„Reményt és jövőt adok nektek” mottóval lelkigyakorlat volt 13 év fölötti magyar fiatalok számára 2026. október 23–25. között, péntek délutántól vasárnap délig Kékesfüreden (Szinyák) a lelkigyakorlatos házban. A lelkigyakorlat vezetője Koronkai Zoltán SJ atya, miskolci plébános volt. A programot már nagyon várták a fiatalok, és érkeztek is szép számmal az Egyházmegye több településéről: Ungvárról, az ungvári járás falvaiból – Szelmencről, Szürtéről, Császlócról, Rátból –, valamint Munkácsról és Nevetlenfaluból is.

A közel 50 résztvevővel megtartott hétvége programja nagyon színes és változatos volt. Néhány mozgásos játékkal kezdődött, majd egy „buszvárós” megérkezés volt a ház előtti téren, ahol a fiatalok megoszthatták egymással, hogy ki milyen „csomaggal” érkezett, mi van a szívében, mikkel küzd, mit vár ettől a hétvégétől. Miután „megérkezett a Busz”, vagyis megosztották egymással a gondolataikat, bementünk az épületbe, ahol finom vacsora és kellemes meleg várta a résztvevőket. Az este további részében Zoli atya adott néhány impulzust, gondolatot az örömmel, boldogsággal kapcsolatban, melyet kiscsoportos munka követett, amely során átbeszéltük, majd plakátokon meg is jelenítettük a boldogságra irányuló vágyainkat és reményeinket.

Másnap a reggeli ima szintén a szbadban volt, reggeli után pedig felmentünk a domb tetején álló nagy kereszthez, ahol egy újabb Zoli atyás impulzust követően próbáltuk meghallani Isten hangját, illetve meglátni az Ő arcát a természetben. Időt kaptunk egy csendes sétára az erdőben, egy „beszélgetésre” a fákkal, Isten teremtett világával. Közben volt lehetőség lelki beszélgetésre és szentgyónásra is a kereszt tövében. A délelőtt további részében azzal foglalkoztunk, hogy mi az, ami reményt tud adni nekünk ebben a rohanó, Istentől elszakadó, tőle távolodó világban. Ezeket szintén megbeszéltük kiscsoportokban, majd képi ábrázolás vagy pantomim formájában bemutattuk a többieknek.

Ebéd után volt egy kis pihenő, majd keresztutat imádkoztunk, saját magunk által megírt elmélkedésekkel az egyes állomásokra. De természetesen minden nap volt szentmise a templomban, a lelkigyakorlat csúcspontja pedig a fiatalok túlnyomó többsége szerint a szombat esti szentségimádás volt, amelyen egyéni szentségi áldást kaptunk, miközben a barátaink is imádkoztak értünk. Szóval fantasztikus volt, feltöltődve, lélekben megerősödve, reménnyel teli szívvel tértünk vissza a mindennapokba.

Hála és köszönet érte elsősorban a Jóistennek, valamint a segítőknek: Mihalovics Krisztinának és Attilának, Fudella Attilának, és persze Zoli atyának, régi barátomnak.

Megyesi László diakónus, ifjúságpasztorációs felelős