Október 11. Szent XXIII. János pápa emléknapja. Az ő nevéhez fűződik a II. Vatikáni Zsinat összehívása, amelynek ma ünnepeljük 60. évfordulóját. 60 évvel ezelőtt, 1962. október 11-én nyitotta meg Roncalli pápa a zsinatot. Ferenc pápa erre emlékezve ma szentmisét mutat be délután 5 órakor.

Hatvan évvel ezelőtt kezdődött tehát a 20. század legfontosabb egyháztörténeti eseménye, a 23. egyetemes zsinat, amely közel háromezer részvevőjével a legnépesebb volt a zsinatok eddigi történetében.

Megemlékezvén az évfordulóról, két rövid részletet idézünk a pápa akkori szavaiból, majd egy jezsuita szerzetes tollából olvashatunk néhány gondolatot. A megfogalmazott gondolatok, költői kérdések itt és most minket is megszólítanak.

„Közel húsz évszázad után az emberiség előtt álló nagyon súlyos helyzetek és problémák nem változnak. Krisztus mindig központi helyet foglal el a történelemben és az életben: az emberek vagy hozzá és az ő Egyházához ragaszkodnak, és így élvezik a világosságot, a jóságot, az igazságos rendet és a béke jóságát, vagy nélküle élnek, ellene harcolnak, tudatosan kívül maradnak az Egyházon, és emiatt zűrzavar van közöttük. A kölcsönös kapcsolatok megnehezülnek, véres háborúk veszélye fenyeget.” (Részlet a pápa 60 évvel ezelőtti nyitó beszédéből)

„Továbbra is szeressük tehát egymást, szeressük úgy egymást, tekintsünk úgy egymásra a találkozásban, hogy megragadjuk azt, ami egyesít bennünket, s félretegyük mindazt – ha van is ilyen – ami egy kis nehézséget okozhatna nekünk.”

(Részlet a pápa aznap esti, a Szent Péter téren összegyűlt tömeghez intézett szavaiból)

 „Tud-e az egyház párbeszédbe lépni a korral, amelyben él? Képes-e a jelenbe és előre nézni?”

A zsinat segített felfedezni, hogy mi Krisztus Egyházának a legmélyebb identitása: egy nép, amely „szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” (Lumen Gentium 1), „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép” (LG 4). Korunk kihívása az, hogy ezt a valóságot megélt tapasztalattá, és ezáltal átadhatóvá tegyük.

Akkor emlékezünk meg méltón a zsinat évfordulójáról, ha komolyan vesszük a kommunió egyháztant… Erre vár az emberiség családja: hogy az egyházban Isten szépségét lássa visszatükröződni.”

(Részlet Paolo Monaco SJ atya gondolataiból)