Urunk bemutatásának ünnepén, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, melyet február 2-án ünnepelünk és az idén vasárnapra esik, Ukrajna római katolikus püspökei felhívást intéztek a hívekhez.

FELHÍVÁS

az Úr bemutatásának ünnepe alkalmából

Kedves HÁZASTÁRSAK, Krisztus egyház iránti szeretetének jele!K

Kedves CSALÁDOK, akiket az Úr meghívott, hogy a világban a Szentháromság képmása legyetek!K

KEDVES EGYEDÜLÁLLÓK, akik bátran viselitek a napi megpróbáltatások keresztjét!

Krisztusban szeretett Testvéreim, akik a MEGSZENTELT tiszteletteljes és egyben felelősségteljes nevet viselitek!

Krisztus megszületett!

Az Úr bemutatásának ünnepét ünnepeljük – azt a napot, amikor Mária és József elhozták a kis Jézust a templomba, hogy teljes egészében az Atyának szenteljék. Ebben a bibliai eseményben egy nagyon fontos igazságot fedezünk fel – a szó legmélyebb értelmében Jézus az első megszentelt ember. Élete „az Atya dolgaira” összpontosul, tápláléka pedig az, hogy annak akaratát tegye, aki elküldte őt (János 4,34). A megszentelt Fiú mellett megszentelt szüleit láthatjuk: anyját, Máriát, és Józsefet, aki bár nem Jézus biológiai atyja, de az Isten Fia számára teljesítette a földi atyaság küldetését.

Az idős Simeon József és Mária kezéből karjaiba veszi a gyermek Jézust, és imában így kiált: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet” (Lk 2,29-30). Más szavakkal kifejezve Simeon ezt mondja: most már békében meghalhatok. Életem elérte célját, találkoztam Krisztussal! Íme, az Istennek való odaadás bibliai ikonja: a megszentelt szülők Istenre bízzák gyermeküket, hogy mások élete – találkozva Vele – értelmet nyerjen.

Az egyház történetében sok házaspár követte a Boldogságos Szűz Mária és Szent József példáját azzal, hogy gyermekeiket Istennek szentelték. Gyakran tették ezt gyönyörű, szimbolikus cselekedetekkel, mint például Boldog Aleth, Clairvaux-i Szent Bernard anyja, aki fiát még születése napján elvitte a legközelebbi templomba és az oltárra fektette. Ez a cselekmény a gyönyörű bencés hagyományhoz (oblatio) tartozik, amelyet Nursiai Benedek a szerzetesi statútumban így ír le: a szülők elhozták gyermekeiket, és kezüket az oltárterítőbe csavarva az oltárra helyezték őket. Ezen cselekedetükkel arról a mély meggyőződésükről tettek tanúbizonyságot, hogy amit Isten akar, az a legjobb gyermekünknek! Csak Isten a boldogság forrása! Csak Ő tudja kielégíteni az emberi szívet! Életükben Sirák fia könyvének szavai valósultak meg: „Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti” (Sir 3,6).

Manapság sokat hallani a megszentelt élet hivatásának válságáról. A kolostorban egyre kevesebb az evangéliumi tanácsok útját választó szerzetesek száma. Sokféle oka van ennek, de mind a házasságban és a családban megélt válsághoz vezetnek vissza. Kolostoraink bizonyos mértékig családjainkat tükrözik. Hiszen a családi imádságból, az Isten Igéjének közös olvasásából, az Eucharisztiában való közös részesedésből és a gyakori szentgyónásból hivatás születik. Prófétai módon figyelmeztetett minket Szent II. János Pál pápa a Vita Consecrata kezdetű apostoli buzdításában: „Ha a szülők nem élik az evangélium értékeit, a fiúk és a leányok csak nehezen lesznek képesek észlelni a hívást, megérteni az áldozat szükségességét, amit magukra kell vállalniuk, illetve értékelni az elérendő cél szépségét. Hiszen a gyermekek a családban tapasztalják először az evangélium és az önmagát Istennek és másoknak ajándékozó szeretet értékét.” (VC 107).

Ma mi, a katolikus egyház püspökei buzgó felhívással fordulunk családjainkhoz:

Ne féljetek imádkozni gyermekeitek hivatásáért! Isten akarata a legjobb dolog, amivel életükben találkozhatnak! Ápoljátok azokat a nemes törekvéseket, amelyeket Isten felébresztett a szívükben! Bosco Szent János ezt tanította: „Ha a szülők Isten szolgálatába adják gyermeküket, akkor maga az Úr veszi át a helyét a családban.”

Járjatok mindenekelőtt az érett hit útján, esténkét imádkozzatok együtt, olvassátok Isten Igéjét, vegyetek részt a vasárnapi szentmise áldozaton! Életetek legjobb lelki befektetése, ha átadjátok hiteteket gyermekeiteknek!

Hozzátok fordulunk, megszentelt Testvéreink! Először is megköszönjük Istennek, hogy vagytok! Meghívásotok és küldetésetek hihetetlenül fontos. Életetekkel arra kaptatok meghívást, hogy állandóan emlékeztessetek minket arra, hogy minden kereszténynek MEGSZENTELTNEK kell lenni! Legyen megszentelt az az anya, aki reggelit készít gyermekeinek, az apa, aki a családja eltartásáért dolgozik, a gyermekek, akik Krisztus alázatát utánozva engedelmeskednek, a nagyszülők, akik megosztják élettapasztalataikat a fiatalabb generációval! Legyenek mind Istennek szenteltek! Legyenek Istennek szenteltek az egyedülállók, az özvegyek, mindazok, akik az élet egyik vagy másik hivatását választották. Az apostol szavai szerint mindenki legyen Istennek szentelt: „Egyikünk sem él, s egyikünk sem hal meg önmagának. Amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk.” (Róm 14,7-8)

Milyen csodálatos látni egy apácát vagy egy barátot, aki szerzetesi ruhában siet, hogy ellássa mindennapi feladatait. A sok megpróbáltatás között, amellyel az egyháznak ma szembe kell néznie, s amellyel Ukrajna is szembesül egy jel ő, a népe között jelenlévő Isten jele, aki siet, hogy megvigasztalja gyermekeit.

Mi motiválhatna minket arra, hogy jobban imádkozzunk, mint egy megszentelt személy, aki csendben imádkozza a Rózsafüzért? Mi motiválhatna minket jobban arra, hogy olvassuk a Bibliát, mint a Szentírásban elmerült testvér? Mi élénkíthetne minket jobban az Egyház iránti szeretetre, mint egy sekrestyés nővér, aki anyai szeretettel és gondoskodással készíti elő az oltárt az Eucharisztia áldozatára?

Ezért csak egy kérésünk van hozzátok, kedves Testvéreim: legyetek hűségesek! Legyetek hűségesek a napi imához, a napi elmélkedéshez és a szerzetesi ruhához! Legyetek hűségesek a közösségi élethez, a szerzetesi fogadalmakhoz és végül a Katolikus Egyházhoz!

A Szent Család, melynek középpontjában KRISZTUS áll, legyen a szerzetes családotok példaképe, ahol a másik testvérben Krisztust ismerjük fel!

A Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldja meg szolgálatotokat, küzdelmeteket és elkötelezettségeteket!

Lemberg, 2025. január 27.

Az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia