Január 6-án, Urunk megjelenésének ünnepén délelőtt, Ferenc pápa szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában. Homíliájában három helyet jelölt meg, ahol találkozhatunk az Úrral. Ezek a következők: kérdéseink nyugtalansága, az út kockázata és az imádat ámulata.
A pápa vízkereszt napján mondott szentbeszédét itt lehet olvasni.
Január 6-án délben az Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a bölcsek látogatásáról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy a bölcsek nemcsak adtak, hanem kaptak is három ajándékot, mégpedig a meghívásnak, az isteni hang felismerésének és Isten meglepetésének az ajándékát.
„Ma, vízkeresztkor, Urunk megjelenésének főünnepén az evangélium a bölcsekről szól, akik Betlehembe érkezve kinyitják kincses zsákjaikat, s aranyat, tömjént és mirhát adnak Jézusnak (vö. Mt 2,11). Ezek a keletről érkezett bölcsek az ajándékaikról híresek; de ha a történetükre gondolunk, azt mondhatjuk, hogy ők mindenekelőtt kaptak három ajándékot, három értékes ajándékot, amelyek minket is érintenek. Aranyat, tömjént és mirhát adnak, de mi az a három ajándék, amit kaptak?
Az első ajándék a hívás ajándéka. Isten a legnagyobb törekvéseinken és vágyainkon keresztül hív bennünket. A bölcsek megdöbbentek, kimozdította őket kényelmükből a csillag újdonsága, és elindultak afelé, amit nem ismertek. Ez számunkra is fontos: nekünk sem szabad megelégednünk, keresnünk kell az Urat, kilépve komfortzónánkból, másokkal együtt őfelé haladva, elmerülve a valóságban. Mert Isten mindennap hív, itt és ma.
A bölcsek viszont egy második ajándékról is beszámolnak nekünk: a megkülönböztetőképességről. Nem engedik, hogy becsapja őket Heródes. Meg tudják különböztetni az út célját és az útközben rájuk leselkedő kísértéseket. Egy dolog az élet célja, és más dolog az út kísértései. Tudnunk kell lemondani arról, ami csábít, de rossz útra vezet, hogy megértsük Isten útjait, és azokat válasszuk.
Végül a bölcsek egy harmadik ajándékról is beszámolnak: a meglepetésről. Elfogadják Isten meglepetését, és ámulattal élik meg a vele való találkozást, imádják őt: a kicsinységben felismerik Isten arcát. Emberileg mindannyian hajlunk arra, hogy a nagyságot keressük, de ajándék, ha tudjuk, hogyan találjuk meg igazán: ha meg tudjuk találni a nagyságot a kicsinységben, melyet Isten annyira szeret. Mert így találkozik az ember az Úrral: alázatban, csendben, imádásban, a kicsinyekben, a szegényekben.”
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását itt lehet olvasni.
Az Úrangyala elimádkozása után többek között ezt mondta a pápa:
„Szeretném kifejezni szívélyes jókívánságaimat a keleti egyházak katolikus és ortodox közösségeinek, akik holnap ünneplik az Úr születését. Különösen is szeretném, ha ez eljutna a meggyötört ukrán néphez tartozó testvéreinkhez és nővéreinkhez. A Megváltó születése adjon vigaszt nekik, ébresszen reményt bennük, és ösztönözzön konkrét lépésekre, amelyek végre a harcok végéhez és a békéhez vezethetnek! Imádkozzunk sokat Ukrajnáért és a békéért!”
Január 8-án, Jézus megkeresztelkedésének ünnepén a Szentatya tizenhárom gyermeket keresztelt meg a Sixtus-kápolnában, vatikáni alkalmazottak gyermekeit. Rögtönzött beszédében arra kérte a szülőket és keresztszülőket, hogy egész életük folyamán kísérjék gyermekeiket a keresztény élet útján.
A teljes beszéd itt olvasható.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepén a Szentatya az Apostoli Palota ablakából imádkozta el az Úrangyalát a téren egybegyűlt hívőkkel. Isten különleges, irgalmas igazságosságára irányította a figyelmet, melyre mi is meghívást kaptunk.
„Isten irgalom. Az ő igazságossága irgalmas. Engedjük, hogy kézen fogjon bennünket. Mi, Jézus tanítványai is arra kaptunk meghívást, hogy így gyakoroljuk az igazságosságot másokkal való kapcsolatainkban, az Egyházban, a társadalomban: nem azok keménységével, akik ítélkeznek és elítélnek, jókra és rosszakra osztva az embereket, hanem azok irgalmával, akik elfogadnak, osztozva testvéreik sebein és gyarlóságain, hogy felemeljék őket. Szeretném így mondani: ne megosszunk, hanem osztozzunk! Tegyük azt, amit Jézus tett: osztozzunk mások terhein, hordozzuk egymás terhét ahelyett, hogy pletykálnánk és rombolnánk, együttérzéssel nézzünk egymásra, és segítsük egymást!
Tegyük fel magunknak a kérdést: megosztó vagy osztozó ember vagyok?”
A teljes beszéd itt olvasható.
Az Úrangyala elimádkozása után pedig többek között ezekkel a szavakkal fordult az összegyűltekhez:
„És ne feledkezzünk meg ukrán testvéreinkről sem! Sokat szenvednek a háborútól! Ez egy háborúban, világítás nélkül, fűtés nélkül töltött karácsony… nagyon sokat szenvednek! Kérem, ne feledkezzünk meg róluk! És ma, amikor a gyermekét a jászolba fektető és szoptató Szűzanyára tekintünk, a háború áldozatainak édesanyjaira gondolok, azoknak a katonáknak az édesanyjára, akik elestek az ukrajnai háborúban. Az ukrán és az orosz anyákra, akik elvesztették gyermeküket. Ez a háború ára.
Imádkozzunk az anyákért, akik elvesztették katonafiukat, az ukrán és orosz anyákért egyaránt!”
Forrás: Magyar Kurír, Vatican News
