Ferenc pápa és a Római Kúria lelkigyakorlatot végez nagyböjt első hetében, amelyet privát formában, a személyes imára összpontosítva tartanak.

Február 19. és 24. között a Vatikán közösségi csatornáin keresztül a pápai ház prédikátora egy percben javasol egy gondolatot, amit a nap folyamán – Ferenc pápával és a Római Kúria munkatársaival együtt – alaposan ’megrághatunk’. „Kevés szó van, amely egyetlen percben képes annyit mondani, hogy egy napot, sőt egy egész életet kitöltsön: ezek a szavak Jézus szájából hangzanak el.”

  1. február 19.

»Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol laksz?« Ő azt mondta nekik: »Gyertek és meglátjátok.« (Jn 1,38-39) Most csak Jézus kérdése érdekel bennünket: „Mit kerestek?” Feltetted-e már magadnak a kérdést: „Mit keresek az életben?” Ha nem találod azonnal a választ, akkor ezt javaslom neked: azt keresed, amit mindenki keres: a boldogságot! Freud előtt már Szent Ágoston is megértette ezt: „Mindannyian – mondta – boldogok akarunk lenni.” De Freuddal ellentétben ő ennek az egyetemes késztetésnek az okát is megadta: „Te magadnak teremtettél minket” – mondja Istennek a Vallomások elején – „és szívünk nyugtalan, amíg meg nem nyugszik benned.” Vizsgáld meg magadat és nézd meg, nem ez-e a magyarázata a sok bánatodnak és nyugtalanságodnak, vagyis annak, hogy inkább repedezett ciszternákban kerested a vizet, mint az élő víz forrásában, amely Isten (vö. Jer 2,13.”

  1. február 20.

A mai ’csepp’ az a szó, amelyet Jézus mondott a sok mindennel elfoglalt Mártának: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. (Lk 10,42). Ez a szó most mindannyiunkhoz szól. Csak egy dolog szükséges! Ha ez az egy dolog megvan, akkor mindened megvan, még ha semmi másod sincs; ha nincs meg, akkor semmid sincs, még ha az egész világ a tiéd is lenne! Hogy mi ez az egy szükséges dolog, azt szeretném, ha a XIX. század egyik nagy hívő filozófusától, Soeren Kierkegaard-tól hallanátok. Azt mondja: „Sok szó esik elvesztegetett életekről. De annak az embernek elvesztegetett az élete, aki az élet örömei és gondjai által megtévesztve nem veszi észre, hogy van Isten, és hogy ő maga Isten előtt áll” (Kierkegaard, A halálos betegség). Hogy mi az az egy dolog, amire szükség van, azt maga Jézus mondta el két példabeszédben. Ez az elrejtett kincs, amelyért érdemes mindent eladni; ez a drága gyöngy, amelyért érdemes a világ összes gyöngyszemét odaadni (Mt 13,44-45). Az egyetlen, amire szükség van, az Isten országa, vagyis Isten!

2024. február 21.

A mai átelmélkedésre javasolt szó az a kérdés, amelyet Jézus Lázár nővérének tett fel halott testvére sírja előtt: Hiszel-e? Tegyétek félre egy pillanatra mindazt, amit a katekizmusból kívülről megtanultunk, és amit a Hiszekegyben ismétlünk. Lépj be abba a titkos szférába, ahol csak te és Isten vagy. Kérdezd meg magadtól: Hiszek-e? Hittem-e valaha is igazán, személyesen, és nem csak ” az egyetemes Egyházon keresztül? Szent Pál írja, hogy „szívvel hisz az ember, és szájjal tesz hitvallást” (Róm 10,10). Vajon a hitvallásom a szívem mélyéről fakad-e? A hit új távlatokat nyit meg; ez az egyetlen, amely képes komoly választ adni az ember legfontosabb kérdéseire: Ki vagyok én? Honnan származom? Hová tartok? Az elektronikus korszak a hit új képét kínálja nekünk: az internetkapcsolatot. Nyisd meg a Google-t, és máris kapcsolatban vagy! Az egész virtuális világ megnyílik előtted. Valami hasonlót érünk el a hittel is. Drótok nélkül, költségek nélkül. Egy rövid ima, egy egyszerű szívmozdulat, egy pillantás az előtted lévő Krisztus-képre, és máris kapcsolatban vagy! Egy olyan világgal lépsz kapcsolatba, amely nem virtuális, hanem valóságos. Az egyetlen igazán valóságos, mert örökkévaló: Isten világa! Próbáljátok ki, és győződjetek meg róla, hogy igaz!

2024. február 22.
Jézus mai szavai, amelyről elmélkedünk, azok, amelyeket a házasságtörő asszonyhoz intézett, miután vádlói eltűntek: „Asszony, senki sem ítélt e? Senki, Uram – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Mindannyian, ha jól megvizsgáljuk magunkat, rájövünk, hogy a sok bűn mellett, amit elkövetünk, van egy, amelyik különbözik a többitől. Ez az a bűn, amelyhez az ember titokban valamennyire ragaszkodik, amelyet megvall, de anélkül, hogy igazán nemet akarna mondani rá.
Szent Ágoston a Vallomásokban leírja az érzékiség bűnéből való megszabadulásának küzdelmét. Volt egy pillanat, amikor így imádkozott Istenhez: Adj nekem tisztaságot és önmegtartóztatást. Egy kis hang azonban hozzátette benne: Nem azonnal, Uram! Eljött aztán a pillanat, amikor magában így kiáltott: Miért holnap? A holnap latinul ’cras’. Miért mondja ez a varjú, hogy ’cras’, vagyis holnap? Miért nem most?
Elég volt annyi, hogy kimondja ‘elég!’, és szabadnak érezte magát. Mit kell hát konkrétan tenni? Egy pillanatra Isten jelenlétébe helyezni magunkat, és azt mondani neki: Uram, te jól ismered gyarlóságomat. Egyedül a te kegyelmedben bízva azt mondom neked, hogy mostantól kezdve elég abból a fajta elégedettségből, abból a fajta szabadságból, barátságból, elég a haragból, a pénzügyi csalásból, egyszóval, elég abból a bűnből, amit te és én jól ismerünk. Azért jöttem, hogy szentségi bocsánatodat elfogadjam.
Visszaeshetsz… Lehet, hogy később visszaesel, de Isten számára valami megváltozott: a szabadságod mellé állt. Most már ketten harcoltok ugyanazzal az ellenséggel. Meglátjátok majd, mennyivel jobb a bűn rabságától mentesen, Istennel és önmagatokkal békében élni!
2024. február 23.
A pénteki elmélkedésre választott szó az, amelyet Jézus Zakeushoz intéz, aki felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt. Amikor odaér, Jézus felemeli tekintetét és így szól hozzá – nem megszidva, hanem kérő hangon: „Zakeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom” (Lk 19,5).

Én vagyok Zakeus, aki beszélek, és te, aki hallgatsz. „A házadba akarok jönni” – mondja nekünk, ami azt jelenti: Be akarok lépni a benső életedbe. Nem elégszem meg azzal, hogy a tömegben találkozunk a téren, vagy a templomban.

Idézzük föl Ferenc pápa felhívását, amelyet az Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) – kezdetű apostoli buzdítása elején intéz:

„Meghívok minden keresztényt – éljen bárhol és bármilyen helyzetben –, hogy még ma újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy: engedi, hogy ő találkozzon vele, hogy mindennap szünet nélkül keresi őt.” (EG 3)

Miben áll ez a híres „személyes találkozás” Krisztussal? Olyan, mint amikor élőben találkozunk valakivel, akit évekig csak fényképről ismertünk. Segít megérteni a különbséget az, ami az emberi közegben történik akkor, amikor elkezdünk beleszeretni abba a személybe, akit megismertünk. Ha fiatal vagy, akkor mindenki másnál jobban érted, miről van szó. A szerelem tényleg megváltoztatja az életet, legyen az a természetes vagy a spirituális életünk. Jézus pedig olyan szerelmes, aki sosem okoz csalódást!

2024. február 24.

Jézus, mielőtt búcsút vett tanítványaitól, ezt a szót bízta rájuk – de mint minden szava, ez is minden idők minden tanítványainak szól: „Ti barátaim vagytok… többé nem mondalak titeket szolgáknak… Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Jn 15,14).

„Ti barátaim vagytok!” El akarok árulni ezzel kapcsolatban valamit nektek. Sok évvel ezelőtt egy imatalálkozón egy asszony kinyitotta a Bibliát és felolvasta János evangéliumából azt a részt, ahol ez a szó van. Én már ki tudja, hányszor hallottam előtte, de abban a pillanatban a barátaim szó „felrobbant” bennem (nem találok jobb kifejezést erre). Ez a szentírás szavaival történik meg, csakis velük. És mindig ugyanaz a személy gyújtja meg a kanócot: a Szentlélek.

Elkezdtem ismételgetni magamban: „Barát?!” A názáreti Jézus, az én Uram, a Mindenható, aki meghalt értem, barátjának hívott engem, ő pedig soha nem mond üres szavakat…. Szóval, tényleg a barátja vagyok, egy kedves személy számára! Amikor visszamentem a találkozó után a kolostorba, úgy éreztem, hogy ezzel a bizonyossággal repkedni lehet a város tetői fölött, ahogy néhány Chagall-képen látjuk.

Adja az ég, hogy ez a „barát” szó felrobbanjon benned is, aki hallgatsz engem, és megvilágítsa egész életed!

Jó Nagyböjtöt, és már mostantól Áldott Húsvétot!

Forrás: Vativan News