az ukrán püspöki kar családbizottságának elnöke. A konferencia első napján Lucsok Miklós OP munkácsi megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket, és ő mutatta be aznap a szentmisét.

Miklós püspök prédikációja összecsengett a konferencia témájával. Az életről való gondoskodás kapcsán különösen két szempontra mutatott rá. Az első Istennek, az Élet forrásának gondoskodása, aki az életadásban odáig elment, hogy Emberré, majd Kenyérré vált számunkra. A másik szempont az élettel való törődés, ami az önmagunkkal való törődéssel kezdődik, amelyben kapcsolatot teremtünk Istennel, aki maga a megtestesült Szeretet.

Az első nap délelőttjén Popovicsné Palojtay Márta, a Család és Élet Egyesület alapítója és vezetője vezette fel a témát. Beszélt a terhességmegszakítások egyéni, családi és társadalmi következményeiről, az életellenes társadalmak válságáról, az abortuszról elterjedt tévhitekről, az anya és a gyerek jólétének hamis szembeállításáról. Ami jó a gyermeknek, az jó az anyának is. Egy nem tervezett várandóság mindig krízist hoz magával, a család és nő krízisét. A nők összezavarodnak, mert különböző hatások érik őket, megváltozik az életük. A mai világban sajnos egy mérlegre helyezik az emberi életet az alkalmatlannak látszó élethelyzettel. Fontos tudatosítanunk, hogy a gyermekvállalás és gyermeknevelés nem csak az anya feladata és felelőssége. „Legalább egy valaki mellettem állt volna” – hangzik el gyakran az abortuszon átesett nők részéről.

Arról is beszélt, hogy a „Ne félj, én nem ítéllek el” címet viselő lelkigyakorlatokon, melyeket Petenko Miron atyával együtt vezetnek már több éve, az abortuszon átesett nők ki tudják nyitni szívüket, meg tudtak békélni Istennel és saját magukkal, találkozva az irgalmas Isten szeretetével. Bemutatták azt a kezdeményezést is, ami két évvel ezelőtt október 15-én, az elveszített gyermekek világnapján, „Babasirató” néven jött létre: egy virtuális emlékfal a meg nem született gyermekek elgyászolása és emléke céljából.

Szó esett arról is, hogy a Pro-Life mozgalmak ma a világon nem túl népszerűek. Ezért is, most különösen is arra vagyunk hivatva, hogy a megfeszített és feltámadt Krisztust vigyük a világba. Jézussal való életünk teszi lehetővé, hogy az evangélium örömhírét tovább adjuk, és hogy legyen bátorságunk az élet védelmét képviselni minden helyzetben. Legyünk szeretettel és türelemmel a fiatalok iránt! Szólítsuk meg őket a modern digitális hálózatok segítségével is, hogy az életvédelem elérhető legyen mindenki számára az internetes térben is.

Horodencsuk Zoreszleva, szülész-nőgyógyász, a természetes családtervezés orvosi tanácsadója és a Creighton-módszer oktatója a meddő párok számára Szent II. János Pál pápa kérésére kidolgozott, hatékony módszerről tartott előadást, mely után egy kétgyermekes házaspár tett tanúságot, azokkal a gyerekekkel együtt, akik ennek a módszernek köszönhetően születtek meg.

Petenko Miron atya a lelkigyakorlatok tapasztalatai alapján ismertette a gyógyulás lépéseit, a papok által a gyóntatásban használható eszközöket, amelyekkel az abortusz vagy a vetélés sebeitől szenvedő nők felé Isten irgalmas szeretetét közvetíthetik. Példákkal illusztrált előadása mindenkit mélyen megérintett.

Különösen szép pillanatok voltak, amikor a résztvevők megláthatták, hogyan érinti meg Isten az ember szívét, melynek következményeképpen hasznos és jó kezdeményezések látnak napvilágot. A tréningen többen is tanúságot tettek erről, megerősítve egymást, hogy ebben a harcban nem vagyunk egyedül, a Lélek működik. A gyermek mindenkiben felébreszti a jóságot.

A képzésen résztvevők nemcsak elméleti, hanem gyakorlati segítséget is kaptak, hasznos eszközöket ahhoz, hogy segítséget tudjanak nyújtani másoknak: lépésről-lépésre útmutatót a különböző válsághelyzetekben való segítségnyújtáshoz, statisztikákat, adatlapokat, érveket, filmeket, plakátokat, és a segítő emberek széleskörű, évek vagy évtizedek óta tartó tapasztalatát.

Az eucharisztikus élmények, a közös imádság, a szentmisék, a szentségimádás hihetetlenül összefogták és lélekben megerősítették a résztvevőket. A vasárnapi szentmise keretén belül került sor a lelki örökbefogadásra. A kurzus résztvevői ígéretet tettek, hogy kilenc hónapon át imádkoznak egy abortusz által halállal fenyegetett gyermek életéért, és szüleiért, valamint azért, hogy születése után szeretetben, családi kötelékben nőhessen fel.

A ProLife munka lelki harc is, amelyet leginkább lelki fegyverekkel vívnak. „Még ha véget is ér az orosz agresszió, lesz-e béke Ukrajnában?” – tette fel a kérdést Radoslaw püspök. „Valódi béke az országban csak akkor lesz, ha béke lesz a szívünkben, béke az anyaméhben, ha bűnbánatot tartunk és az irgalmas Istenhez fordulunk.”

A konferencia második napján Ligy Payyappilly SJSM nővér tartott előadást a lelki, szellemi hadviselésről. Hangsúlyozta, hogy az Úr nem teremt olyat, aki nem szép. Isten számára mindenki szép és értékes, az Ő képére teremtett. Mindenki egyedi, Isten teremtménye, mint egy kézimunka, ezért Isten számára mindenki szeretett és értékes. Különféle életpéldákat hozott fel, és az Efezusiakhoz írt levél szavainak gyakorlására buzdított: „Öltsétek fel Isten fegyverzetét” (Ef 6, 11).

A délután folyamán a résztvevők egy kisfilmet néztek meg a méhen belüli fejlődésről. Ezt követően Samborska Henya asszony, az „Emberi Méltóságért” Alapítvány vezetője tartott előadást az abortusz válságán áteső személlyel való megfelelő kommunikációról. Ukrajna talán legismertebb életvédője fontos statisztikai adatokat is közölt és rámutatott a fájdalmas valóságra: egy egész országnyi kisbabát pusztítottunk el a saját kezünkkel az utóbbi évtizedekben – ennek katasztrofális következményei mára már nyilvánvalóak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ma az egész világon Ukrajnában a legalacsonyabb a születések arányszáma.

A szeminárium harmadik napja különösen a jövő generációját helyezte a figyelem központjába. Poperecsna Olena üzletasszony, életvédő önkéntes az iskolásokkal és a tinédzserekkel kapcsolatos tapasztalatairól beszélt, valamint arról, hogyan lehet hatékonyan használni a közösségi hálót és az internetet az élet üzenetének hatékony közvetítésére.

„Ez a hétvége megváltoztatta az életemet. Most már tudom, mit kell tennem.” „Valójában ez egy lelkigyakorlat volt, régóta szükségem volt rá.” „Csak most értettem meg anyám viselkedését. Felismertem az összes tünetet. Megértettem, hogy miért nem tudta soha kifejezni a szeretetét felém.” Ilyen és ehhez hasonló szavakkal osztották meg a résztvevők a három nap alatt megélt benyomásaikat, akik lélekben és tudásban gazdagodva tértek vissza egyházmegyéikbe, hogy elkezdjék, vagy újult erővel folytassák a megfogant életért végzett áldásos tevékenységüket.

 

Kiss Éva és Gyürki Adrienn írása alapján

Fényképek: Veritas