IMA, BÖJT, CSEND…
Ezen szavakkal hívták egy kis nagyböjti elcsendesedésre az egyházmegye híveit Nagyszőlősre március 3-5 között. A lelkigyakorlatot Petenko Miron atya és Popovicsné Palojtay Márta vezették. Kiváló témakör, mivel mindhárom fontos és egymást támogató eszköz, annak érdekében hogy az Úr jelenlétét jobban megtapasztalhassuk a jelenben.
Az előadások során, Szentírási részekre alapozva, a vezetők kiemelték a böjt, a csend, az ima értéket, rávilágítva olyan aprónak tűnő részletekre, melyek mellett a zajban és rohanásban nem tudunk felfigyelni. Így segítenek a felszínre hozni a belső problémákat, melyek rombolnak, valamint felismerni a szív „pogány” területeit.
Fontos gondolat, hogy Istent akkor kell beengedni az életembe, amikor éppen jön, bekopog. Ezt a hívást a csend illetve böjt állapotában könnyebben fel lehet ismerni, mint pl. aktív tevékenység közben. Hiszen olyankor többnyire azt mondjuk “ne most, majd később…”. És ha az életünk folyamatosan ilyen szakaszokból áll, akkor nagy eséllyel kiiktatjuk az életünkből Isten közeli jelenlétét, annak megtapasztalását.
A mai világ az aktivitás eretnekségében szenved. Meg kell tanulnunk Jézusra “pazarolni” az időt. Fel kell ismernünk, hogy a böjt nem törvény, hanem szabad elhatározás.
Komoly döntések meghozatala előtt, nehéz élethelyzetekben, de akár egy családi vita rendezésében is kiemelkedő erővel bír ez az “eszköz”. Vannak a folyton visszatérő bűnök, amiket szinte már ununk meggyónni. Ezektől való szabadulásban is kiváló segítség a böjt. Ahogy azt Miron atya kiemelte, a böjt nem csupán lemondás, hanem a nagyobb jó választása, a szabadság felismerése, mely segít visszanyerni a lelki békét, felerősíti a szeretetre, hálára való képességet, másokért való áldozatvállalást.
Az ember vágyik a békére. Amikor cselekszem – akár helyesen, akár nem -, akkor békét akarok. Nem mindegy, hogy jóra vagy rosszra irányulnak a tetteim. Ha rosszra, akkor csak a saját megnyugvásomat keresem. Ha Isten törvényei szerint élek, akkor befogadom az Ő békéjét.
A csend fontos a szív vizsgálatára, hogy meghalljam, milyen gondolatok születnek benne, hiszen onnan származik a gonosz és a jó is. A szív nem azért van, hogy vezessen, hanem hogy vezetve legyen. Fel kell ismerni, hogy kit követ az én szívem. A jó a csendben mutatkozik meg, nem hangoskodik, elő kell ásni azt.
Nagyon megérintő volt a lábmosás evangéliumi történetének magyarázata. Krisztus hihetetlen és az emberi ész szempontjából abszurd cselekedetek sorozatát viszi végbe működése során. Az utolsó vacsorán a lábmosás, mint a végtelen, alázatos és önátadó szeretet jele, bemutatja, hogyan kell a tökéletesnek és hatalmasnak a legkisebbé és utolsóvá válni. Ezt tette Jézus kezdettől fogva, amikor kiüresítette önmagát és szolgai alakot öltött. És mindezt önszántából, értem… A gőg sok bűn forrása, imádkozni kell azért a kegyelemért, hogy mindig lentről próbáljak nézni a másik felé, mint olyanra, aki nagyobb nálam. Ha maga az Isten ezt tette, én miért tusakodok ez ellen?
Kiemelkedő pillanatok voltak a Szentségimádások, és az Eucharisztia előtt mondott közös rózsafüzérek. Új értelmet nyert a böjt és a csend, mely során elmélkedhettünk a személyes kegyelmi történetünkön, azaz a fogantatástól a jelen pillanatig történtekről, felismerve: hol és milyen módon volt/van jelen az Isten. Hihetetlenül fontos Krisztussal együtt visszatekinteni a már lefutott életpályán. Aki nem ismeri a múltját, arra van ítélve hogy megismételje azt. Csak így lehet felismerni az Ő jelenlétét az örömteli és fájdalmas eseményekben, és hogy milyen kegyelmekkel gazdagított.
Márti gyönyörűen megfogalmazta, hogy az Úr mellém szegődik a rossz úton is, amikor eltérek az Ő általa elgondolt tervtől, nem hagy el, próbál visszaterelni, és az én hibáimat csodálatosan tudja korrigálni, beépíteni az üdvösség felé vezető útba.
Hálával a szívünkben, lélekben feltöltődve és komoly elhatározással térhettünk haza, azzal a tudattal, hogy a zajban és aktív tevékenységben is ott van az Isten, szelíden várva lelkünk elcsendesedését, hogy magához öleljen.
Szöveg: Revallo Nikoletta
Fotók: Szviscsu Marina