„Legyünk bölcsek, aki arra vágynak, hogy találkozzanak Isten Fiával” – Ukrán ajkú plébániai munkatársak lelkigyakorlata Szinyákon

A januári lelkigyakorlat után, melyet Miklós püspök tartott a magyar ajkú hitoktatók és pasztorális tanácstagok számára Szinyákon, 2024. március 15. és 17. között megtartották ukrán nyelven is az egyházmegye plébániai munkatársainak lelkigyakorlatát, szintén Lucsok Miklós OP megyéspüspök vezetésével. Fizer Jenő atya, munkácsi káplán is végig jelen volt a lelkigyakorlaton. Kárpátalja 33 római katolikus egyházközségéből gyűltek össze a résztvevők a Szinyáki Lelkigyakorlatos Házban.

A mindennapok rohanó ritmusában gyakran elfelejtünk megállni és körülnézni. Talán észrevesszük a természet szépségét, rácsodálkozunk gyermekeink növekedésére, érezzük szeretteink melegségét, de betekintünk-e szívünk mélységeibe és megkérdezzük-e maguntól: „Mivel van tele a szívem? Mennyi szeretet lakozik benne?”. A lelkigyakorlaton Miklós püspök előadásai ebben segítették a résztvevőket.

„Minden nap választunk a fény és a sötétség között. Olyan bölcsekké kell válnunk, akik a betlehemi csillagot keresve igyekeznek találkozni Isten Fiával. Olyanokká, akik felismerik, hogy a fény kiszorítja a sötétséget. Ha bölcsek vagyunk, akkor nap mint nap Isten akaratát keressük. Személyes elkötelezettség nélkül, életmódunk átalakítása nélkül, Isten Igéjének keresése nélkül szívünk el van zárva az Úr előtt. Attól függően, hogy milyen állapotban vagyunk, a szeretet, a nyugalom, a békesség állapotában, az Úr megjelenik az életetekünkben. De fordítva is igaz: ha panaszkodunk, ítélkezünk, haragszunk, az Úr eltűnik az életetünkből. Legalábbis nem látjuk Őt, bár a valóságban Ő ott van.” – mondta többek között a püspök az előadásában.

Az esti szentségimádás során, amelyet Jenő atya vezetett, a közös imádság, a lélekemelő ének és a belső csend kíséretében a lelkigyakorlat résztvevőinek lehetőségük volt az Úr dicséretére, áldásának megtapasztalására, valamint megújult hittel kérték Istentől az igazságos békét Ukrajnában, egészséget és kegyelmet a támogatóknak és a jótevőknek, valamint megköszönték a kapott kegyelmeket.

A résztvevők megosztották a lelkigyakorlaton átélt tapasztalataikat, benyomásaikat.

„Hálás vagyok a szervezőknek a lelkigyakorlatért, és különösen Miklós püspök atyának az Istennel töltött csodálatos napokért. Isten meghallgatta szívem kérését, hogy csendben, békében és kegyelemben legyek. Megtaláltam azt, ami annyira hiányzott… Békére leltem a szívemben.”

„A lelkigyakorlat abban segített, hogy még mélyebben megismerjem Istent, hogy megérezzem Isten irántam való szeretetét. Az Ő érintése erővel és szeretettel töltött el, begyógyította sebeimet, megváltoztatott. Az Ő teljessége kegyelemmel töltötte el a szívemet.”

„Annyi pozitív benyomás ért, hogy eltartott egy ideig, amíg felfogtuk a rengeteg információt, amit kaptunk. Számomra és a feleségem számára a lelkigyakorlat mérföldkő volt keresztény életünkben. Lelkileg már régóta vágytunk egy ilyen alkalomra, amikor találkozhatunk az Úrral. Ez egy különleges alkalom volt számunkra, a bűnbánat ideje. Egy olyan időszakot élünk, amikor Jézussal együtt járjuk a keresztutat. Most lehetőségünk volt megismerni más egyházközségek képviselőit, és sok régi baráttal is találkoztunk. A lelkigyakorlat alatt baráti, testvéri, igazi keresztény légkör uralkodott. A püspök atya előadásai érdekesek és tanulságosak voltak, az idő gyorsan és észrevétlenül elrepült. Nagyon jó volt a nap felépítése: volt elég idő a találkozásokra, imákra, étkezésre, kávézásra, megosztásra, csoportmunkára, szentségimádásra, elmélkedésre, szentmisékre, sétákra és a gyönyörű természet szemlélésére. Őszintén köszönjük a lelkigyakorlat minden szervezőjének és résztvevőjének, hogy a Jóisten megáldott és megajándékozott bennünket kegyelmeivel.”

„Számomra a meghívás erre a lelkigyakorlatokra olyan volt, mint egy lelki harangszó. Bár rengeteg mindennapi teendőm volt, és azt gondoltam, hogy jobb lenne maradni, az evangélium szavai ott visszhangoztak a lelkemben: „Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak”, és elmentem. Egy percig sem bántam meg döntésemet. Jézus és a Szentlélek velünk volt Szinyákon, a Kárpátok lankáinak ölelésében. A helyet a Mindenható bölcsességének suttogása hatotta át. Ott volt mind a szelíd széllökésekben, a patak kristályos csörgedezésében, a környező hegyek szikláinak erejében, Miklós püspök és Jenő atya szavaiban, a csoportmunkában, minden szentmisében és szentségimádásban, minden egymásnak szóló üdvözletben. Igazi keresztény légkör uralkodott közöttünk, és rájöttem, hogy milyen erős ez a légkör. Szeretném ezt másoknak is átadni: a családomnak, a plébánián, a barátaimnak, a kollégáimnak és mindenkinek, akivel véletlenszerűen találkozom. Annyira örülök, hogy igent mondtam a meghívásra!”