XIV. Leó pápa spanyolországi útjának barcelonai állomásán kedden este az Olimpiai Stadionban imavirrasztáson vett részt mintegy negyvenezer fiatallal, akik közül hárman kérdéseket tehettek föl a Szentatyának, aki aztán katalánul és spanyolul válaszolt az útkeresés, élethivatásunk megtalálása, a fiatalokat is sújtó depresszió, a családon belüli erőszak és a megbocsátás témakörében.

Elsőként egy fiatalember, Ferran fordult a pápához, aki elmesélte, hogy Húsvét éjszakáján vette föl a keresztséget, ezt a lépést azonban kanyargós út előzte meg. Igyekezett elérni kitűzött céljait, a külső megjelenésével törődött, hogy ne érezze a belső ürességet. Ezt az űrt az Istennel való találkozás töltötte be a lelkében. Ferran azt kérdezte a pápától, hogy lehet a valóban fontos dolgokra koncentrálni, miközben árral szemben haladunk? Hogyan fedezhetjük fel saját hivatásunkat?

A belső nyugtalanság előrevisz

Jézussal találkozva újra bizalom ébred szívünkben, gyógyulást nyerünk és erőt kapunk a folytatáshoz – mutatott rá a Szentatya. Ez a belső nyugtalanság, az igazság és boldogság utáni vágy szélesebb távlatot kíván. Ez Isten ajándéka, ami arra ösztönöz, hogy keressünk, a mélyre ássunk. Ápoljuk magunkban ezt az egészséges nyugtalanságot! – tanácsolta a pápa. Társadalmainkban a haszon és a teljesítmény bálványa, a folytonos termelés és győzni akarás hajszolása, mint ahogy a saját imázs gondozása nem más, mint érzéstelenítő szer, amivel elaltatjuk lelkiismeretünket és egy bizonyos társadalmi elképzeléshez igazítjuk.

Amikor azonban megállunk és a fontos dolgokra figyelünk, az evangéliumnak köszönhetően megváltozik a tekintetünk és kritikai szellem fejlődik ki bennünk egy olyan társadalmi rendszerrel szemben, amelyik nem személyközpontú, igazságtalan helyzeteket és egzisztenciális szegénységet gerjeszt. Éppen ezért ez a nyugtalanság félelmet kelt, mint ahogy a belső világ, a lelkiség, és még inkább az evangélium felfedezése is. Ebben a belső útkeresésben fogadjuk el az egyháziak támogatását!

Rejtett betegség

Carmina története egy másik belső küzdelemről szól: a depresszióról, melyet gyakran szégyell az, akit sújt, ezért elszigetelődést és nagy fájdalmat okoz. Carmina megpróbált kitörni a betegségből, de nem sikerült, ezért öngyilkosságot kísérelt meg. „Azért vagyok itt, mert Isten adott egy második lehetőséget, és örökre hálás leszek neki érte” – mondta a lány, majd azt kérdezte Leó pápától, hogyan bízhatunk Istenben, amikor úgy tűnik, hogy már semminek nincs értelme, még magunknak sem? A Szentatyát megindította Carmina története és megköszönte, hogy ilyen bátran elmesélte, mi történt vele, majd azokról az evangélumi szereplőkről beszélt, akik Jézussal újra tudták kezdeni életüket. A csöndes betegség, vagyis a depresszió ráébreszt minket, mekkora veszélyben van a mentális egészség a fejlettebb társadalmakban, mivel olyan nyomásnak, elvárásnak és feszültségnek teszi ki az embert, mely  kibillenti alapvető egyensúlyából. Éppen ezért olyan egészségügyi rendszerre van szükség, amely prioritásként kezeli ezt a láthatatlan és általános rossz közérzetet, ami a fiatalokat is sújtja.

Isten velünk van a fájdalomban

A társadalom elhallgattatja a fájdalmat, mert sok kulturális modell a tökéletességet dicsőíti, és ezért a korlátot, a törékenységet és a fájdalmat száműzi. Jézus keresztje azt üzeni nekünk, hogy Isten nem hagy magunkra, ő a fájdalom és a legnagyobb magány pillanataiban is ott marad velünk a keresztre feszítve. Isten nem akarja a szenvedésünket, velünk hordozza azt, és arra szólít, hogy kitartóan bízzunk benne. Istennel az élet mindig újjászületik.

Erőszak és megbocsátás

Végül Cecilia tett tanúságot a megbocsátásról. Elmondta, mekkora fájdalom volt számára, amikor kislányként látta, ahogy az apja majdnem megölte az anyját, majd halálosan megsebesítette azt a fiatalembert, aki a segítségére sietett. Apját bebörtönözték, édesanyja pedig a drogok világába sodródott, ezért Cecilia egy szociális gondozó központban élt évekig. Akkor tapasztalta meg a családi szeretetet és nyílt meg a szíve, amikor nevelőszülőkhöz került, ekkor lépett be Jézus is az életébe. A sok elszenvedett fájdalom azonban megnehezíti ma is, hogy megbocsásson az apjának, és néha Istennel is hadilábon állt. Hogyan keresheti a megbocsátást és a kiengesztelődést? Leó pápa azt tanácsolta, hogy máshonnan közelítse meg a kérdést. Hol volt Isten? – kérdezhetjük, vagy sokkal inkább az a kérdés, hogy milyen az ember és az emberiség? Hogy olykor miként válunk a gonosz foglyaivá és leszünk erőszakosak másokkal, hogy nem tudjuk ápolni a szeretetet és tisztelni a többi ember méltóságát és szabadságát?

Saját felelősségünk

Sok bűnesetről hallunk ma, amelyek a családon belüli mérgezett légkört tükrözik, ahol abúzus, elnyomás és nők elleni erőszak zajlik, ami akár nőgyilkosságba is torkollik. Szembe kell nézni ezzel a drámai valóssággal, amelynek antropológiai és kulturális okai is vannak. Nem tulajdoníthatjuk Istennek azt, ami a mi felelősségünk. Ha létezik az erőszak, ha az önzés uralkodik, és még a családtagok közötti szeretet is gyűlöletté válik, akkor föl kell tennünk néhány kérdést önmagunkra, a társadalmi dinamikákra vonatkozóan; az individualizmus kultúrájáról, az erőszak kísértéséről kell kérdeznünk, nem pedig Istenről – figyelmeztetett Leó pápa.

Legyünk a béke hordozói

A megbocsátás hathatós orvosság a rossz ellen, mely gyógyítja belső sebeinket. Ez egy folyamat, egy út része, amelyet folyton, akár egy életen át is kérnünk kell az Úrtól, hogy növelje bennünk a szeretetet éppen ott, ahol megsérültünk, hogy segítsen kiengesztelődni önmagunkkal és szenvedésünkkel, hogy a neheztelést lassanként irgalommá és együttérzéssé alakítsa. Ehhez sok türelem kell, apró lépésekkel haladhatunk a megbocsátás útján, amelynek végén nem biztos, hogy minden olyan lesz, mint azelőtt, de törekedhetünk rá, hogy újra megnyissuk a szívünket az előtt, aki bántott minket, hogy elutasítsuk a gyűlölet és a bosszú minden formáját, helyrehozzuk valamennyire a kapcsolatot, vagy imádkozzunk a másik személyért. Ezzel közelebb kerülünk a megbocsátáshoz, az Istennel és a többi emberrel való kiengesztelődéshez. Bocsánatot nyert bűnösök vagyunk, akik kiengesztelődtek és képesek a megbocsátásra, arra, hogy a béke hordozói legyünk – mondta még a barcelonai fiataloknak XIV. Leó pápa.

Forrás – www.vaticannews.va