Az Ukrán Püspöki Konferencia ebben az évben először hirdette meg a Megszentelt élet hetét, mely február 2-tól, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepétől február 8-ig tart.

“A megszentelt élet az Atyaisten ajándéka a Szentlélek munkája által, amely bőséges gyümölcsöt terem a hit terjesztésében és az Egyház megújulásában. Számos szerzetesrend és kongregáció működik a világ különböző részein, mindegyiknek saját alapszabálya, karizmája és küldetése van. Az ukrajnai római katolikus egyházban közel 800 megszentelt életet élő személy él. Szolgálatuk élő tanúságtétel Isten közöttünk való jelenlétéről. A megszentelt élet hetének idei megünneplése különösen fontos, mivel 2025 az egész egyház jubileumi éve, az ukrajnai Rendfőnöknők Konferenciája pedig ezüstjubileumát ünnepli. Ez az időszak alkalmat ad a hivatás mélyebb megértésére, a hit tanúságtételére és a megszentelt életre való új hivatásokért való imádkozásra. Minden hívőt meghívunk, hogy csatlakozzon ehhez az ünnepi időszakhoz! Legyen ez a különleges hét alkalom arra, hogy hálát adjunk a hivatások ajándékáért, és  kérjük az Urat, hogy küldjön új munkásokat aratásába!” – olvashatjuk az ebből az alkalomból küldött felhívásban.

A megszentelt élet ünnepének alkalmából  a Vaszilenko Katerina nővérrel készült interjút adjuk közre.

„Ha Isten kezébe helyezed magad, a félelem elmúlik” – Interjú Vaszilenko Katerina nővérrel

 Ez alkalommal egy hamarosan örökfogalmas szerzetes nővérrel beszélgettünk. Egy nem mindennapi esemény, egy különleges rend és egy rendkívüli élet.

  • Legelőször is meséljen a Csodáséremről nevezett Máriás nővérek rendjéről, történetéről, jellegzetességeiről.

Alapítója Josefa Leopoldina Brandis irgalmas nővér, aki Grazban született 1815-ben. Az ő idejében az Irgalmas nővéreknek asszisztensekre volt szükségük, hiszen a szabályaik szigorúbbak voltak, így nem volt lehetőségük betegápolóként sok időt tölteni a betegek mellett. Például, ha súlyosabb beteg mellett éjszakára is maradni kellett a kórházban, akkor ezt már nem tudták megtenni. Ezért fiatal lányokat hívtak meg segítségül erre a szolgálatra, akik már bent élhettek az Irgalmas rendi kolostorban. Ezek az asszisztensek 1878. július 16-án kapták meg a pápától az engedélyt arra, hogy külön rendet alapítsanak, hogy szolgálják a betegeket, hajléktalanokat, szegényeket.

  • Hogyan és mikor került a rend Kárpátaljára?

Rendünk nővéreit meghívták Kijevbe. Kis idő múlva szóba került, hogy Kárpátalján is igény lenne szolgálatukra. Egyik rendtársunknak Turjaremetén volt egy háza. Édesapjának mindig is az volt a vágya, hogy ebben a házban kolostor működjön, így a rendnek adományozták. 2016-ban már meg is érkeztek az első nővéreink Kárpátaljára.

  • Turjaremetén hogyan valósul meg a szolgálatuk?

Kijevben nagyrészt kórházakat látogatnak a nővérek, emellett segítik a hajléktalanokat. Itt Turjaremetén nincs annyi hajléktalan, ezért többnyire betegeket látogatunk. Mivel a faluban kórház sincs, sokan házhoz hívnak minket. Vannak, akiknek a sebét kell átkötözni, pelenkával ellátni stb. Nem csak Turjaremetén szolgálunk, hanem a környező településeken is.

  • Hány fő él a kolostorban?

Csak ketten vagyunk. Kijevben három nővér él. Egész Ukrajnában mindössze öten vagyunk.

  • A beteglátogatáson kívül van más feladatuk is?

Hittanórákat tartunk gyerekeknek, és igyekszünk minden helyzetben segíteni bárkinek, aki hozzánk fordul. Akár egy hivatalos ügyintézésben is.

  • Ön Kárpátaljáról származik?

Nem, Zsitomir megyéből, Korosztenyből származom. A másik nővértársam Szlovéniából jött. Van egy kárpátaljai is a rendben, Márta, de ő most Kijevben szolgál.

  • Ön hogyan talált rá erre a rendre?

Gyermekkorom óta volt bennem egy vágy, hogy Istent szolgáljam. Kamaszkoromban elkezdtem keresni a lehetőségeket. Különböző lelkigyakorlaton vettem részt, megismerkedtem a Mária Szeplőtelen Szíve Kis Nővérek Kongregáció egyik tagjával, jó kapcsolatot ápoltam velük. Leginkább Máriának szerettem volna szolgálni, ezért olyan szerzetesrendet kerestem, ami vele kapcsolatos. Közben elvégeztem a pedagógiai szakközépiskolát, majd Kijevben jártam egyetemre, ahol pedagógiát és szociológiát tanultam levelező tagozaton, így viszonylag gyakran tartózkodtam a fővárosban. Volt ott egy barátnőm, aki bemutatott a jelenlegi rendünk képviselőinek. Lassan-lassan megismertem őket. Amikor Kijevben találtam munkát, és ott laktam, gyakrabban meglátogattam őket. Egy alkalommal megkérdeztem, hogy eltölthetek-e náluk egy hetet. Megengedték. Ott akkor azt éreztem, hogy nekem való mindaz, ami ebben a szerzetesrendben történik. Úgy éreztem, hogy alkalmas lennék azokra a feladatokra, melyeket ők végeztek. Nemsokára adódott egy lehetőség, és találkoztam a provinciális nővérrel Kárpátalján, az itteni kolostor megnyitóján.  Akkor meg is kérdeztem, hogy csatlakozhatok-e a rendhez.  Előtte nagyon izgultam, aludni se tudtam, de megengedték. Már egy hétre rá, 2016. november 1-jén be is költözhettem a rendházukba.

  • Hogyan viszonyultak döntéséhez a szülei?

Édesapám már akkor elhagyott minket, amikor édesanyám várandós volt velem, úgyhogy csak anyukám nevelt fel. Ő templomba járó, hívő ember, mégis nehezen fogadta döntésemet, hiszen egyedüli gyermek vagyok. Még kamaszkoromban mondtam neki, hogy gondolkodom a szerzetesi hivatáson, de akkor azt hitte, hogy majd kinővöm, elmúlik. Most pedig már kész tények elé állítottam. Megijedt, hogy egyedül marad. Azt válaszoltam neki, hogy Isten gondoskodik majd arról, hogy ne legyen magányos. Aznap, amikor utaztam a kolostorba, felhívott és azt mondta, hogy áldását adja döntésemre. Így az ő áldásával kezdhettem el a szerzetesrendben töltött éveimet. Azután még sokáig szomorkodott, de pár éven belül változott a helyzet. Azt mondta, hogy boldog, mivel látja, hogy én is boldog vagyok. Gyakran mondja nekem, különösen amióta elkezdődött a háború, hogy érzi, a Jóisten különös módon vigyáz rá. És ez azért van, mert a lánya kolostorban él.

  • Eltelt nyolc év és közeleg az örök fogadalom letétele. Hogyan készül?

Már nyolc éve erre készülök. A rend és a szabályzatának megismerése, a munka, a szolgálat, ez mind felkészülés az örök fogadalomhoz. Május 31-én lesz az ünnep Szlovéniában.

  • Gyakorlatban miben változik az élete az örök fogadalom után?

Tulajdonképpen feladataimmal kapcsolatban semmi változás nem történik, csak kapok egy feszületet. Ugyanúgy visszajövök Kárpátaljára gondozni a betegeket, hitoktatni.

  • Hogyan lehet a mai világban vonzóképpen bemutatni a szerzetesi életet a fiatalok számára?

Megértettem, hogy a szavak nem sokat jelentenek. Az emberek akkor tartják vonzónak azt, amit csinálsz, ha boldognak látnak téged, ha örömmel végzed a szolgálatot. Ha szeretet van benned és mosoly ül az arcodon, akkor vonzó vagy.

Amikor a gyerekek hittanra jönnek, megszólítjuk őket, hogy jöjjenek máskor is UNO-zni, egy csésze teára… Nagyon jól érzik magukat, mert ez kötetlenebb időtöltés, nem olyan, mint a hittanóra. Úgy gondolom, hogy így akár esélyt adunk egy-egy lánynak, hogy felfedezze magában a szerzetesi hivatás. Ugyanakkor azt mondom, hogy egy édesanya hivatása ugyanolyan fontos, mint a szerzetesé. Az a lényeg, hogy jó ember váljon belőlük.

A hivatással kapcsolatban még azt tudom mondani, hogy a fiatalokban gyakran megjelenik a félelem. Félnek a döntéstől, a felelősségtől, az elköteleződéstől. Ez a félelem akadályoz. Ez bennem is megvolt. De ha Isten kezébe helyezed magad, és tudatosul benned, hogy Isten hívott meg erre az útra, akkor ez a félelem elmúlik.

Az interjú nyomtatásban az Új hajtás folyóirat 2024. Pünkösdi számában jelent meg.

Az intrjút készítette: Fehér Rita