13-16 éves fiatalok számára szerveztek tábort az Ungvári járási Őrdarmán, melynek mottójául a „Hit, remény, szeretet” hármas erényét választották.

Augusztus 16. és 18. között élettel telt meg a helyi Kisboldogasszony templom plébániájának épülete, ahova 22 tinédzser érkezett Várkulcsáról, Munkácsról, Ungvárról és természetesen Őrdarmáról. Az utóbbiak kezdeményezték és szervezték meg a találkozót. Együtt készítették fel a házat, kidolgozták a programot és gondoskodtak annak megvalósításáról. Minden nap volt előadás és szentmise Pogány István, Kozma Hollek és Henrik atyák vezetésével.

A táborban szerzett élményekről maguk a résztvevők számoltak be.

„Az őrdarmai kultúrház igazgatójának jóvoltából az első esténken egy igazi moziélményben volt részünk. A nagyteremben, kényelmes körülmények között nézhettünk meg egy filmet. Mindennap használtuk a Szeretetkockát (a Fokoláré mozgalom tapasztalatából, gyerekek és fiatalok számára született eszköz az Isten és embertársak iránti szeretet megélésének elmélyítéséhez – szerk.) és a nekünk jutott feladat szerint igyekeztünk megélni a napot.

A második napon vetélkedőt szerveztünk Őrdarma utcáin. A csapatok minden állomáson különböző feladatokat oldottak meg. A győztes végül édességet kapott ajándékba. A vetélkedő után vizesjátékok következtek, ami nagyon jól esett a nagy hőségben. Vízzel megtöltött labdákkal röplabdáztunk, mely végül egy nagy vízicsatává vált. Vizesen és boldogan indultak pihenni, hogy majd este ismét legyen erőnk összejönni a tábortűznél.

A szombati nap eseménydús volt, és gyertyafényes szentségimádással zárult a templomban. A hangulatát szavakkal el se lehet mondani. Megköszöntük az élményeket, dicsőítettük az Urat, imádkoztunk a békéért, szeretteinkért, a papokért, szerzetesekért, a katonákért, a fogságban lévőkért, az elhunytakért és különösen azokért, akik a háborúban vesztették életüket. Az Atya kezébe helyeztük a terveinket, a tanulmányainkat. Énekeltünk, szemléltük az Urat az éjszaka csendjében.

A vasárnapi szentmise után hittani ismereteinket mélyítettük el, majd a búcsúzás előtt még jutott idő a szórakozásra is. Mindenkiben az a vágy született, hogy ősszel legyen folytatás.”

Külön köszönetet mondtak a fiatalok Pogány István és Anton Konyecsnij atyáknak, akik a tábort anyagilag is támogatták, valamint a hitoktatónak, a kultúrház igazgatójának, a szülőknek, akik alapanyagot adtak az étkezésekhez, a segítőknek, akik éjjel-nappal a gyerekek mellett voltak.

„Az ifjúsági tábor, melyet a plébániánkon szerveztünk meg, rendkívül érdekes volt számomra. Talán azért, mert saját bőrömön tapasztaltam meg, mit jelent egy ilyen találkozó megszervezése. Nagyon megérte. Munkácsi és ungvári barátainkkal valóban nagyon szép élményekkel gazdagodtunk a hittanórák, vetélkedők, megbeszélések során. Valóban felejthetetlen volt az esti szentségimádás. Érezhető volt Krisztus jelenléte közöttünk. Köszönöm ezt az áldott időszakot” – mondta az egyik őrdarmai fiatal.

„A tábor előtt a „Hit, remény, szeretet” kifejezés olyan elcsépeltnek tűnt. A találkozó után pedig észrevettem, mennyi sok hite, reménye, szeretete van az embereknek, a családtagjaimnak. A tábor megtanított arra, hogy mindenkit szeressek, még azokat is, akik nem hagynak éjjel aludni”- mondta mosolyogva az egyik ungvári résztvevő.

Ljudmila, a Fokoláre közösség tagja, aki Őrdarmán szíve és motorja a fiatalok kezdeményezéseinek, ezekkel a szavakkal osztotta meg tapasztalatait: „Maga a találkozó ötlete az Anton atyával folytatott beszélgetés során született. Néhány előkészítő találkozás után a „Hit, remény, szeretet” témát választottuk, mivel a mostani időszakban nagyon nehéz megélni ezt a három erényt. A találkozó megszervezésében minden plébániai fiatal részt vett. Néha nagyon nehéz volt egyes kérdések egyeztetése, mivel mindenkinek megvolt a saját elképzelése, de megtanultuk egyesíteni a gondolatokat és az ötleteket. A tábor előkészítése nagyon sok teendővel járt. A szervezési kérdések megbeszélésére a plébánián gyűltünk össze. Legnehezebbnek a plébánia épületének kitakarítása bizonyult, mivel senki sem lakik ott, ezért sok volt a munka, de megbirkóztunk vele. A lelki programok mellett szórakozásra, vetélkedőre és játékra is volt lehetőség, ahol a fiatalok csapatban dolgozhattak és sok pozitív élményt szerezhettek. A tábortűz alatt kicsit megpihenhettek, játszhattak, beszélgethettek és vidáman tölthették el az idejüket. Jézus, akinek a jelenlétét ezekben a napokban megéltük, kísérje mindegyik fiatalt áldásával, hogy ne féljenek a hit, a remény és a szeretet hordozásától ebben a sebzett világban.”

Ljudmilla Boljak beszámolója alapján