Március eleje óta a Munkácsi Egyházmegyében kánoni vizitációk zajlanak, melyeknek keretében Lucsok Miklós OP püspök, a Munkácsi Egyházmegye apostoli adminisztrátora Gerzanics Szergij atya, a püspöki hivatal irodaigazgatójának kíséretében meglátogatja az egyházmegye plébániáit.
A kánoni látogatás egy olyan eljárás, amely során a püspök legalább ötévente egyszer látogatást tesz a plébániákon. Az 553-ban megtartott II. Konstantinápolyi Zsinat rendelte el a püspökök számára ezt a feladatot. A vizitáció során találkozik a plébánián jelen lévő csoportokkal: a plébániai, a gazdasági, a pasztorális tanácsokkal, a munkatársakkal, a hitoktatókkal, az imacsoportokkal, a Karitász munkatársaival. Lehetőség van a püspökkel való személyes beszélgetésre is. A püspököt kísérő irodaigazgató pedig ellenőrzi a hivatali iratokat, a dokumentációt és az anyakönyveket.
A kánoni vizitáció lényege a közösségek jobb megismerése, a nehézségek feltárása, valamint a fejlődés és a növekedés módjainak megtalálása, lehetőséget biztosítani arra, hogy a püspök jobban megismerje az egyházközséget, annak tevékenységét, és együtt felismerjék a fejlődés irányait.
A püspöki látogatások a Felső-Tisza-vidéki esperesi kerület egyházközségeivel kezdődtek. Elsőként Szulincsák Sándor esperes úr plébániáira látogattak el, Husztra, Bustyaházára és Királymezőre. Utána Kvascsuk András atya közösségei következtek: Técső, Kerekhegy filia és Visk. Azután Aknaszlatina, Gyertyánliget és Nagybocskó településeken található plébániák kerültek sorra, ahol Snep Roman atya szolgál. Végül a püspök atya az egyházmegye legkülső plébániáit, Mankovics Sándor plébános atya helyeit látogatta meg: Rahót és filiáját, Rahó-Zipzerait, Kőrösmezőt és filiáját, Szvidovecet, Terebesfejérpatakot és Tiszabogdányt.
„Személyesen minden alkalommal megtapasztalom Isten kegyelmét és jelenlétét látogatásaink során.” – osztotta meg benyomásait az irodaigazgató – majd Miklós püspök szavait idézte, aki minden egyes sok erőt és energiát igénylő látogatás után, elmondja: „Hálás vagyok Istennek ezért a páratlan lehetőségért, amikor minden egyes plébánián nem csak egy rövid ünnepi alkalomra, hanem több napra is kötetlen környezetben és módon lehetek püspök.”
Az első képen Huszt látható