Lucsok P. Miklós OP, a Munkácsi Egyházmegye apostoli kormányzójának karácsonyi üdvözlete a hívők és minden jóakaratú ember számára

„A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel.” (Jn 1,5)

Ebben az évben Krisztus születését az országunkban február 24-én kitört és még mindig tartó háború fájdalmas tapasztalatai közepette ünnepeljük. Úgy tűnik, mintha már több éve élnénk ebben a borzalomban, mert a sok átélt szenvedés, fájdalom és veszteség hatással van arra, ahogy az idő múlását érzékeljük. Mikor lesz vége ennek a szenvedésnek? Ki tudja? Hogyan éljünk tovább? Mikor jön el az, aki megszabadít bennünket ebből a szenvedésből? Ezek azok a kérdések, melyeket oly gyakran ismételgetünk a szívünkben, a beszélgetéseinkben.

Csodálatos, hogy a sötétség idején mennyire felerősödik a világosság iránti érzékenységünk, melyből erőt merítünk ahhoz, hogy jót tegyünk és észrevegyük a jót. Ahhoz, hogy a világosság győzedelmeskedjen a sötétség felett, a világosság forrásához, Istenhez kell fordulnunk, aki Jézusban jött el a földre. Erre a földre, amelyet akkor is, most is elborított a sötétség. Krisztus úgy jött ebbe a világba, mint a Világosság a sötétségbe, és Ő ma is az a Világosság, mely világít a sötétben. A Világosság felé való megnyílás képessége rendkívül fontos ezekben az időkben. Mert ha ezt nem tanuljuk meg, akkor a sötétség szakadékába zuhanunk, ahonnan nehéz kijutni. Meg tudsz-e nyílni erre a Világosságra? Látod-e ezt a Világosságot? Elfogadod-e ennek a Világosságnak az erejét? Elfogadod-e azt a melegséget és örömöt, melyet ez a Világosság ad a mostani sötétség idején? Ha igen, akkor oszd meg ezt a Világosságot azokkal, akik nem veszik észre. Ha pedig te nem látod, akkor keresd, tegyél erőfeszítéseket, kérj segítséget, mert a Világosság már itt van, a világban van: Ő világít a sötétben, de a sötétség nem fogta fel.

János apostol a következő szavakkal írja le a sötétségben világító fény valóságát: „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1,5-14)

Testvérek, Jézus Krisztus születésének ünneplése idén ne csak a szokásos karácsonyi hagyományok szerint történjen, hanem legyünk nyitottak az Ő köztünk való jelenlétének fényére! Mindenki, aki teheti, engedje be az Ő világosságát a szívébe a bűnbánat, a kiengesztelődés szentsége (a gyónás) által, és fogadja el Őt Magát, Aki egyesülni akar és egységben akar maradni velünk. Akkor megkapjuk a szükséges világosságot és erőt, megértést és bátorságot ahhoz, hogy most, amikor még sűrűbb a sötétség, a Világosságban folytassuk életutunkat.

Krisztus megszületett!

 

Lucsok P. Miklós OP püspök

a Munkácsi Egyházmegye apostoli kormányzója