Idén szeptemberben a szinyáki lelkigyakorlatos házban két turnusban szerveztek lelkigyakorlatot ukrán ajkú házaspárok számára. A lelkigyakorlaton összesen 34 házaspár vett részt, akik a Munkácsi Egyházmegye különböző településeiről érkeztek: Ungvárról, Munkácsról, Szolyváról, Vezérszállásról, Felsőgerebenről és Nagyszőlősről. 13 pár volt jelen az első turnusban szeptember 13. és 15. között, valamint 21 pár a másodikban, szeptember 27. és 29. között.

Az első alkalommal az előadásokat Valentin Tokár OFM atya és Iván Dudura, ungvári görögkatolikus lelkész tartották. Iván atya feleségével, Vlásztával érkezett, és együtt tettek tanúságot házasságukról, megismerkedésükről, kapcsolatukról, és arról, Isten hogyan működik az életükben, családjukban.

A lelkigyakorlatok programját a szentségimádás, a szentmise, az előadás, sok beszélgetés és az együtt töltött idő adta.

A második turnusban Mihajlo Mikulaninec, klacsanói görögkatolikus lelkész tartott előadást. A Szentírásból ismert Izsák, Ézsau, Jákob és Rebeka családjának példáját hozta fel. (Ter 25-37)

Mihajlo atya is feleségével, Mártával volt jelen a találkozón, és szintén tanúságot tettek házasságukról, melynek gyümölcseként hat gyermek született.

Másnap a Kuszka házaspár, Valéria és Gyuri tanúságtételét hallhatták a jelenlévők, akik élettapasztalatukról meséltek. Elmondták, hogy Isten hogyan vezette őket életük során, és hogyan vezeti továbbra is őket az életszentség felé.

Mind az első, mind a második turnusban a vasárnapi szentmisét Lucsok Miklós OP munkácsi megyéspüspök mutatta be.

Mindkét idei lelkigyakorlat különlegessége az volt, hogy a házaspárok számára ünnepi vacsorát szerveztek, mialatt lehetőség nyílt a beszélgetésre, egymás megerősítésére és arra, hogy a résztvevők egyszerűen élvezzék egymás társaságát.

„Ezek a lelkigyakorlatok Isten dicsőségét szolgálják és a házaspárok hasznára válnak, hogy családjaikban az egység, a szeretet és a megértés uralkodjon” – mondta Jevhen Fizer, a lelkigyakorlatok egyik szervezője.

A résztvevők is megosztották benyomásaikat.

„Az idő nagyon gyorsan szalad. Már egy hét telt el azóta, amióta részt vettünk a házaspárok lelkigyakorlatán, de még most is tele van a szívem élményekkel és érzésekkel. Valóban nagy ajándék volt számunkra ez a hétvége. Olyan kristálytisztán áradt a szeretet, mint a reggeli harmatcsepp. Ez az egyetlen, ragyogó, titokzatos és csodálatos szeretet teljesen elárasztott engem. Úgy éreztem, hogy az ének szövege teljes mértékben kifejezi belső érzéseimet. Jézus láthatatlan jelenléte betöltött és békével árasztott el. A szívembe csend és öröm költözött, amit nehéz szavakkal leírni.  Ezekben a pillanatokban értettem meg, hogy egész életem során Vele, a kezét fogva szeretnék haladni az úton.

A férjemet is megérintette ez a tapasztalat. Együtt volt részünk a csodában. Ez több volt, mint egy lelkigyakorlat. Megújultunk, erősödött az egységünk és a szeretetünk. A lelkigyakorlat elérte célját. A házaspárok új látásmódot kaptak, a szeretetnek és hitnek még nagyobb mértékét tapasztalhatták meg” – mondta Zláta Vezérszállásról.

Egy munkácsi résztvevő ezekkel a szavakkal osztotta meg élményeit: „A lelkigyakorlat mindig gyógyulás, mely a tudatosítás és az elfogadás által valósul meg, és az imádság, valamint az Úrral való egyesülés útján jön létre. A lelkigyakorlat mindig egy értékes lehetőség, mivel mozgalmas életet élünk, bele vagyunk merülve a hétköznapi gondokba, mindenhová sietünk. Túlságosan elnyel bennünket a világ, nem marad időnk szeretni. Nincs időnk arra, hogy meglássuk a szépet, nincs időnk a gondoskodásra. Szaladunk, s közben a szívek megkeményednek, az imák elhalkulnak. Egyedül maradunk gondolatainkkal és el nem engedett sérelmeinkkel.

Isten jelenlétének átélése a mi megmentésünk. Nem kell más, csak hívjuk Őt szívünkkel, hiszen az Úr mindig vágyik arra, hogy találkozzon velünk.

Nehéz szavakat találni, melyek átadnák azt, ami történik egy lelkigyakorlaton. Sok házaspár, sokféle történet, különféle sebzettségek és gyógyulások. Mindegyik tanúságtétel egyedi. Ahol távolság volt, ott megjelenik a megértés és a kedvesség, ahol csalódás és bizalmatlanság volt, ott most remény van, ahol sötétség volt, oda beragyog a fény.”