Püspökszentelés Munkácson (beszámoló és képgaléria)

Örömteli és történelmi eseményre virradt a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye december 10-én: számos püspök, pap és hívő jelenlétében püspökké szentelték Lucsok Péter Miklós domonkos szerzetest, akit a Szentatya november 11-én nevezett ki egyházmegyénk segédpüspökévé. Székesegyházunkban ez volt az első püspökszentelés. Mint egyik püspöktársa említette a szentmise után: nem a nyirkos, esős időjárás fog megmaradni bennünk ennek a napnak emlékeként, hanem az az örömteli ragyogás, mely valamennyiünk lelkét eltöltötte aznap a templomban a szentelendővel együtt.

A püspökök és a papok a kápolna előtt, a hívek a templomban gyülekeztek; a székesegyház zsúfolásig megtelt. Felzúgtak a harangok, majd orgona- és harsonaszóra vonult be a papság, köztük a szentelendő Miklós atya. A fő helyen Claudio Gugerotti kijevi nuncius ült, mellette Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek és Majnek Antal munkácsi megyéspüspök, a három fő szentelő. Lucsok Miklós atya az oltárral szemben foglalt helyet, oldalán két segítő pappal: Petenko Miron ungvári plébánossal és Balog Petro domonkos testvérével (aki szintén kárpátaljai származású).

A szentmise elején Pogány István munkácsi plébános üdvözölte a megjelenteket: Claudio Gugerotti érseket, kijevi nunciust, Majnek Antal megyéspüspököt, Mieczysław Mokrzycki lembergi érseket, Bronisław Bernackit, az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia elnökét és a püspökkar többi tagját; a Magyarországról, illetve Erdélyből érkezett magyar főpapokat: Ternyák Csaba egri érseket, Bosák Nándor nyugalmazott püspököt, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi és Schönberger Jenő szatmári megyéspüspököket, valamint Szocska Ábel görögkatolikus főpásztort, a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökét. Köszöntötte továbbá az ukrán görögkatolikus, ill. pravoszláv egyház képviselőit, a jelen lévő számos domonkos szerzetest, köztük Jacek Dudka ukrajnai vikáriust, Paweł Kozacki lengyel és Demjan Jurij Mačura szlovák tartományfőnököket, Andrzej Kostecki magyarországi vikáriust, valamint az ukrán állami tisztségviselőket és a magyar diplomatákat. A szentelésen több mint száz pap volt jelen, részint a Munkácsi Egyházmegyéből, részint azokról a helyekről, ahol Miklós atya eddig működött. Sok olyan pap is részt vett egyházmegyénk nagy ünnepén, akik régebben nálunk szolgáltak. Számos hívő érkezett Lengyelországból, Szlovákiából, Magyarországról, Oroszországból, valamint a szentelendő legutóbbi helyéről, Lembergből, köztük sok fiatal, akik között ifjúsági lelkipásztorként működött. Pogány István plébános köszöntötte Miklós atya jelenlévő édesanyját és többi családtagját is.

Az olvasmányokat Miklós atya „kisebb” és „nagyobb” (rendi) családjának tagjai olvasták fel: unokahúga magyarul, Jordana domonkos nővér pedig szlovákul. Az evangélium magyar és ukrán nyelven is elhangzott.

A kinevező bulla

Ezután elénekeltük a Veni Sancte (Jöjj, Szentlélek Úristen) kezdetű éneket. Majd a pápai bulla felolvasása következett, melyben Ferenc pápa kinevezi Lucsok Péter Miklóst, a domonkos rend tagját a Munkácsi Egyházmegye segédpüspökévé. A bullát először eredeti nyelven, latinul olvasták fel, majd Petro Zsarkovszki atya, aki hosszú ideig szolgált egyházmegyénkben, ukránul, Molnár János beregszászi plébános pedig magyarul. A jelenlévők ráfelelték: „Istennek legyen hála!”

„Végre megtaláltunk”

„Egész Ukrajnában kerestünk téged, és végre megtaláltunk” – intézte szavait Claudio Gugerotti nuncius Lucsok Miklóshoz a prédikációban. „Nagy ajándék vagy nekünk, az Egyháznak”.

„Nehéz ez a szolgálat” – folytatta. – „Rád bízzuk ezt a népet, és azt mondjuk: Örvendezzetek, mert még egy testvért kaptatok! Keresd meg azokat, akik szenvednek, és ahol fájdalom, nyomorúság, megaláztatás van, ott mutasd fel az élő Isten képmását, aki maga Krisztus. Ha pedig örömöt találsz, mert az is lakik az emberi szívekben, adj hálát ezért Istennek! Taníts másokat is arra, hogy hálát adjanak Istennek. Vezess rá másokat is, hogy észrevegyék és szemléljék Krisztus arcának szépségét.”

Akarom!

Ezután kezdődött a szentelési szertartás. A jelölt minden neki feltett kérdésre határozott „Akarom!”-mal válaszolt: mindhalálig teljesíteni akarja az apostoli hivatást, hűségesen és szüntelenül fogja hirdetni Krisztus evangéliumát, építeni akarja az egyházat és egységben maradni a pápával és a püspökök testületével, Isten népét az üdvösség útjára irányítani és szüntelenül könyörögni értük, a szegények iránt könyörületesnek lenni. „Akarom, Isten segítségével” – hangzott az utolsó válasz.

Teljes önátadás

A Mindenszentek litániája alatt mindenki letérdelt, a jelölt pedig arcra borult a teljes önátadás jeleként. Életében negyedszer jelezte ilyen módon, hogy teljesen és egyre jobban, egyre engedelmesebben átadja magát Istennek – először az örökfogadalomkor tette ezt, majd a diakónus- és papszentelés alkalmával, s most is, amikor megkapta a papság teljességét a hívek üdvösségének szolgálatára.

A litánia után következett a kézrátétel – ennek egyik legszebb jellemzője az elmélyült csönd és a szavak nélkül ima, mely beszédesebb minden szónál. A három fő szentelő után a többi püspök is egyesével a jelölt fejére tette a kezét. Majd a nuncius atya a szentelendő feje fölé emelte a nyitott evangéliumos könyvet, melyet utána két diakónus tartott. Közben a püspökök – Gugerotti nuncius vezetésével – együtt imádkozták a felszentelő imát.

A püspöki jelvények átadása

A kézrátétel és a felszentelő ima után Miklós atya már mint püspök térdelt oda a nuncius elé, aki krizmával kente meg a fejét. Majd átnyújtotta neki az evangéliumos könyvet, utána pedig a püspöki jelvényeket: a gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot.

Misericordia – irgalmasság

A szentelési szertartás végeztével örömteli tapssal fogadták a jelenlévők az újonnan felszentelt püspököt; aki békecsókot váltott társaival. Közben a kórus az irgalmasság évének mottóját énekelte latinul: „Misericordes sicut Pater – irgalmasok, mint az Atya”, mivel az új püspök ezt a szót választotta jelmondatául, vagy inkább jelszavául: „Misericordia”, vagyis irgalmasság. Ez az ének folytatódott akkor is, amikor elkezdődött az Eucharisztia liturgiája. A következő ének is beszédes volt: „Íme, eljövök, Uram, hogy megtegyem a te akaratodat.”

A szentmise kánonjában először hangzott el a most felszentelt püspök neve Antal megyéspüspök neve mellett, a következőképpen: „Erősítsd meg hitben és szeretetben földi zarándokútját járó egyházadat, szolgádat, Ferenc pápánkat és Antal püspökünket, valamint Miklós szolgádat, akit ma a Munkácsi Egyházmegye pásztorául rendeltél.”

A szentmise nyelve nagyrészt a latin volt; a szentelési szertartás ukránul folyt, a kórus pedig felváltva énekelt latinul, magyarul és ukránul. A Mindenszentek litániáját magyarul énekeltük, áldozás alatt pedig felhangzott a Győzelemről énekeljen kezdetű ének.

A jelenlévők megáldása

Az áldoztatás után Miklós püspök atya megáldotta püspök- és paptársait, majd végigment a templomon és megáldotta a híveket is. Eközben felhagzott a Te Deum, hálából a sok kegyelemért és örömért, amely egész szentmise alatt ott tükröződött a résztvevők arcán.

Medugorjéban kezdődött

Ezután Majnek Antal megyéspüspök szólt a jelenlevőkhöz; beszéde csupa hálaadás volt. „Kedves testvérek, ennek a gyönyörű szép szentmisének a végén hálát kell adnunk, mint mindig, az Úristennek. Hálát adunk az Ő nagy ajándékáért, Jézusért; az apostolokért, akiket meghívott és a világba küldött, hogy mindenhol hirdessék az Ő örömhírét, evangéliumát. Hálát adunk Jézus édesanyjáért, a Szűzanyáért, aki mindig támogatott minket és közbenjárt értünk. Jó egy évvel ezelőtt Medugorjéban kaptam azt az ötletet, hogy a hívekkel együtt folyamatosan imádkozzunk és böjtöljünk, és mindennap legyen szentségimádás a székesegyház kápolnájában az egyházmegye megújulásáért, megerősödéséért és hivatásokért. Ennek az egy éves együttimádkozásnak egyik gyümölcse lett a segédpüspök kinevezése.

Hálát adunk az Úristennek Szent Mártonért, aki egyházmegyénkért, városunkért különlegesen is közbenjár; ő az irgalmasság legnagyobb szentje. Nem véletlen, hogy az új püspök címerén ez az egy szó található: »irgalmasság«, melyet szolgálata vezérgondolatául választott.”

Mindenért hála!

A megyéspüspök hálát adott Istennek azért, hogy éppen 24 évvel ezelőtt arra méltatta őt, hogy meghívja a püspöki szolgálatra az újonnan alapított Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság segédpüspökeként. Köszönetet mondott Ferenc pápának (és az ő kijevi követének, Gugerotti nunciusnak), hogy a munkácsi születésű Domonkos-rendi atyát, Lucsok Péter Miklóst választotta segédpüspökül, segítőtársul az egyházmegye kormányzásában. Hálát adott az új püspök szüleiért, rokonaiért, valamint a domonkos családért, mely tanította, nevelte őt és segített kibontakoztatni hivatását. Részletesen köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy a szentmise ilyen szép legyen. Megköszönte a zarándokoknak és a munkácsi híveknek jelenlétüket, és további imájukat kérte papjaikért, püspökeikért. „Végül köszönetet mondok Miklós testvéremnek, aki elfogadta a kinevezést és vállalta ezt a munkát, otthagyva az ő domonkos rendjét, amelyet nagyon szeretett”, és ahol őt is nagyon szerették. „Isten éltessen erőben, egészségben, bölcsességben és az evangélium Jézusának szeretetében!” – fordult segédpüspökéhez.

Sebeink és az irgalmasság

Ezután az újonnan szentelt püspök lépett az oltárhoz, szemlátomást meghatódottan, mégis tréfálkozva kezdte: „Nehéz munka jó pásztornak lenni – végigálltam a szertartást, úgyhogy most nagyon érzem!” Majd arról beszélt, hogy az eredeti bűn miatt eltávolodtunk egymástól, „de a Szentléleknek megvan az ereje és hatalma arra, hogy egyesítsen minket. Kárpátalja egyike ezeknek a példáknak; ez egy olyan hely, ahol a Szentlélek egyesíthet bennünket, sokféle nemzetből származó embereket.” Mint mondta, az ő családjában is minimum hét nemzetiség ötvöződik. Majd választott vezérgondolatára fordította a szót. „Az irgalmasság az a szó, melyet Isten helyezett a szívemre, hogy ez legyen az én pásztori jelmondatom. »Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” – erre tanít minket Jézus, és tanítványait is erre tanította. „Az irgalmasságra van leginkább szüksége az ember megsebzett szívének és a megsebzett világnak. Az a tapasztalatom, hogy mi emberek nagy sebeket hordozunk, és nagyon sok szeretetre és irgalomra van szükségünk. De Isten rajtunk keresztül akarja gyakorolni irgalmasságát. Mindig nyitott akarok lenni arra, hogy elsősorban az Atyától fogadjam el ezt az irgalmasságot, és kérlek benneteket, ti is legyetek irgalmasok hozzám és egymáshoz, és én is mindig irgalmas akarok lenni.”

„Nem volt bennem félelem”

Nagy bizalom az egyháztól, Ferenc pápától és a püspöktestvérektől, hogy őt kiválasztották – mondta, s hozzátette: „Ti is, mind, akik itt jelen vagytok, kifejeztétek bizalmatokat irántam. Ez nagyon nagy dolog.” Majd így folytatta: „Tudjátok, mi a legfurcsább? Az, hogy amikor meghallottam, hogy Isten így szól hozzám: »elfogadod-e ezt a hivatást, hogy püspök, pásztor legyél?« – nem volt bennem félelem. Mint ahogy a mai szentleckében olvastuk: »Nem a félelem lelkét kaptátok, hanem az erő és a bizalom lelkét« (az ukrán fordításból idézve – a szerk.). Azután jött a gonosz, aki nem alszik, és időről időre elkezdi cibálni, kínozni az embert; ilyenkor mindig letérdeltem, és újra visszatért a békém és az erőm. Csak így tudok kitartani püspöki hivatásomban, ha letérdelek és megnyitom a szívemet Isten irgalmasságára.”

Az egész világ pásztorai

Majd megyéspüspökéhez és többi püspöktestvéréhez fordult: „Tanulni akarok tőletek, akik előttem jártok. Meg akarom tanulni Jézustól és tőletek, hogyan kell jó pásztornak lenni, és veletek együtt akarom szolgálni az egyházat, mely ránk van bízva Kárpátalján, Ukrajnában és az egész világon. Mert mi az egész világ pásztorai vagyunk, nem csak egy kis részéé.”

Ezután édesanyjának és rokonainak mondott köszönetet, további imájukat, támogatásukat kérve ezen a nem könnyű apostoli úton; majd domonkos szerzetescsaládjához szólt, melyben 25 évet töltött. Kifejezte reményét, hogy továbbra is egyek maradnak az örömhír hirdetésére szóló hivatásukban. Mint mondta, Isten nagy szeretetet adott a szívébe rendjük iránt. „De még nagyobb szeretetet adott nekem az egyház iránt” – tette hozzá.

Egyházmegyénk papjaihoz és híveihez

A Munkácsi Egyházmegye papjaihoz és híveihez, akikhez Isten püspöknek küldte őt, ezekkel a szavakkal fordult: „Köszönöm nektek, kedves testvéreim, hogy már ez alatt a rövid idő alatt is, mióta itt vagyok veletek, annyi örömöt, szeretetet és nyitottságot tapasztaltam tőletek. Kedves paptestvéreim, legyünk a Szentlélekkel egységben és Jézus urunk kegyelmében!”

Miklós püspök atya felváltva beszélt magyarul és ukránul; elmondta, hogy az elmúlt 25 évben nagyon keveset használta magyar anyanyelvét, de most mindennap magyarul misézik és gyakorol, így reméli, gyorsan belejön a megfelelő nyelvhasználatba. „Ehhez is kérem szereteteteket és irgalmatokat” – mondta.

Áradjon ránk Isten irgalma!

Végül mindenkinek köszönetet mondott minden ide érkezett zarándoknak, hogy ilyen módon is keresik Istent és vágynak utána. „Ne szűnjetek meg Krisztust követni és szeretni az ő egyházát! Együtt kell szeretnünk és szolgálnunk az egyházat és tanúságot tennünk a világnak. Legyünk hűségesek és kitartók abban a nagy örömben, melyet csak a mi Urunk tud adni nekünk, és a Vele való közeli kapcsolat. Minden itt jelenlévőre, Munkács városára, Kárpátaljára és országunkra, minden szerettünkre a mi Istennek kitárt szívünkön keresztül áradjon ki az Ő irgalma és áldása! Istennek legyen hála, alleluja!” – zárta szavait Miklós püspök atya.

A záró áldás előtt Claudio Gugerotti nuncius átadta Ferenc pápa üzenetét, aki áldását küldte a jelenlevőknek. A nuncius kifejezte nagyrabecsülését és valamennyiünk háláját Majnek Antal püspöknek, szép életpéldájáért és az elmúlt 24 év nem könnyű szolgálatáért. Mint mondta, a jelenlévők mosolyán látja, hívei mennyire szeretik őt és azt akarják, hogy folytassa misszióját, immár püspöktestvérével együtt. Szavaira spontán taps felelt, megerősítve őt abban, hogy nem tévedett.

Az ünnepélyes áldás után a pápai himnusz következett, két nyelven. A papság kivonulása közben az irgalmasság évének himnuszát énekelte a kórus: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak”. Miklós püspök atya még vagy egy óra hosszat fogadta a jókívánságokat az őt örömmel köszöntő hívektől. Közben a munkácsiak agapéra hívták és szeretettel kínálták a zarándokokat.

Az elmúlt időszak tele volt hálával és örömmel segédpüspökünk kinevezése miatt. Továbbra se szűnjön bennünk a hála Isten iránt, aki gondoskodott rólunk, felelt imádságainkra és ilyen örömöt okozott nekünk. Támogassuk imáinkkal és munkánkkal püspökeink apostoli tevékenységét, melyet a mi üdvösségünkért vállaltak. Isten segítse és tartsa meg őket!

Pápai Zsuzsanna

A teljes püspökszentelési szentmiséről tévéfelvétel készült, melyet itt lehet megtekinteni: