Munkács Váralja nevű városrészének római katolikus temploma a Szűz Mária Szent Neve titulust viseli. Szeptember 12-én, a templombúcsú ünnepén a gyönyörű, friss rózsákkal feldíszített Isten háza teljesen megtelt helyi hívekkel és zarándokokkal.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Zsarkovszkij Péter atya, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye általános helynöke volt. Koncelebrált Pogány István munkácsi plébános, Landwehr Martin és Trunk Josef atyák, valamint Olekszandr Prozsehacs atya a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyéből.
A szentmise három nyelven – ukránul, magyarul és németül – hangzott el, kifejezve a hely történelmi és kulturális sokszínűségét, valamint soknemzetiségű örökségét. A különböző nyelvek jelenléte a közösségek összetartozását és a közös keresztény hit erejét jelképezte.
Szentbeszédében Zsarkovszkij Péter atya a Szűzanya szent nevéről elmélkedett. Rámutatott, hogy a Mária minden nép körében rendkívül népszerű név, amelynek jelentései – keserűség, kedvelt/szeretett, úrnő, magasságos – mind jellemzik a Szűzanyát. Mária osztozott abban a keserűségben, amelyet Szent Fia szenvedése során átélt. Miközben Jézus Krisztus testileg és lelkileg is hordozta a nehéz keresztet a Golgotára vezető úton, anyai szíve ugyanezt a mély fájdalmat élte át vele együtt. Mária Isten szeretett leánya. Egész életét egyetlen dolognak rendelte alá: „Uram, legyen meg a Te akaratod.” Úrnőnek, a Menny és a Föld Királynőjének nevezzük, mert teljesen rábízta magát Istenre, és az Úrnak kimondott „igenjével” egész életét Neki szentelte.
A Szűzanya szent nevéről szólva Péter atya arra is felhívta a figyelmet, hogy nekünk magunknak is érdemes elgondolkodnunk azon, mit jelent a név, amelyet szüleinktől kaptunk. Minden névnek megvan a maga jelentése, de minden név mögött egy konkrét személy és annak saját története áll. Mi magunk alakítjuk a történelmet. Szüleink nem véletlenül adták nekünk a nevünket — meg kell felelnünk annak, amit az jelent. Ennél azonban még fontosabb, hogy ismerjük védőszentünket, és igyekezzünk követni példáját. Érdemes tehát feltennünk magunknak a kérdést: vajon megfelel-e az életünk annak a szentnek, akinek a nevét viseljük? Péter atya rámutatott, hogy amikor a szülők egy szent nevét adják gyermeküknek, ezzel mintegy lelki útmutatót is állítanak elé: íme a csúcs, íme az a szent, akit követhetsz. Természetesen, ahogy a gyermek növekszik és egyre jobban megismeri a szentek életét, megkedvelhet más szenteket is, és őket is választhatja példaképül. Mindazonáltal rendkívül fontos, hogy ismerjük és tiszteljük védőszentünket.
A Mária név egy csodálatos név. Mária egész élete arra irányult, hogy az embereket Jézushoz vezesse.
Péter atya szentbeszédét fohásszal zárta: „Valahányszor kiejtjük Mária nevét, szívünk bizalommal forduljon feléje! Kérjük őt: Mária, taníts meg engem úgy hinni, ahogyan Te; taníts meg úgy megnyitni a szívemet, ahogyan Te; taníts meg úgy szeretni Istent és az embereket, ahogyan Te; és taníts meg mindenben azt mondani Istennek: Legyen meg a Te akaratod!”
Hangsúlyozta, hogy a Szeplőtelen Szűz Mária neve legyen számunkra a világ egyik legszebb neve – az Édesanya, a Pártfogó és a Közbenjáró neve, valamint a tökéletes példa arra, hogyan bízhatja rá az ember teljesen az életét Istenre.
Végezetül a szónok a Szeplőtelen Szűz Mária áldását kérte mindannyiunkra, a családjainkra és mindazokra, akik az Ő szent nevét viselik.
Lautner Gabriella
