2025. június 14-én, szombaton ünnepi szentmisére gyűltek össze a Kárpátalja számos településéről érkező hívők Antalócon, hogy közösen ünnepeljék Páduai Szent Antal ünnepét, aki a helyi római katolikus templom védőszentje. A szentmisét Miklós Lucsok OP munkácsi megyéspüspök celebrálta.

Az ünnepet gyalogos zarándoklatok előzték meg, amelyek több útvonalon és különböző időtartamokkal zajlottak. Az egyik csoport két nappal az esemény előtt kelt útra Szolyváról a hegyeken keresztül. A Szűz Mária mennybevitelének szolyvai templomától 42 zarándok indult el, és útközben további három személy csatlakozott hozzájuk, így összesen 45-en érkeztek meg Antalócba. A csoport tagjai között voltak hívők Ungvárról, Munkácsról, Szerednyéről, Vezérszállásról és természetesen Szolyváról. A zarándokokat Jevhen Zsukovszkij SDS, Jevhen Fizer és Henrik Jaworski atyák kísérték.

A másik csoport június 14-én hajnalban indult Szerednyéről. A 126 főt számláló csoportban a zarándokok Sztorozsnyicából, Ungvárról, Klacsanóból, Mélyútról, Munkácsról érkeztek valamint egy zarándok Kovelből, aki orvosként szolgált az út során. A legfiatalabb résztvevő nyolc hónapos volt Szerednyéről, a legidősebb zarándok pedig 73 éves Alsószlatináról. A szerednyei csoportot a ferences testvérek kísérték.

Az ünnepi szentmisén Miklós püspök prédikációjában arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szentlélek miként vezet minket a szolgálatra és a közösségek építésére. Mint mondta, „az Úr hívott meg bennünket ide, Antalócra, hogy Páduai Szent Antal segítségét kérve érzékenyek és engedelmesek maradjunk, meghalljuk és elfogadjuk az Úr hívását, és az Ő erejével szolgáljunk egymásnak közösségeinkben – és általuk mindazoknak, akikhez az Úr küld minket.”

A zarándoklat személyes jelentőségéről és lelki tapasztalatairól Viktorija Login, a szerednyei csoport egyik tagja így számolt be: „A gyalogos zarándoklat Páduai Szent Antalhoz Antalócra egy olyan egyesítő élmény, amely örökre emlékezetes marad. Egyrészt fizikai kihívás, amely kitartást és elszántságot kíván. Az út fáradalmai, az izomláz – mind részei annak a megtisztító folyamatnak, amely elvezet a belső csendre és összeszedettségre. Másrészt a zarándoklat jóval több, mint testmozgás – a belső párbeszéd ideje. Távol a mindennapok zajától lehetőség nyílik az elmélyült gondolkodásra, imára, hálaadásra. A természet, az út csendje, és a társakkal való beszélgetések segítenek az önismeretben és lelki megújulásban. A célhoz érkezés, a szent hely – a templom, ahol különleges béke és áhítat uralkodik – az egész út csúcspontját jelenti. A szentmisén való részvétel mély lelki megkönnyebbülést és Isten közelségének érzését hozza. Még a hazatérés után is sokáig él bennünk az élmény: megerősíti a hitünket, új nézőpontot ad, és lelki erővel tölt fel. Újjászületve, békével és reménnyel tértem haza.”

Az ünnep nem csupán vallási esemény volt, hanem olyan közösségi tapasztalat is, amely megerősítette a hívek közötti kapcsolatot és elmélyítette hitüket – emlékeztetve arra, hogy az út Istenhez néha egy hosszú, de mindig megtisztító gyaloglás.

Fotó: a zarándoklat résztvevői