Március 10-12. között a szinyáki lelkigyakorlatos ház adott otthont a „Közösség, mint Isten irgalmasságának helye” témájú lelkigyakorlatnak.
A résztvevők a lelkigyakorlat első perceitől kezdve őszinte, meleg és biztonságos légkört tapasztalhattak meg, amelynek megteremtésében Lucsok Miklós püspök segített.
Minden napot az Úr Lelke nyitott meg számunkra az Isten Igéjéről szóló elmélkedéssel. Szombaton Lukács evangéliumának a tékozló fiú visszatéréséről szóló szövegéről elmélkedtünk, s azon keresztül felfedeztük az Irgalmas Atya képét.
Vasárnap János evangéliumának a szamariai asszonyról szóló szövegéről elmélkedtünk, majd az elutasítás és a bűn sebeiből való gyógyulás témáját beszéltük át.
A lelkigyakorlat résztvevői kis csoportokban megoszthatták személyes tapasztalataikat az evangéliumról. Megtapasztalták Isten szavának átható erejét, amely az emberi lét legbelsőbb mélységeibe hatol, megpróbálja és megkülönbözteti a szív gondolatait és szándékait.
A résztvevők nyitottsága és őszintesége lenyűgöző volt, és ennek következtében az elfogadás és a szeretet légköre hatotta át az együtt töltött időt. A csoportokban végzett kreatív feladatok segítették a résztvevőket abban, hogy megnyíljanak, és jobban megismerjék önmagukat és felebarátaikat.
Minden nap részesültek abban a kegyelemben, hogy a Szent Kereszt Felmagasztalása templomban ünnepelhették az Eucharisztiát, a nap végén pedig a kápolnában kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozhattak, szemlélődhettek: megható találkozás volt ez Jézussal. Őszintén köszönjük Fizer Jevhen atyának az elmélkedéseit és imáját, amelyek segítettek mindenkinek elmerülni az élő Jézus jelenlétében.
A lelkigyakorlat alatt érezhető volt a Szentlélek jelenléte és működése, aki megnyitotta a résztvevők szívét a gyónásra, őszinteségre buzdított és gyermeki örömmel ajándékozott meg mindenkit.
Sokunk számára a személyes megtérés, az önmagunkról való igazság, Isten szeretetének és gyógyításának megtapasztalása volt ez a néhány nap. Világosságot kaptunk további életünkre, választ a kérdéseinkre. A testvéri szeretet megtapasztalása és Jézus jelenléte közöttünk pedig ízelítőt adott Isten földi országából.
Köszönjük Miklós püspök atyának a tanítást, a tanulságos prédikációkat és a nyitott szívét, és köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult Isten tervének megvalósulásához.
Néhány személyes benyomás a résztvevőktől:
Isten olyan egyszerűen, olyan csendesen, olyan erősen érintette meg a szívemet, ahogyan csak ő tudja. Köszönöm Istennek és mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ehhez a lelkigyakorlathoz. (Maria)
Nagyon hálás vagyok az Úrnak a lelkigyakorlat ajándékáért… Világossá vált számomra, hogy Isten arra hív engem (és mindenki mást is), hogy közösen teremtsük meg Isten terét, a Szeretet és a biztonság terét. Ha egy olyan városban vagyok, ahol mások nem akarnak vagy nem állnak készen arra, hogy ilyen teret teremtsenek, fontos, hogy el tudjam hagyni ezt a helyet, és lerázzam magamról a port.
Azt is megértettem, hogy az életemet és az időbeosztásomat Jézus köré kell építenem, és nem őt kell beszorítanom az időbeosztásom szabad tereibe. Minden reggel Isten Igéjével kezdeni a napot, és erre építeni az életemet. (…)
Isten ismét megtérésre hívott, a döntéseimért való felelősségre. Emlékeztetett arra, hogy amikor beismerem az igazságot magamról, a bűneimről, és visszatérek Hozzá, az Atyához, akkor nagy öröm van a Mennyben. A legfontosabb, hogy vigyázzunk a szívünkre. (Karine)
Szöveg: Gyürki Adrienn
Fotó: Weiss Viktória
