Szolgáljátok Istent és az embereket!
Hármas diakónus-szentelés a Munkácsi Egyházmegyében
Majnek Antal egyházmegyés püspök január 17-i ünnepi szentmise keretében szentelte diakónussá Jurij Gál, Ruszlan Sztrizsak és Jevhen Fizer kispapokat.
A Munkácsi Szent Márton székesegyházban megtartott eseményen részt vett a Lembergi Papnevelő Intézet rektora, a Horodoki Papnevelő intézet előadói, valamint jelen voltak az egyházmegye papjai, szerzetesnői.
A különböző települések plébániáiról érkezett hívek is szép számmal gyűltek össze a nagy ünnepre.
A szertartás elején Snep Román, a székesegyház plébánosa üdvözölte az egybegyűlteket, majd külön a püspököt, a szentmise főcelebránsát.
A diakonátus az egyházi rend szentségének első fokozata. A szentmise elején a püspök a következőt mondta: „ A diakonátus Jézus Krisztusra emlékeztet, Őrá irányítja tekintetünket. A diakonátus szolgálatot jelent. Jézus egy alkalommal így szólt: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon”. Az evangélium két nyelven (magyarul és ukránul) történt felolvasása után a kispapokért felelős Zsarkovszkij Péter atya az Egyház nevében biztosította, hogy Jurij, Ruszlan és Jevhen szeminaristák méltók a diakónusszentelésre.
Szentbeszédében Antal püspök felhívta a szentelendők figyelmét arra, hogy mily nagy rangú szolgálatot teljesíthetnek a szentelést követően. Hiszen az Igének, az Oltárnak és a Szeretetnek szolgálnak majd.
– Ha önként vállaljátok a diakonátust, akkor olyanokká kell válnotok, mint azok, akiket az apostolok annak idején kiválasztottak a Szeretet szolgálatára: jó hírnévvel rendelkező bölcs férfiak, akiket eltöltött a Szentlélek”, – mondta a kispapoknak a püspök atya.
A Mindenszentek litániája alatt a jelöltek arccal a földre borultak, a többiek pedig térden állva imádkoztak, Isten segítségét és a szentek közbenjárását kérve. Miután a püspök minden egyes kispap fölött imádkozott, a jelöltek átvehették a diakónusi öltözetet: a dalmatikát és a stólát. Ezt követően a felszentelt diakónusok az oltárnál szolgáltak a püspöknek, majd áldoztattak.
A szertartás végén Ruszlan diakónus a felszenteltek nevében köszönetet mondott először is a Háromszemélyű Istennek, majd szüleiknek és a püspök atyának.
– Tanulmányaink nem értek végett, ellenkezőleg, ma annak egy új szakasza kezdődött el életünkben, – idézte Ruszlan a lelkigyakorlatukat vezető Sztaniszlav atyát. Köszönetet mondott a szeminárium elöljáróinak és minden elöljárónak és papnak, akik hivatásukban segítették őket. Megköszönte a kórusnak a szolgálatát és a híveknek, hogy együtt ünnepeltek velük.
A püspök atya is köszönetet mondott a papnevelő intézetek elöljáróinak, hogy nevelték és gondjukat viselték a három kispapnak.
– Kedves diakónusok! Emlékezzetek a mai szertartás összes szép imájára. Ne feledjétek, hogy mit ígértetek ma az Istennek az egész Egyház színe előtt. Ne legyetek önzőek, hanem szolgáljátok az Istent és az embereket! – mondta Antal püspök a diakónusoknak.
Az ünnepi püspöki áldás után a jelenlévők több nyelven elénekelték a pápai himnuszt, ami újra igazolta vidékünk szellemi gazdagságának értékét.
Fordította: Bundáné Fehér Rita
Tetjana Resetar beszámolója alapján
