A várva várt Gyermek megérkezett!

Milyen sok házaspár szeretne gyermeket, és nem születik nekik. Várnak sok-sok évet, míg aztán egyesek feladják; mások viszont őrzik a reményt, kitartóan imádkoznak, amíg a Mindenható meg nem ajándékozza őket egy gyermekkel. Mekkora öröm ez nekik, sőt rokonaiknak, hozátartozóiknak is! Ilyen boldogságot élt meg pl. Ábrahám és Sára vagy Zakariás és Erzsébet, és még sokan mások azóta is!

A termékenységet, az életet az Úristen adja. Először megteremtette az ő szép tervét, ezt a világot, beleteremtette az életet, majd harmadik csodájaként megteremtette az első embert az élővilág koronájaként.

Várakozik, vágyakozik az ember az igazira, az új életre, és az sajnos nem születik meg. Az Ószövetségben is vágyakoztak egy jó vezetőre. Minél rosszabb volt a király, minél rosszabb volt az élet, annál inkább várakoztak, annál inkább fohászkodtak az Istenhez, hogy jöjjön végre egy király, akinek az uralma alatt megszűnik minden rossz, ahol békesség van. Az Úristen időnként adott egy-egy jó királyt, mint pl. Dávidot vagy Salamont, de ők sem voltak tökéletesek, és egy idő után ők is meghaltak. Közben egyre jobban tisztult a hívő nép képe a várva várt Messiásról. Arra vágyakoztak, hogy ez a király tökéletes legyen, és az ő szép országának sose legyen vége. A próféták egyre inkább ilyen Messiásról jövendöltek.

A nagy próféták után eltelik néhány száz év, és a Messiás még mindig nem érkezik meg. Múlnak a nemzedékek, a nép reménysége nagyon megfogyatkozik, hitetlenségbe és bűnbe süllyednek, szörnyű elnyomások, ellenséges erők jönnek rájuk, és ezzel együtt beengedik a Gonoszt az életükbe, társadalmukba. Végül egy nagyon gonosz, félelmetes király kerül uralomra: Heródes, akinek uralkodása alatt már nagyon kérleli a hívő nép az Úristent, hogy küldje el a Messiást, harmatozzák az egek az Igazat. A gondolkodó, hívő emberek rádöbbennek arra, hogy csak Istentől jöhet az a király, az a Messiás. S akkor az idők teljességében Isten elküldi angyalát Názáretbe egy szűzhöz, akit már előzőleg előkészített arra, hogy méltó hajléka legyen az Ő egyszülött Fiának, akit méhébe, testébe fogad. Olyan csodálatos ez a pillanat, amikor az Isten Éva „nem”-je után ennek a szűz leánynak a beleegyezését, igenjét kéri. Mária rövid gondolkodás után teljes szívével-lelkével kimondja az áment Isten világot megváltó tervére, és ebben a pillanatban megfogan méhében az Isten Fia, aki kilenc hónap múlva megszületik Betlehemben ebbe a látható világba.

Az Úristen tette az embert újra termékennyé a Szentlélek által, és a világ legnagyobb csodája történt meg: az Isten leszállt ebbe a világba és láthatóvá vált benne; Jézusban látható lett az Isten szeretete és irgalmas jósága. Az ember nem volt képes megszülni a tökéletest: Isten kegyelméből a Szentlélek által válhat az ember szentté és tökéletessé.

Harminc év múlva aztán Jézus meghirdeti itt a földön Isten országát, mely „igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17). Amikor Jézus sorban megvalósítja a próféták jövendöléseit, akkor az emberek meggyőződnek arról, hogy valóban ő a Messiás és ő az Isten Fia. Akik hallották csodálatos tanítását és látták tetteit – az irgalmasság csodálatos tetteit –, azok mind meggyőződtek arról, hogy Jézus a várva várt Messiás király, az élő Isten Fia.

Ez a remény és ez az öröm éltessen minket karácsonykor és egész életünkben is: a mindenható és irgalmas Isten, a Szabadító érkezett el közénk és velünk is maradt: ő az, aki egyedül képes és akar is minket megszabadítani nyomorúságainktól.

Szeretettel kívánok kegyelemteljes karácsonyt minden jóakaratú embernek!

Majnek Antal
munkácsi megyéspüspök