„Isten jelenlétének, láthatatlan kegyelmének látható jelei vagyunk” – mondta többek között március 27-én, nagyszerdán Lucsok Miklós püspök, amikor a Munkácsi Egyházmegye papsága összegyűlt a Szent Márton-székesegyházban, hogy az ünnepélyes olajszentelési szentmise keretében megemlékezzen az egyházi rend és az Eucharisztia szentségének megalapításáról. A szentmise főcelebránsa Lucsok Miklós OP megyéspüspök volt, akivel együtt koncelebrált Majnek Antal OFM nyugalmazott püspök, az egyházmegye papjai és az egyházmegyében szolgáló szerzetespapok.
Énekszóval kísért ünnepélyes bevonulással kezdődött a szenmise, melynek kezdetén Miklós püspök elmondta, hogy ezt a szentmisét az összes itt szolgáló papért mutatja be. A hívek soknemzetiségét egyesítő helyi hagyománynak megfelelően az olvasmányok, az imák, az énekek ukránul, magyarul, szlovákul hangzottak el, a mise fő részeit pedig latinul mondták.
Prédikációját Miklós püspök a Szentlélek munkájának négy igazságban való megnyilvánulására építette fel: a szeretetre, a bűnre, a kiútra és a helyre. Arra biztatta a híveket, hogy találják meg ezeket önmagukban.
Az egyes igazságokat külön-külön kifejtve a püspök kihangsúlyozta, hogy az alapvető igazság a szeretet igazsága. „Isten változatlan az Ő szeretetében. Ő mindannyiukat szeret, minden embert a földön, és továbbra is szeretni fog. Az alapigazság az, hogy Isten a Szeretet”. A második igazság a bűnre vonatkozik, mely olyan valóság, ami „el akar pusztítani mindent, amit Isten szeretetből teremtett”. A harmadik igazság az a jó hír, hogy van kiút. „Jézus köré gyűlünk, aki azt mondja: van kiút – én vagyok az Út, én vagyok az Élet, aki az Atyához vezet”. A negyedik igazság pedig az a hely és közösség, ahol Isten szeretete működik közöttünk.
Miklós püspök azután aláhúzta, hogy ha az igazságok közül egyet is elveszünk, az egész emberi valóság összeomlik. Ha elhomályosul az igazság, hogy Isten szeret minket, az ember kétségbeesik. Ha elhomályosul az igazság, hogy a bűn köztünk uralkodik, az ember büszkeségbe zuhan. Ha elhomályosul az igazság, hogy van kiút, az ember reményvesztetté válik. Ha elhomályosul az igazság, hogy van hely, ahol Isten munkálkodik, ahol a Feltámadott él, az ember elveszíti az irányt.
A prédikáció zárásaként arra buzdított mindenkit, hogy olyan közösség legyünk, amelyben Jézus Krisztus van jelen, amelyben a Szentlélek munkálkodik. „Legyünk világosság, olyan emberek, akik tudatosan megélik a négy igazságot, mert a világ nagyon szomjazza Isten szeretetét, ami rajtunk keresztül akar megnyilvánulni.”
A prédikáció után a papok a püspök előtt ünnepélyesen megújították a felszentelésük napján tett fogadalmukat. Ezután sor került a szentségek kiszolgáltatásakor használt három olaj megszentelése. A diakónusok körmenetben vitték az oltárhoz az olaj-edényeket, egy házaspár pedig az áldozat kenyerét és borát.
A szentmise végén Miklós püspök megköszönte a papok szolgálatát, és arra buzdította a híveket, hogy imádkozzanak a papságért.
Fényképek: Reshetar Tetjana
