Munkácson 2026. május 17-én egyházmegyei dicsőítő alkalmat tartottak, melyre Kárpátalja különböző részeiről  érkeztek a hívek a Tours-i Szent Márton-székesegyházba. Az esemény célja az volt, hogy a közös dicsőítés, a tanúságtételek és az ima által erősítse a résztvevők hitét, valamint a közösség egységét.

Megyesi László állandó diakónus üdvözölte a jelenlévőket: Lucsok P. Miklós megyéspüspököt, Rácz István benei plébánost, Hortobágyi Arnold OSB atyát, Pogány István munkácsi plébánost, Béres István diakónust, a Forrás.itt kórusát és zenészeit, valamint az egybegyűlt híveket. Beszédében elmondta, hogy számára a dicsőítés annak örömteli kifejezése, hogy Isten jelen van az életünkben, és hálát adhatunk  szeretetéért és jóságáért.

A program dicsőítéssel kezdődött, melyet a Forrás.itt kórusa vezetett. A jelenlévők szívvel-lélekkel kapcsolódtak be az éneklésbe, imádságos, meghitt hangulatot teremtve a templomban.

Ezt követően tanúságtételek hangzottak el, amelyek személyes hitbeli tapasztalatokon keresztül mutatták be Isten jelenlétét a mindennapokban. Ezek a megosztások bátorítást és lelki megerősítést nyújtottak a jelenlévők számára.

Tanúságtételt tett Fudella József, aki elmondta, hogy vallásos családban született, gyermekkorától rendszeresen járt szentmisére. Tizenhárom éves korában kezdte olvasni a Bibliát, és ebben az időszakban sokat, mély hittel imádkozott beteg édesanyjáért, aki végül meggyógyult. Kiemelte, hogy bár a hit mindig jelen volt az életében, Jézus élő valóságát igazán a Józsue Nemzedék közösségében tapasztalta meg. Ez egy aktív, keresztény evangelizációs közösség Nevetlenfaluban, amely a Szent András Evangelizációs Iskola hálózatához tartozik. Küldetésük, hogy evangelizációs kurzusok, hitmélyítő alkalmak és dicsőítő összejövetelek szervezésével szolgálják és hirdessék az Úr Jézust, valamint a Szentlélek erejével vezessenek másokat is Krisztushoz.

József tanúságtétele azért is volt különleges, mert nem egyedül osztotta meg gondolatait: csatlakoztak hozzá a nevetlenfalui Józsue Nemzedék tagjai is. Tanúságtételükben arról számoltak be, hogyan találkoztak Jézussal, és ez a találkozás miként formálta át jellemüket. Arról is szóltak, hogy ez a kapcsolat új irányt adott életüknek, és lelki békét, valamint reményt hozott számukra. Mindannyiuk számára létfontosságúvá vált ez a testvéri közösség, ahol újra és újra kézzelfoghatóan tapasztalhatják meg a feltámadt Krisztus szeretetét.

Ezután következett a szentmise, amelynek főcelebránsa a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke,  Lucsok P. Miklós volt. Koncelebrált  Rácz István  benei plébános és Hortobágyi Arnold OSB atya.

Szentbeszédében a főpásztor felidézte, hogy Jézus három éven át tanította a tizenkét apostolt, megosztva velük a mindennapokat. Mennybemenetele előtt pedig így szólt a tanítványokhoz: „Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet, tanítsátok meg őket mindarra, amire én tanítottalak benneteket.” A mi küldetésünk is az, hogy Jézus tanítványaivá váljunk.

Ezt követően Miklós püspök arról elmélkedett, hogy mi is valójában az örök élet. Az utolsó vacsorán elhangzott főpapi imát idézve rámutatott, hogy az Atya hatalmat adott a Fiúnak, hogy örök életet adjon a benne hívőknek. János evangéliumára hivatkozva rávilágított az örök élet valódi lényegére: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17,3) Az örök élet ugyanis nem csupán a halál után kezdődő végtelen létet jelent. Sokkal inkább egy mély, személyes, szeretetteljes és élő kapcsolatot Jézussal, amely nem a távoli jövőben, hanem már itt, a földi jelenben elkezdődik.  Az örök élet kulcsa Isten megismerése. De milyen út vezet a megismerésig? A főpásztor rávilágított: Isten megismeréséhez az önismereten  és  mások megismerésén keresztül vezet az út. Ha őszintén szembenézünk önmagunkkal, és rálátunk arra, kik is vagyunk valójában, akkor sokkal mélyebben meg tudunk nyílni Isten előtt is. Sokszor elhatalmasodik rajtunk a félelem, a harag és az idegesség. Hol van ilyenkor Isten? A válasz a szívünk megnyitásában rejlik. Megtapasztaljuk, hogy Ő ott van a mindennapjainkban, és arra hív, hogy a próbatételek közepette is keressük a Vele való személyes kapcsolatot. Amikor egyre mélyebb kapcsolatba kerülünk az élő Istennel és jobban megismerjük, elkezdjük érezni az örök élet jelenlétét már most, a földi létünkben.

A szentmise után agapéra került sor, amely lehetőséget adott a kötetlen beszélgetésre és a közösség erősítésére.

A nap zárásaként a szentségimádás és a közbenjáró ima csendes, elmélyült, imádságos légkörben történt, mely során a résztvevők személyes és közösségi kéréseiket vitték Isten elé. A szentségimádást Hortobágyi Arnold OSB atya vezette.

Az oltárnál ki volt helyezve Szent Benedek, Európa védőszentjének ereklyéje. A hívek a szent közbenjárását kérve imádkoztak a világ, Ukrajna és szívük békéjéért. Az imaalkalom résztvevői  Szent Benedek ereklyéjének áldásával térhettek haza.