A Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária liturgikus emléknapján, február 11-én ünnepeljük a Betegek Nemzetközi Világnapját. Ezen a napon a Szent Márton-székesegyházban a szentmisét Pogány István plébános atya celebrálta, koncelebrált Hortobágyi Arnold OSB atya. A szentmise keretében kiszolgáltatták a betegek szentségét azoknak, akik kérték és felkészültek rá.
A szentmise elején István atya arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak a betegséggel küzdőkért és a szenvedőkért, a háború áldozataiért, a sebesültekért, valamint mindazokért, akiket lelki vagy testi sérülés ért.
Prédikációjában Arnold atya kifejtette, hogy az idősekre úgy tekint, mint utazásra készülőkre, olyanokra, akik már közelebb vannak a mennyországhoz. „Már nem az számít, mit mondanak róluk az emberek, sokkal inkább az, hogy mit hagynak maguk után. Kifelé lassan már megszűnnek létezni, annál inkább akarnak létezni befelé, és még ennél is jobban fölfelé” — hangsúlyozta az atya. Eddig talán nem volt elegendő idejük, hogy felfedezzék a belső világukat, hogy odafigyeljenek arra, ami belül zajlik. Ez az utazás az eloldódással kezdődik: azzal, hogy képesek legyünk rálépni a nagy útra, amely a Teremtőhöz vezet, aki minden gyermekét hazavárja. Ehhez először el kell szakadnunk a földi kötöttségektől.
Arnold atya felidézte egy idős ember szavait, aki szerint amikor a külső világ beszűkül, hirtelen tágassá válik a belső világ. Ilyenkor könnyebben elfogadjuk, amit nem tudunk megváltoztatni, jobban megértjük az embereket, és türelmesebbé válunk velük szemben. Az ember a szívével kezdi látni a világot. Ez az idős kornak a legszebb gyümölcse. Idős korban az élet korlátozódik, és sok lehetőséget elvesz az embertől, ugyanakkor új lehetőségeket is ad. Érzékszerveink ugyan eltompulnak, de ez segít abban, hogy jobban eljussunk önmagunkhoz. Ebben az életszakaszban új módon válhatunk önmagunkká, felfedezhetjük, ami eddig rejtett volt. Ez az állapot lehetővé teszi, hogy egyre szorosabb kapcsolatba kerüljünk szerető Istenünkkel. Sok idős ember kezd el új életet lélekben. Idős korban is elkezdhetjük, hogy Istennek – aki szeret minket – egyre nagyobb teret engedünk magunkban, és fokozatosan átadjuk neki egész életünket.
A homíliát követően sor került a betegek szentségének kiszolgáltatására. A súlyosan betegek és az idősek ebben a szentségben tapasztalhatják meg Jézus vigasztaló közelségét, amely enyhíti szenvedésüket és elhozza számukra a bűnbocsánat kegyelmét. A szent kenet felvétele után – Isten akaratától függően – javulhat a beteg testi és lelki állapota, akár a gyógyulás is bekövetkezhet; más esetben pedig a szentség kegyelmi erőt ad az örök életre való felkészüléshez. A betegek kenete nem a testi gyógyulás csodáját vagy a halál közelségét jelenti, hanem lelki megerősítést és támogatást. Emlékeztet minket arra, hogy Isten mindig közel van hozzánk, különösen a szenvedés és gyengeség idején, és szeretete erőt ad.
Fotó: Veritas
