Szeptember 2-án XIV. Leó jóváhagyásával megjelent a Nemzetközi Teológiai Bizottság „Gondoskodni közös otthonunkról – Felelős és testvéri válasz a Szentháromságos Istennek” című új dokumentuma. Alapvető megállapítása, hogy az ökológiai kérdés egyben teológiai kérdés is: az, ahogyan a teremtett világról gondoskodunk, feltárja és alakítja Istennel való kapcsolatunkat. A környezet állapotának romlása riasztó, ezért sürgős cselekvésre van szükség bolygónk fenntarthatósága érdekében.

Hogyan válaszolhatunk keresztény szemszögből arra a „rövidlátó és öngyilkos ökológiai és társadalmi válságra”, amelybe az emberiség került? Ezt a kérdést állítja középpontba a Nemzetközi Teológiai Bizottság új dokumentuma, amely a testület 2022-2025 közötti munkájának gyümölcse. A szöveg abból a „hármas változásból” indul ki, amely az elmúlt években meghatározta az ember és a természet viszonyát: fokozatosan elveszítettük a természetnek, mint Isten teremtményének spontán érzékelését; egyre inkább antropocentrikus és kizsákmányoló szemlélet alakult ki az ember és a teremtett világ kapcsolatában; mindez pedig egy bolygóméretű válság elterjedéséhez vezetett.

Senki sem elszigetelt létező: minden összefügg

A dokumentum három fejezetből áll. Az első, „A közös otthon, a Szentháromságos Isten műve” címet viselő rész hangsúlyozza, hogy a teremtett világ „nem csupán isteni, hanem szentháromságos jegyet is magán visel”. Szentségi jegyekkel bír, vagyis egy „szent és rejtett valóság” jele, amely az Eucharisztiában éri el legmagasabb rendű kifejeződését. Ugyanakkor minden létező kölcsönös kapcsolatban áll egymással, mivel az ember azáltal felel meg hivatásának, ha helyesen éli meg kapcsolatát Istennel, embertársaival és a teremtett világgal. „Semmi és senki sem elszigetelt létező. Minden kölcsönösen összefügg” – fogalmaz a dokumentum, amely szerint valamennyien „az élet egyetlen közösségét” alkotjuk.

A világegyetem eredete a tudomány és a hit fényében

Az első fejezet a világegyetemről alkotott egyes tudományos és filozófiai elképzelésekkel is párbeszédet folytat. A dokumentum hangsúlyozza: a tudomány jogosan kutatja az univerzum keletkezésének legkorábbi szakaszait, a Teremtő Istenbe vetett hit azonban olyan választ kínál, amelyet a tudomány önmagában nem képes megadni. Míg ugyanis a kozmológia arra keresi a választ, hogyan keletkezett a világ, a hit azt világítja meg, miért létezik. Isten nem egyszerűen fizikai, hanem metafizikai értelemben ad eredetet a világegyetemnek: szabadon hívja létbe azt, ami önmagától nem létezne.

Isten képére és hasonlatosságára

A második fejezet – „Az ember a közös otthonunkban” – abból a bibliai tanításból indul ki, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Ebből következik, hogy az etnikai hovatartozás, a nem, a kultúra, valamint a társadalmi vagy gazdasági helyzet különbségei semmiféle hierarchiát nem teremthetnek az emberek között. Ha ezeket a különbségeket valaki diszkriminációra vagy mások alávetésére használja, eltávolodik Isten tervétől.

Felhívás az ökológiai megtérésre

A Nemzetközi Teológiai Bizottság ezután összefoglal néhány „rendkívül riasztó” adatot a környezet állapotának romlásáról. Ide tartozik a biológiai sokféleség eltűnése, a légszennyezés, a vízminőség romlása, valamint a háborúk környezetpusztító hatása. Mindez különösen súlyos következményekkel jár a legszegényebbek számára: természeti erőforrásaikat kizsákmányolják, sokakat pedig lakóhelyük elhagyására és migrációra kényszerít a környezet romlása. Ezzel a „példátlan” ökológiai válsággal szemben nem elegendőek pusztán tudományos és technikai megoldások – figyelmeztet a dokumentum. Mindenekelőtt „a kulturális értékek megváltoztatására”, életmódunk valódi ökológiai megtérésére van szükség.

Bűn a teremtett világ és a Teremtő ellen

A dokumentum javasolja a „teremtett világ és a Teremtő elleni bűn” fogalmának használatát. Ez a teológiai megfogalmazás összekapcsolja a környezet károsítását Isten teremtő tervének elutasításával, kerülve mind a tisztán tudományos nyelvezetet (mint például az „ökogyilkosság”), mind a felelősség megosztását. A jelenlegi történelmi helyzet mindenkitől – különösen a közélet felelőseitől – sürgős cselekvést követel bolygónk fenntarthatósága és közös otthonunk lakhatóságának megőrzése érdekében. „Ez nem csupán etikai, hanem teológiai követelmény is” – hangsúlyozza a Nemzetközi Teológiai Bizottság.

Az Eucharisztia, mint „ökológiai iskola”

A keresztény szemlélet két elfogadhatatlan szélsőséget utasít el. Az egyik a kizsákmányoló antropocentrizmus, amely az embert „az egész teremtett világ abszolút urának” tekinti. A másik a biocentrizmus vagy ökocentrizmus, amely magát a természetet abszolutizálja. A keresztény válasz ehelyett az úgynevezett „szituált antropocentrizmus”, amely Ferenc pápa kifejezése, és amelyet XIV. Leó is átvett. (A kifejezést Ferenc pápa a Laudate Deum kezdetű apostoli buzdításában fejtette ki részletesen, válaszul a globális klímaválságra és a környezetromlásra – a szerk.) Eszerint az ember nem ura, hanem „gondnoka és szolgálója a teremtett világnak”. Ez a kettős hivatás az Eucharisztiában éri el csúcspontját. A dokumentum ezért az Eucharisztiát „ökológiai iskolának” nevezi, amely „pozitív és kezdeményező magatartásra nevel a természettel szemben”.

A jubileumi logika és az ökológiai lelkiség

A harmadik fejezet, „A közös otthon gondozása”, gyakorlati iránymutatásokat kínál, amelyeket az ember öt alapvető kapcsolata köré rendez. Az Istennel való kapcsolatból fakad a „jubileumi logika”, amely a testvériségen, a szolidaritáson, az ingyenességen és az alázaton alapul, és a társadalmi igazságosság felé vezet. Az önmagunkhoz való kapcsolatból pedig „ökológiai lelkiség” születik. Ez egészséges, felelős életmódra és tudatos fogyasztásra ösztönöz. A dokumentum ennek kapcsán arra figyelmeztet, hogy „minden vásárlás erkölcsi cselekedet”.

A Föld és a szegények kiáltása

A teremtett világhoz fűződő kapcsolatból olyan alapelvek következnek, mint a tisztelet, a fenntarthatóság és a Föld „megrázó kiáltásának” meghallása. Ez a kiáltás – hangsúlyozza a dokumentum – tragikus módon összekapcsolódik a szegények kiáltásával. Ilyen alapelv továbbá az élet tisztelete, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy használja a természet erőforrásait, de csak szükségleteinek megfelelően és mértékletesen. A Bizottság az aszkézisnek és a böjtnek is ökológiai jelentőséget tulajdonít: ezek erkölcsi választ jelenthetnek az erőforrások túlzott kizsákmányolására, különösen a gazdag országokban és a különböző nemzetek felelősségéhez igazodó, differenciált kötelezettségvállalás.

Az emberi élet szentsége és a háború elutasítása

Az embertársainkkal való kapcsolatból következik minden emberi élet szentségének elismerése. Az élethez való jog feltétlen és elidegeníthetetlen jog, amelyet az államoknak védelmezniük és előmozdítaniuk kell, többek között a háború elutasításával. Ehhez kapcsolódik a javak egyetemes rendeltetésének elve is: közös otthonunkról úgy kell gondoskodnunk, hogy azt a jövő nemzedékei számára is megőrizzük. A dokumentum a testvériséget a „hamis, önző, kegyetlen és kapzsi” individualizmus ellenszereként állítja elénk, és hangsúlyozza az irgalmasság, valamint a szegények melletti elsődleges elköteleződés fontosságát.

Együttműködés a vallások között

Az ötödik kapcsolat keretében a Bizottság a különböző vallásoknak a teremtett világ gondozásához nyújtott hozzájárulását vizsgálja. Közös elemként jelenik meg annak felismerése, hogy minden létező kapcsolatban áll egymással, hogy tisztelet illeti az élőlényeket, és hogy az ember felelősséggel tartozik a világért. „A keresztény hit szempontjából nyitva állnak az ajtók a vallásközi együttműködés előtt az egész teremtett világ tiszteletteljes megőrzésének közös feladatában” – állapítja meg a dokumentum.

Erkölcsi felelősség és remény

A dokumentum végén a Nemzetközi Teológiai Bizottság ismét megerősíti központi állítását: az ökológiai kérdés teológiai kérdés. Az, ahogyan az ember a teremtett világról gondoskodik, magát az Istennel való kapcsolatát is alakítja. A Bizottság Assisi Szent Ferenc példáját állítja elénk, és valódi „ökológiai fordulatra” szólít fel. A környezeti válság súlyossága ellenére a dokumentum végső üzenete mégsem a félelem, hanem a keresztény remény: a válság – bármilyen súlyos is – nem rendítheti meg az Istenbe vetett bizalmat, aki „újjáalkot mindent”.

Forrás – www.vaticannews.va