Az idén 53. alkalommal rendezik meg a Föld napját szerte a világon.

Az első Föld napját, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én rendezték meg. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.

Az ökológiai válság jeleit – a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagosodást, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az óceánok szennyezettségét stb. – látva a közös felelősségre hívták fel a figyelmet.

A kezdeményezés 1990-re már világméretűvé vált. Több mint 140 ország 200 millió környezetért aggódó polgára, a legkülönfélébb módon teszik emlékezetessé és világméretűvé ezt a napot.

A huszonegyedik században szinte nap, mint nap aggasztó hírek érnek minket bolygónk állapotáról, és azokról az okfejtésekről, amelyek az emberi tevékenység eredményeképpen súlyos, vagy akár katasztrofális következményeket prognosztizálnak. Ki ne lenne tudatában, hogy a mai társadalom minden tagját felelősség terheli a Föld jövőéjért?

Ferenc pápa az Áldott légy kezdetű enciklikával az egyház tanításának részévé tette a teremtett világ védelmét. Egyben rávilágított, hogy keresztény hitünknek mindig is sarokkövét képezte az emberi személy és a természet kapcsolata, s e kapcsolat fontosságát most ismét figyelmünk középpontjába állítja. A környezet védelme, megőrzése és a fenntarthatóságra való törekvés keresztény hivatásunk szerves része.

Miért beszélünk ennyit az ember és a természet kapcsolatáról? Azért, mert ez az egyik sarkalatos pontja annak a problémának, amely továbbgyűrűzik a társadalom és az ökológia minden szintjére, és amely végső soron a környezeti válság okozója.

A történelem hajnalán ugyanis az ember kapcsolata a természettel élő és harmonikus volt.

A környezeti válság jelentős részben etikai eredetű: a gondolati és vallási válság része. A fő kérdés, hogy a természettel kapcsolatban is képesek vagyunk-e működésbe hozni magunkban a „helyes” és a „helytelen” megkülönböztetésének képességét. Akár az ipari fejlődésre, akár a technológiára gondolunk, a fő kérdés nem is a környezet igénybevételének mértéke, hanem a „hogyan”-ja. A hibát akkor követjük el, ha a természeti erőforrásokra úgy tekintünk, mint amihez jogunk van, amelyet mi birtokolunk, és amelyért senkinek nem tartozunk felelősséggel. A teremtett világra elsősorban szeretettel kell tekintenünk, mint ami a saját részünk, és amelynek mi magunk is része vagyunk.

„A földön minden szeretetkapcsolatban áll mindennel: minden dolog minden dologgal. Szeretetnek kell lenni, hogy megtaláljuk az aranyfonalat a létező dolgok között.” (1)

„Az emberi személy hivatása, hogy a természet útitársa legyen, aki a természetet Isten felé viszi, és aki elkíséri azt az Isten róla alkotott tervének beteljesüléséhez vezető úton.” (2)

Mielőtt munkához látunk a természetvédelem érdekében, legyen szó akár a legapróbb, hétköznapi gyakorlatainkról is, először a szemléletünket kell megváltoztatnunk, ahogy a minket körülvevő világra tekintünk. Mielőtt bármit is teszünk, először szeretnünk kell a világot, s hagynunk kell, hogy a szeretet legyen, amely irányítja cselekedeteinket – nem csak Isten és az embertársaink, hanem minden létező felé. Így munkánk vissza fogja tükrözni Teremtőjének eredeti szépségét.

Idén folytatódik a tavaly indult „Fektess be bolygónkba!” kihívás – még sokat kell tennünk egy élhető Földért, egy élhető jövőért. Lehetetlen a végtelen fogyasztás egy véges bolygón. Nagyon sok apró és nagy lépés van, amit megtehetsz, hogy jobb világot teremts mindenki számára. TE mit teszel?

(1) Chiara Lubich alapító lelki írásából

(2) Sergio Rondinara, a Sophia Egyetemi Intézet kozmológia és ismeretelmélet oktatója

Forrás: ujvarosonline.hu; fna.hu