Az ókori Rut és a modern nő

 „Ki vagy? A szolgálód vagyok, Rut” (Rut 3,9) Ezen a hétvégén a Szinyákon megszervezett háromnapos lelkigyakorlat alatt a Munkácsi egyházmegye női tagjai szívében az ókori könyv története kelt életre. A történet „megalkotói” a Szent József nővérek rendjéből való Timursina Krisztina nővér, valamint Fizer Jevhen atya voltak.

A lelkigyakorlaton 48 különböző korosztályhoz tartozó nő vett részt, akik Munkácsról, Ungvárról, Szolyváról, Técsőről, Kölcsényből (Frigyesfalváról) érkeztek. A lelki hátteret megerősítő szentmiséket és a szentgyónás szentségét Fizer Jevhen és Holotyuk Jurij, munkácsi káplánok, Gerzánics Szerhij, irodaigazgató, valamint a vasárnap csatlakozó Novák Vitalij CM káplán atyák biztosították.

Az előadások, elmélkedések, imák, szentségimádások alatt Isten különböző és módon szólította meg a szíveket.

Krisztina nővér Rut könyvét magyarázva négy előadáson át mélyítette el Isten szavát a résztvevők szívében. Emellett érdekes történeteket osztott meg a nővérek mindennapjaiból merítve. A kialakult testvéri légkör és a dicsőítő imák segítették, hogy a szívek megnyíljanak. Az elmélyülés különleges módja, a festéssel egybekötött elmélkedés sokakat megérintett. A testet tápláló finomságok is nagy ajándék volt a résztvevők számára.

Az együtt töltött idő alatt mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen valójában. Felismerhette gyengeségeit, az önmagáról szóló igazságot. A könnyek és a sötétség terébe behatolt a Fény, belépett Isten és azt mondta: „Szép vagy”. Olyan szavak ezek, melyre az egész világ szomjazik manapság, különösen a női szívek.

A kiscsoportokban történő megosztás lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők megnyissák szívüket és megosszák mély fájdalmaikat is.

A napi evangéliumok – mint Istentől kapott jel – különös módon kapcsolódtak a lelkigyakorlat előadásaiban hallott témával. Mintha az Úr emlékeztetett volna arra, amit hallottak és még egyszer elmondta, hogy mennyire szeret mindenkit.

Élményekkel teli, felejthetetlen napok voltak, szeretet tartalommal megtöltött idő, melyben helyet kapott a nevetés, a baráti ölelés és mosoly, a kinyújtott kar is, s melyek sokáig megmaradnak a résztvevők emlékeiben.

Juricsko Irina írása alapján

Fotók: Fizer Jevhen atya