Ahogyan már Facebook oldalunkon beszámoltunk róla, október 2-án, vasárnap az Ungvári Szent György templomban szentmise keretében Lucsok Miklós OP püspök, a Munkácsi Egyházmegye apostoli adminisztrátora a plébánia hívei közül 21 hívőt avatott fel lektori szolgálatra

Nem ez volt az első alkalom a Munkácsi Egyházmegyében. Olyan világi személyek kaphatják, akik kifejezik beleegyezésüket, hogy lektorként szolgálják Istent, azaz felolvassák Isten Igéjét a szentmiséken.

„Ez a szolgálat is folyamatos képzést igényel” – mondta Petenko Miron atya, plébános. „Továbbra is lesznek találkozóink, hogy elmélyítsük az imádságot és Isten Igéjét.”

Az szentmise során a 21 új lektor a püspök kezéből vette át a Szentírást ezen szavak kíséretében: „Vedd a Könyvek Könyvét, a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten igéjét, hogy egyre jobban életté váljék az emberi szívekben.”

  

Prédikációjában Miklós püspök hangsúlyozta, hogy mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy életünkkel, tetteinkkel dicsőítsük Istent, és tehetségünk legjavát adva szolgáljuk az egyházat. Legyen az újonnan felavatott lektorok szolgálata Isten nagyobb dicsőségére!

„Már régóta olvasok a szentmiséken, de most érkezett el annak az ideje, hogy ’hivatalosan’ is lektorrá avattak” – osztotta meg gondolatait az újonnan felavatottak egyike. „Szeretem a szentírást szépen, hangsúlyozottan olvasni, mert valóban nem mindegy, hogyan érkezik el Isten szava az emberekhez. Szeretem ha felnőtt olvassa, ez is egy tanúságtétel. Már nincsen lámpalázam, de ez csak a bérmálás szentsége után változott meg bennem, addig meg sem mertem szólalni még öt ember előtt sem. Örül a szívem, hogy így is bekapcsolódhatok a szolgálatba. Jézusért teszem, Ő úgyis tudja ezt.”

„Gondolom mindenkinek volt olyan érzése még gyermekkorából” – kezdi, személyes vallomását Simon Miklós – „most mindenki engem figyel, most mi lesz, mit keresek itt, még a kamera is felvesz. Első érzéseim ezek voltak. Aztán ahogy közelget a pillanat, megláttam a püspök atyát bent, megjöttek a többiek, a háttérben mondták a rózsafűzért. A bérmálkozásom jutott eszembe. Ezt követően meghittség fogott el. Nagyon jól éreztem magam. Miklós püspök atya prédikációja mintha nekem szólt volna. Hálás vagyok Miron atya plébánosunknak, az ő közbenjárására még egy boldog nappal többet élhettem meg. “

„Kötelesség vagy elkötelezettség? Gőg vagy szolgálat? Nem csak a szentmise alatt, de a mindennapokban is ott motoszkál a kérdés és fennáll a választás.” – osztja meg benyomásait Revallo Nikoletta – „A lektoravatási mise arra mutatott rá, hogy leginkább ajándék, hiszen Krisztus testének tagjai lehetünk más-más adottságokkal, de ugyanazzal a Lélekkel. Csak a szívem és értelmem nyitottságán múlik, hogy teret adok-e az erő, a szeretet és a józanság Lelkének vagy sem. A Szentlélek a püspök atya által rávilágított arra, hogy nem lehetek Krisztus szavának hiteles megélője és továbbítója, ha nem táplálkozom a Szentírásból, ha nem érzem át és nem elmélkedek a tanításán. A hitbeli tudatlanság, lanyhaság és sötétség elhervasztja az emberi lelket, ellenben a megismerés és az ima növeszti és megerősíti a hit csíráját. Minden nap fel kell tennem a kérdést: mit tettem ma annak érdekében, hogy növekedjek a hitben? Az avatás során, amikor rátettem a kezem a Szentírásra, tudatosult bennem, hogy a keresztség általi Krisztus prófétai küldetésében való részesedés hatalmas kegyelem, de egyben felelősség is, amit a mai világban uralkodó ellentmondások közepette különösen fontos megélni.”