Ezüstmise Aknaszlatinán

„Az idén vagyok 50 éves, de nem érzem. Talán fontosabb számomra az, hogy a papságomnak a 25. évfordulója van most nyáron. A születésnapom a nagyböjtre esik, ezért nem tervezek nagyobb ünnepséget, csak csendesebbet, szentmisében hálát adva minden ajándékért, az elmúlt évekért. Az ezüstmise alkalmából úgy gondolom, szélesebb körben gyűlünk majd össze, ahol alkalom lesz talán a születésnapom megünneplésére is egyben” – mondta márciusban Snep Roman atya az Új hajtás folyóirat olvasóinak egy vele készített interjúban.

2025. július 1-jén érkezett el ez a pillanat, amikor Roman atya Aknaszlatinán megünnepelte papszentelésének 25. évfordulóját. Az ezüstmisét Jézus iránti hűségben, a szolgálatban és a papságra szóló hivatásban való kitartásért ajánlotta fel. Sokan adtak hálát Istennek vele együtt, és osztoztak örömében.

Az ezüstmisén részt vett a Munkácsi Egyházmegye megyéspüspöke, Lucsok Péter Miklós OP, valamint Majnek Antal OFM nyugalmazott püspök atya, aki 25 évvel ezelőtt kiszolgáltatta az egyházi rend szentségét Roman atyának, továbbá paptársai és a hívek azokról a plébániákról, ahol szolgált.

Miklós püspök, aki az ezüstmise homíliáját mondta, kiemelte azt a három fontos elemet, ami egy pap életének kulcsa: Jézust hallgatni, Jézust követni, Jézus szívével összeforrva élni.

Roman atya először Munkácson volt káplán, onnan Szolyvát is ellátta. Majd 2001 és 2005 között Rahóra került, Rahó mellett még hat környéki egyházközséget is ellátott. Azután Csapra helyezték, ahol kilenc évig szolgált, de közben Ráton élt, ami – ahogyan ő maga fogalmazott – nagyon kedves hely maradt számára. 2014-től 2019-ig Munkácson és a környező településeken szolgált. 2019 óta van Aknaszlatinán, ahonnan kijár Nagybocskóra, Gyertyánligetre, és besegít Terebes ellátásába.

Aknaszlatina, ahol most szolgál, közel van Kerekhegyhez, ahol született. Talán ezért is van az, hogy könnyen megérti híveinek gondolatvilágát. De, ahogyan ő maga fogalmazott: „elmondhatom, hogy minden helyemen megtaláltam a hívekkel való kapcsolatot. Mindenhol voltak zárkózottabb és nyitottabb emberek is. Ugyanúgy itt is. Most az a helyzet, hogy nagyon sokan elvándoroltak. Nem csak a háború miatt, már előtte is, amikor megszűntek a munkahelyek. De akik itt maradtak, azokkal jól lehet alakítani és építeni a kapcsolatot.”

Amikor papi jelmondatáról kérdeztük, nemes egyszerűséggel így válaszolt:

„János evangéliumából vettem: Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. (Jn 17, 3) Az élethivatásom az, hogy megismerjem és megismertté tegyem Krisztust és az evangéliumot. Ennek a titka annyira mély, felfoghatatlan, hogy egy egész életünk, egy egész örökkévalóságunk van arra, hogy Isten megismerésében elmerüljünk. Sosem mondhatjuk azt, hogy most már eléggé megismertük Őt. Ez az ember számára kimeríthetetlen. A szemináriumban, a papi szolgálatom során ennek feltárása az imádság, a hívekkel való kapcsolat által történt, történik. Nem egyedül kell ezt megélni, hanem van egy egész egyházközösség, akikkel együtt ismerjük meg az Istent, közösségben a püspökök testületével és a Szentatyával.”

Ennek volt szép példája ezüstmiséjének ünnepe. Kívánjuk, hogy sokáig szolgálhassa az egyházmegye híveit, és hogy elérje azt a célt, amit az interjúban így fogalmazott meg:

„A személyes életemben az a célom, hogy fussam végig a pályát, ahogy Szent Pál apostol is mondta. Célom, hogy megmaradjak Krisztus szolgálatában, folytassam lelkesedéssel a szolgálatot, az evangéliumot örömhírként hirdessem.”