2025. szeptember 27-én a kárpátaljai Huszt járás Bilke községében, ahol az új boldog hamvai nyugszanak, görögkatolikus liturgia keretében Grzegorz Ryś, a lengyel Łódź bíboros-érseke, Leó pápa legátusa a boldogok sorába iktatta a vértanú Orosz Péter Pál görögkatolikus papot, aki 1917-ben született Magyarország Biri településén, és a sztálini diktatúra alatt halt vértanúhalált a kárpátaljai Bilkén 1953. augusztus 27-én.

2025. szeptember 27-én a kárpátaljai Bilkében hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy tanúja legyen Orosz Péter Pál görögkatolikus vértanú pap boldoggá avatásának. Az eseményen közel negyven püspök, több száz pap, szerzetesek, zarándokok és hívek sokasága vett részt, a falu utcái és temploma ünnepi fényben ragyogtak.

A Szent Liturgiát Teodor Macapula, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke vezette, a boldoggá avatási szertartást Grzegorz Ryś bíboros végezte. Jelen volt többek között Visvaldas Kulbokas apostoli nuncius, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Orosz Atanáz miskolci püspök, Szocska Ábel nyíregyházi püspök, valamint Székely János szombathelyi püspök, a magyar püspöki konferencia elnöke. Az ünnepi szertartáson részt vett Lucsok Péter Miklós OP, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye megyéspüspöke is. Az eseményen jelen volt az Ukrán Görögkatolikus Egyház feje, Szvjatoszlav Sevcsuk nagyérsek is.

A politikai és kulturális körökből is számos személy megtisztelte jelenlétével az eseményt. Fürjes Zoltán, az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár; Fedor Tibor, az Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője; Solymári Dániel, a Hungary Helps Program utazó nagykövete; Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke; és Seszták Oszkár, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye közgyűlésének elnöke. A helyi közösség, hívek, zarándokok és fiatalok nagy számban képviseltették magukat.

A szertartás során az evangélium felolvasása előtt került sor a boldoggáavatás szertartására. A főpásztor a munkácsi egyházmegye nevében kérte Orosz Péter Pál boldoggá avatását, majd Viktor Bohiv kánonjogász, az ungvári Boldog Romzsa Tódor Görögkatolikus Teológiai Akadémia és Papnevelő Intézet rektorhelyettese, Orosz Péter boldoggá avatásának posztulátora ismertette a vértanú pap életét.

Ezt követően Ryś bíboros fölolvasta XIV. Leó pápa bulláját, melyben elismeri Orosz Péter Pál vértanúhalálát, a boldogok közé sorolja, és augusztus 27-ét jelöli ki liturgikus ünnepnapjául. A bulla kihirdetése után lehullt a lepel Boldog Orosz Péter Pál hatalmas ikonjáról, amelyen már a boldog felirat is szerepelt.

XIV. Leó pápa üzenetében elmondta: „Orosz Péter Pál atyát 1953-ban a hit elleni gyűlöletből ölték meg. Amikor betiltották a görögkatolikus egyházat, ő hűséges maradt Szent Péter utódához, és vállalva az üldöztetést, titokban folytatta szolgálatát. Kérjük új boldogunk közbenjárását, hogy adjon bátorságot az ukrán népnek a hitben és a reményben való kitartásra.”

Grzegorz Ryś bíboros szentbeszédében hangsúlyozta: „Akik megölték, nemcsak a testét, de az emlékét is el akarták törölni. De ez nem sikerült! Orosz Péter Pál tovább él a nép emlékezetében.” A bíboros a szertartás végén egy częstochowai Istenszülő ikont ajándékozott Bilkének.

A Szent Liturgia után Teodor Macapula püspök egyenként köszöntötte a vendég püspököket. Rövid beszédet mondott Visvaldas Kulbokas apostoli nuncius, Szvjatoszlav Sevcsuk kijev-halicsi nagyérsek, Robert Pipta, az amerikai parmai egyházmegye püspöke, Mieczysław Mokrzycki lembergi érsek, Vitalij Szkomarovszkij lucki püspök, az Ukrajnai Római Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Kocsis Fülöp érsek-metropolita.

Sevcsuk nagyérsek köszöntőjében kiemelte: „Ma megnyílt az ég Bilke falu felett, Kárpátalja felett. Nemcsak arcunkat simogatja ez a meleg őszi nap, hanem egy különleges, Istentől kapott pillanatot is átélünk, amely tele van a Szentlélek kegyelmével. Ma az ukrán föld egy másik fiát emeli az Úr dicsőségének trónjára, akinek élete és vértanúsága mindannyiunk számára a hűség és a szeretet példája.”

A magyar görögkatolikus főpásztor, Kocsis Fülöp hangsúlyozta: „Ez a nap az Isten országának jelenléte. Az ő hűséges szolgájának, az ő emlékezetének ünnepe. S mivel ezen a napon különösen is érezzük Isten jelenlétét, tudjuk, hogy országa közöttünk van, és megemlékezik rólunk. Őrizzük mi is ennek a napnak az emlékét szívünkben!”

Míg a görögkatolikus egyház híveinek szíve a kárpátaljai Bilkére tekintett, ahol 2025. szeptember 27-én megtörtént Orosz Péter vértanú pap boldoggá avatása, addig Magyarországon, a vértanú szülőfalujában, Biriben és a szomszédos Nagykállóban is méltó, imádságos ünnepségeket tartottak. A magyarországi Görögkatolikus Metropólia ezekkel a párhuzamos programokkal biztosította a csatlakozás lehetőségét mindazok számára, akiknek a Kárpátaljára való utazás nem volt megoldható.

A magyarországi eseményen jelen voltak az Ukrán Országos Nemzetiségi Önkormányzat tagjai, köztük Sztankó Mária, illetve a helyi önkormányzati és nemzetiségi vezetők, köztük az Országos Ruszin Önkormányzat elnöke, Kramarenko Viktor.

Szabó Tamás pasztorális helynök a biri ünnepségen elmondta: „Hetven évet vártunk, hogy lássuk a szeretet győzelmét. Péter atya állhatatos imádsága és emberszeretete ma is tanít bennünket.”  Fegyir Sándor, Ukrajna magyarországi nagykövete így fogalmazott: „Az igazság győzött. Romzsa Tódor és Orosz Péter Pál tanúsága arra emlékeztet, hogy a hitnek mindig a szívben kell lennie.”

Orosz Péter Pál élete és vértanúsága

Orosz Péter Pál atya 1917. július 14-én született a magyarországi Biriben, egy Kárpátaljáról származó görögkatolikus pap családjában. Tízéves korában árván maradt, és bátyjával, Istvánnal együtt Szabó Sándor atya gondozásába került. Felesége, Orosz Anna, a nagyapjuk nővére, egyben Orosz Péter keresztanyja volt. Péter a volóci járásbeli Kisszolyván járt általános iskolába, ahol Szabó Sándor atya parókusként szolgált, majd 1928-ban megkezdte tanulmányait az ungvári gimnáziumban.

1933-ban, Szabó Sándor atya halála után Pétert a néhai Sándor atya fia, Szabó András vette magához, aki a huszti járási Szeklence parókusa volt. Ezért Péter a Huszti Állami Gimnáziumban folytatta tanulmányait, amelyeket 1937-ben fejezett be. Ezt követően felvételt nyert az ungvári szemináriumba. Mivel a politikai megosztottság után kötött megállapodások szerint a kárpátaljai papnövendékeknek az olmützi Szent Cirill és Metód Szemináriumban kellett tanulniuk, Sztojka Sándor (+1943) püspök Csehszlovákiába küldte Orosz Pétert. Az első bécsi döntés (1938. november 2.) nyomán bekövetkezett történelmi változások miatt azonban a fiatal szeminaristáknak vissza kellett térnie Ungvárra. Itt fejezte be tanulmányait, és 1942. június 28-án Sztojka Sándor püspök nőtlenül pappá szentelte a felsődomonyai Nagyboldogasszony-templomban.

Első Szent Liturgiáját 1942. július 12-én végezte a beregszászi járási kovászói Istenszülő Oltalma templomban, Romzsa Nesztor parókus vezetésével.

Péter atya papi szolgálatát a nagyszőlősi járási Magyarkomjáton kezdte, majd 1946-tól az Ilosva melletti Bilkén folytatta. Lelkipásztori odaadása és buzgósága híressé vált a hívek visszaemlékezései, levelek és néhány hivatalos dokumentum révén. Maga a gyűjtemény tanúsítja, hogy Péter atya egész életét Krisztus, az Egyház és Isten népe szolgálatának szentelte. A fenyegetések és a letartóztatás veszélye ellenére végig hű maradt papi hivatásához.

A hívek tanúsága szerint Orosz Péter atya kitűnt jóságával, szerénységével, őszinte szívével, odaadó lelkipásztori gondoskodásával, valamint a szegények és hajléktalanok iránti különleges szeretetével, akiket gyakran befogadott a parókiára – amíg volt parókia.

Kárpátalja 1944-es szovjet megszállása után a helyzet gyökeresen megváltozott, különösen a görögkatolikus egyház számára: számos papot letartóztattak. A nehézségek és a hatalom minden fenyegetése ellenére Péter atya folytatta lelkipásztori szolgálatát, egészen a görögkatolikus egyház 1949-es teljes felszámolásáig.

Péter atyának, mint más görögkatolikus papoknak is, felajánlották, hogy térjen át az ortodox hitre, amely – mint tudjuk – a kommunista rezsim idején nem a valódi ortodox hitet jelentette, hanem épp ellenkezőleg: a kommunisták kezében a nép befolyásolásának eszközévé vált. Még a hívei is – tudva, hogy az atya meghalhat – arra kérték, hogy hozza meg ezt a döntést, de ő mindig hű maradt Krisztus Egyházához.

A titkosszolgálatok hosszú ideig nem tudták leleplezni Péter atya tevékenységét, de 1953 májusában letartóztatták és Ungvárra szállították, ahol körülbelül két hétig volt őrizetben. Péter atyát azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy többé nem látja el papi tevékenységét, ő azonban továbbra is – titokban, éjszaka, megbízható emberek otthonában rejtőzve – folytatta evangéliumi munkáját az Úr szőlőskertjében. Csak így tudott a híveknek szentségeket kiszolgáltatni, Szent Liturgiát végezni, és lelkileg támogatni őket a kommunista rezsim nehézségei között.

Bárhol is jelent meg Péter atya, mindenkit elvarázsolt kedves mosolyával és az arcán ragyogó evangéliumi örömmel.

Meleg, őszinte szeretettel fordult az emberekhez, mindenki jó barátjának tartotta. Mintha nem létezett volna számára sem bánat, sem betegség, sem szenvedés. Mindent békével és gyermeki bizalommal fogadott. Arra tanította mindig az embereket, hogy szeressék és becsüljék hitüket, higgyenek bármely élethelyzetben, és tiszteljenek minden embert.

Bár a hatóságok sejtették, hogy folytatja papi tevékenységét, tetten érni nem tudták. Az egyik tanácskozáson a hatóságok képviselői megegyeztek, hogy erőszakkal letartóztatják. Az első kísérletre akkor került sor, amikor Isten szolgája Jackánics László atya kíséretében Miszticére tartott. A faluba vezető Borzsa-hídon egy rendőr megállította László atyát, Péter atya azonban időben leugrott a hídról és elrejtőzött a bokrok között, bár a rendőr rá is lőtt.

Ilyen körülmények között, pihenés és biztonságos menedék nélkül nem élt sokáig. 1953. augusztus 27-én, Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén, Magyarkomjáton nagy számú hívő gyűlt össze. Péter atya gyóntatta őket, majd Szent Liturgiát végzett. Sztankó Katalin kíséretében, aki segített neki, gyalog érkezett a beregkisfaludi vasútállomásra, ahonnan vonattal kellett továbbmennie Bilkére. Katalin elment megvenni a jegyeket. Eközben Péter atya rózsafüzért imádkozott egy tehervagonban. Valaki azonban felismerte és feladta őket, mert azonnal megjelent Pósik Vaszilij rendőr, aki letartóztatta Péter atyát és Katalinnal együtt Alsókaraszló felé irányította.

A falu előtt Péter atya a rendőrhöz fordult, és azt mondta: „Kérem, engedjen el!” A tanúvallomások szerint Péter atya engedélyt kért, hogy imádkozhasson az út menti keresztnél, és térdre borult.

Ezután két lövés dördült el: az egyik a lábán, a másik a tarkóján érte. Péter atya a földre esett, arcán olyan kifejezéssel, amely arra utalt, hogy mondani akart valamit.

A falu polgármestere sietett a helyszínre. Látva, hogy Péter atya haldoklik, dühösen fordult a rendőrhöz: „Gyilkos, mit tettél?” A rendőr, tudva, hogy a hatóságok támogatják, megfenyegette a falu elöljáróját: „Hallgass, vagy ugyanarra a sorsra jutsz!”

A rezsim még azt sem engedte meg a híveknek, hogy Orosz Péter atyát az iránta érzett tisztelettel és megbecsüléssel temessék el, mert attól tartottak, hogy a sírhelye zarándokhely lesz. Ezért a holttestet az ilosvai kórház hullaházába szállították, és két napig ott hagyták a földön. Titokban hantolták el a „Cserlenij jarok” nevű tisztáson. Az emberek hamarosan megtalálták, de a rendőrség kiásta és minden nyomot eltüntettek. Harminckilenc éven át titokban tartották Orosz Péter atya földi maradványainak helyét.

A Szovjetunió széthullása és a görögkatolikus egyház legalizálása után a bilkei hívek azonnal elkezdték keresni azokat, akik információval rendelkezhettek Orosz Péter atya meggyilkolásáról és temetéséről. Találtak is tanúkat, akik eskü alatt mondták el, mi történt valójában.

A „kedves atyácska” (igy nevezték a hívek kedvenc papjukat) földi maradványait az ilosvai rendőrség garázsának betonja alatt találták meg. A csontokat exhumálták és számos vizsgálatot végeztek rajtuk.

Péter atya földi maradványainak ünnepélyes temetése, llosváról Bilkére történő átszállítása, a papságához és életéhez méltó tisztelettel, 1992. augusztus 23-án történt meg. Erre az alkalomra egész Kárpátaljáról összegyűltek a hívek.

Orosz Péter atya erényekkel és szentséggel teli életének csúcspontja és lelkipásztori munkájának jutalma a vértanúhalál volt.

Az emberek mély tisztelettel szerették lelki atyjukat, aki velük volt az üldöztetések idején, és akire jó pásztorként tekintettek. Életével megerősítette az Üdvözítő szavait, mely szerint a jó pásztor életét adja a juhokért (vö. Jn 10,7–16).

Forrás: Vatican News; nyirgorkat.hu; magyarkurir.hu