A munkácsi székesegyházban a reggeli szentmise végén Lucsok Miklós püspök szólt a jelenlévőkhöz, hogy biztasson és kitartásra, imára buzdítson bennünket a ránk szakadt csapások közepette:

„Kedves Testvérek! Nemcsak nehéz, hanem szörnyű időket élünk. Most mindenkinek nehéz; meg vagyunk ijedve, heves érzelmek, gondolatok, fájdalmak kavarognak a szívünkben, a fejünkben, és ennek megvan az oka. Támogassuk egymást, hiszen most mindannyian érzékenyek vagyunk és idegesek. Legyünk figyelmesek egymáshoz! Legyünk megértők egymással! Ne hagyjuk, hogy az ördög bejusson a szívünkbe a félelem, a harag, az átkozódás által! Még ha hirtelen ki is ugrik valami helytelen a szívünkből, a szavainkból – ne maradjunk benne a rosszban!

Nem ijesztgetni akarlak benneteket, de lehetséges, hogy egy világháború küszöbén állunk, s ezért is nagyon fontos, hogy kitartóan imádkozzunk. Mert a háború a világosság és a sötétség között folyik. A Jó Isten azonban minden szükséges erőt és kegyelmet megad nekünk ezen a keresztúton, s ezért ki kell tartanunk.

Mivel most már hetedik napja tart a háború, elfáradtunk. Arra hívlak benneteket, hogy kitartóan imádkozzunk, hogy a mi szívünk egyesüljön Jézus hatalmával, és Jézus vére, mely most általunk folyik ebben az országban, győzzön a gonoszon. Ki kell tartanunk ebben az imában. Tudjuk, hogy az egész világon nagyon sokan imádkoznak értünk. Nem vagyunk egyedül; tartsunk ki és legyünk egységben.”

Majd arra hívta az embereket, hogy az otthoni imádság mellett amikor csak tudnak, jöjjenek el a templomba is imádkozni. Mindennap Miklós püspök vezetésével imádkozzák az irgalmasság rózsafüzérét a székesegyházban, 14 órakor ukránul, 15 órakor magyarul – közvetítésen keresztül is lehet csatlakozni az imádsághoz. Azt is tanácsolta, hogy használjunk ki minden lehetőséget a lelki töltekezésre, pl. hallgassuk többet a Mária Rádiót, hogy a sok negatív információ ne csüggesszen el minket, és a sötétség ne győzzön le minket.

„Isten áldása erősítsen minket abban, hogy kiálljuk ezt a próbát, végigjárjuk ezt a keresztutat” – fejezte be rövid beszédét Miklós püspök.