2023. november 26-án, a Munkácsi egyházmegye minden esperesi kerületéből útra keltek a hitoktatók és a pasztorális munkában résztvevők, hogy Munkácson, a Szent Márton-székesegyházban közös szentmisén együtt ünnepeljék az egyházi év utolsó vasárnapját, Krisztus Király ünnepét, és a szentmise után részt vegyenek Miklós püspök atyával a hitoktatóknak szervezett programon.

Az evangéliumban arról hallottunk, hogy a végső időkben Isten ítéletet fog tartani, és minden ember elébe járul. Az irgalmasság cselekedetei lesznek értékesek Isten szemében, mert Jézusért, Jézus iránti szeretetből tesszük a jót: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Az evangélium arra emlékeztetett, hogy minden jócselekedettel kilépünk önmagunk világából, átlépjük önzésünk és saját érdekeink határait, hogy megnyissuk szívünket a másik ember felé, akiben Krisztus arcát fedezzük fel.

Az evangéliumi igékre utalva Miklós püspök kiemelte, hogy mi azért jövünk, hogy szolgáljunk. „Hogyan tudok most szolgálni neked? – kérdezi mindig a Szentlélekre nyitott ember. Figyelmesség, belső hozzáállás kérdése ez. Megajándékozzuk egymást. Felajánlom azt, amim van: időmet, pénzemet, saját magamat” – mondta a püspök, majd meghívott minden jelenlévőt, hogy a nap folyamán tegye fel magában a kérdést: „Istenem, hogyan tudok szolgálni neked embertársaimban?”

A szentmise után a munkatársak átvonultak a találkozónak otthont adó Szent István Líceumba. Több, mint százan gyűltek össze a magyar nyelvű hitoktatók, akik a közösen elfogyasztott ebéd után az együttlét örömében, jó hangulatban kezdték meg délutáni programjukat.

A program első részében Miklós püspök felvázolta az összejövetel célját: „Azért jöttük össze, hogy közösséget építsünk, legyünk együtt!” Meghívott mindenkit arra, hogy ki-ki a kapott szolgálatára ne, mint munkára tekintsen, amit el kell végezni, hanem mint egy olyan lehetőségre, ahol egy testként megélve a szolgálatot, Jézus jelenlétét építi saját egyházközségében.

Miklós püspök színes, rajzos, humorral átszőtt előadását a szinódusi folyamat hármas egységére építette fel. Közösség, mint az egyház alapja. Jézus köré jövünk össze közösségbe, ahol megtapasztaljuk az együttlétet. Az együttlét gyümölcse a részvétel, és a részvétel gyümölcse a küldetés. „Ha nem működik az alap, vagyis a közösség, akkor nem működik a másik kettő sem. Hol van Jézus abban, amit teszek?” – mondta többek között, majd mindenki saját magának leírta, hogy mi fontos és mi nehéz neki a rábízott szolgálatban.

Ezt követően a jelenlévők tízfős csoportokban, kölcsönösen meghallgatva egymást megosztották az előzően saját maguknak leírtakat, majd kiválasztottak belőle hármat-hármat, amit plenáris formában is megosztottak. A dinamikus feldolgozás során szépen kirajzolódtak a mindenkit egyformán érintő fontosságok és nehézségek, amire aztán Miklós püspök – szem előtt tartva saját és az egyházmegye papjainak a tapasztalatát – válaszolt. „Isten ismeri a nehézségeinket és van rá válasza. A közösség középpontja Isten, aki a Szeretet. Ez a kiindulópont”- mondta többek között a püspök atya. Ilyen nehézség volt például az idő – és segítséghiány, a szülők hozzáállása vagy a gyerekek számának csökkenése.

A nehézségek más szemszögszögből való megközelítése, a közös válaszok keresése, a fejlődés lehetőségének közös megtalálása, a kreatív, egyenes, félelemmentes hozzáállás, mind abban segítették a pasztorális területen tevékenykedőket, hogy Jézus példáját követve, a Vele való mély és élő kapcsolat kiépítésén fáradozzanak, és ebben segítség azokat is, akik rájuk vannak bízva, legyenek azok akár gyerekek, akár felnőttek. „Akinek Isten tapasztalata van, az másokat is arra akar elvezetni. (…) Ezért első a közösség” – húzta alá nyomatékosan a püspök atya.

Házi feladatot is kaptak a jelenlévők, miszerint válasszanak ki a sok nehézségből egyet, nevezzék meg azt, azután imában vigyék Jézus elé és kérdezzék meg, mint mond Ő. „Mert – ahogyan a püspök atya mondta – minden nehézség egy olyan adottság, amibe ha Jézust beengedjük, a mínuszból plusz lesz.”

A délutáni program közös énekkel és imával zárult, amelyben minden résztvevő hálával eltelve adhatta oda Istennek nehézségeit, kétségeit, félelmeit, terveit, elhatározásait.

„Nagyon örültünk egymásnak és nem utolsó sorban annak, hogy a püspök atya megköszönte nekünk azt, hogy vagyunk, mert mi vagyunk a kapcsolat a hívők és az egyház között. Olyan jó Jézus munkatársának lenni, tanítása szerint élni és tanúságot tenni, ezzel evangelizálni! Hála legyen Istennek minden résztvevőért!” – fejezte ki örömét az egyik hitoktató Ungvárról.

„Nagyon jó volt az előadás, Miklós püspök atya nagyon közvetlenül beszélt mindenkivel, humoros hozzáállása a programhoz úgy hatott, mintha egy baráttal beszélgetnénk. Jó volt az is, hogy a programba betűzdelt csoportfoglalkozás az egyházi hitoktatás akadályainak megoldására kereste a kiútat. Ezen belül persze a hitoktatás pozitívumaival is foglalkoztunk. Az összegyűlt több mint 100 ember rendkívül színes problémamegoldást vetett fel, melyek megoldásával szeretne tovább foglalkozni a püspök atya. A program végén Petenko Miron ungvári plébános atya és Palojtay Márta a pasztorális ügyek püspöki titkárának felvetései is sokban segítették a megnevezett nehézségek megoldásának keresését.” – osztotta meg benyomásait a napról az ungvári plébánia egyháztanácsának tagja.

A jelenlévők – akárcsak a december 12-én ukrán nyelven, szintén hitoktatóknak tartott találkozó után – kifejezték abbéli vágyukat, hogy szeretnének rendszeresen összegyűlni hasonló lelki-szakmai feltöltődésre, tapasztalatcserére.

Molnár M. Katalin