2024. január 26. és 28. között tartott lelkigyakorlatot Lucsok Miklós püspök hitoktatók és pasztorális tanácstagok számára Szinyákon. A résztvevők az egyházmegye különböző pontjairól érkeztek, Aknaszlatinától egészen Szürtéig. A rendezvény célja a találkozás, a közösségi élmény megélése és az együttlét volt.

A püspök atya előadásában kiemelte, hogy mindig a közösség, az együttlét az első, nem a szolgálat. Ha nincs az a forrás, amihez vissza-vissza terhétünk, meríthetünk belőle, akkor a kiégés veszélye fenyeget, a szolgálatnak tűnő feladatok pedig kolonccá válnak. Krisztus először meghívja, összegyűjti a tanítványokat, együtt van velük, és csak miután megfelelő felkészítést, megerősítést kapnak, küldi őket az örömhír hirdetésére.

Miklós püspök arra is reflektált, hogy fontos tudni miért tartozom egy meghatározott közösséghez. Mi vagy ki az összekötő kapocs, kivel akarok találkozni, együtt lenni? Ebben kulcsfontosságú a Szentlélek működése. Kérni, meghallani és ráhagyatkozni.

Meghatározó kérdés volt a lelkigyakorlaton belül az, hogyan tudom elérni Krisztus jelenlétét, mi szükséges ahhoz, hogy az Úr megtapasztalható módon köztünk legyen. Izgalmas és egyben nehéz kérdésnek bizonyult. Általában evidens módon azzal a szentírási idézettel válaszolunk, hogy „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18, 20). Jézus nevében összegyűlni nem a fizikai jelenlétben merül ki. Viszont megnyílni Jézus jelenlétére annál inkább kihívás. Ő szüntelenül vágyik a velem való találkozásra, csakis rajtam múlik, hogy válaszolok-e a hívására.

Ebben nyilván rengeteg dolog akadályoz bennünket: feladatok, problémák, félelmek. A gonoszlélek feladata, hogy szétszórjon, szétziláljon, megakadályozza a találkozást Istennel. Ezt a találkozást általában mindig egy erős belső ellenállás előzi meg, már az ébredés pillanatában is. Ezért nem mindegy hogyan kezdem a napom: Istenre koncentráltan vagy feladat/probléma koncentráltan. Amikor már reggel azzal ébredek, hogy mik a feladataim, hogyan oldjam meg ezt vagy azt a problémát, és ahhoz kérem az Isten segítségét, akkor bizony abba a hibába esem, hogy Istent a céljaim elérésére akarom „felhasznalni”. Elsőre mintha nem is lenne ezzel gond, viszont hol van ebben az Isten akarata, az Ő terve? Az Ő dicsőségére cselekedni és az Ő jelenlétét keresni már reggeltől, hogy „szívem első gondolata” valóban Hozzá szálljon fel. Ezért kiemelkedő fontosságú a napkezdés, amihez nagy segítséget nyújt a reggeli ima és Szentírás olvasása, az azon való elmélkedés. Püspök atya kihangsúlyozta, hogy a tegnapi ima és a tegnapi Krisztus-keresés nem érvényes a mára. Minden nap és minden pillanatban újra kell kezdeni a kapcsolatépítést, annak mélyítését.

A résztvevőknek lehetőségük volt kisebb csoportokban megosztani a szentírási részekben fellelt személyes üzenetet, illetve a megtapasztalt Jézust. Nem véletlen, hogy legalább háromszor érdemes elolvasni ugyanazt a bibliai részt, hogy ne csupán magát a történetet értelmezzem, hanem kezdjen el dolgozni bennem az élő Ige. Megdöbbentő volt, hogy ugyanaz a néhány mondat mindenkiben másképpen bontakozott ki a Szentlélek hatására, ugyanakkor új módon tanította megélni a másikra való odafigyelést, a másikra való nyitottságot, őszinteséget.

A lelkigyakorlat az Eucharisztikus élményekben csúcsosodott ki. A szentmisék, a Szentségimádás és a közös dicsőítés hihetetlen összefonódást, lelki közösséget eredményezett. Igen, Jézus már csak így működik.

A zárónapon a résztvevők az emmauszi tanítványok feltámadt Krisztussal való találkozásának eseményein elmélkedtek (Lk 24, 13-35). „Ó, ti balgák,..” modja Jézus a szemük leplével küzdő és lélekben megtört tanítványoknak. Ezek után bontakozik ki az a beszélgetés, amitől megnyílik a szemük és lángol a szívük. Felismerve a Megváltót csak egyet kérnek: „Maradj velünk…”. Igen, Jézus már csak így működik: várja, hogy meghívjam az életembe, a napomba, a kapcsolataimba. És ha betér hozzám, akkor arra kér, hogy ragaszkodjak Hozzá és ne kergessem el.

Hálatelt szívvel az Isten, a Lélek által vezetett püspök atya és a szervezők iránt, és tán komolyabb elhatározással Isten Igéjének olvasása és jelenlétének megélése tekintetében tértünk haza, bízva az újbóli találkozásban.

Revallo Nikoletta