BÉKEFELHÍVÁS ÉS FERENC PÁPA BESZÉDE A COLOSSEUMBAN

Szent II. János Pál pápa harminchat évvel ezelőtt, 1986 októberében Assisi városában hívta össze először a keresztény egyházak és a világvallások képviselőit, mert felismerte azt, ami ellentétben állt a szekularizált nyugat- és kelet-európai meggyőződéssel, hogy „a vallások nem kövületek, hanem élő szervezetek, amelyek magukba gyűjtik konkrét emberi közösségek vágyait, közel vannak az emberek fájdalmához, öröméhez és verítékéhez”.1  A történelemben először akkor imádkoztak különböző hitű emberek egymás mellett a békéért.

Az idén, október 23. és 25. között tartották Rómában a vallási vezetők világtalálkozóját a békéért, amelynek címe: A béke kiáltása. Vallások és kultúrák párbeszédben. A Szent Egyed közösség által szervezett rendezvény az Assisiben összehívott találkozó szellemében zajlott.

Az idei háromnapos találkozó megnyitóján számos vallási és világi vezető felszólalt a béke mellett. A tanúságtételek között megrendítőek voltak Olga Makar2, fiatal ukrán édesanya szavai. Felidézte azt a kijevi hajnalt, amikor az orosz bombák hírére és zajára ébredtek. „Azóta semmi sem ugyanaz többé” – mondta.

Október 25-én, a találkozó utolsó programján a Szentatya személyesen vett részt a Colosseumban, és vezette a keresztények imáját, melyet egy időben tartottak más vallások képviselőivel. A zárószertartáson felolvasták a résztvevők közös békefelhívását.

Ferenc pápa zárószertartáson elhangzott beszédét és a vallási vezetők által aláírt békefelhívás szövegét teljes terjedelemben magyar fordításban itt olvashatjuk.

Néhány gondolat Ferenc pápa rövid, de nagyon elgondolkodtató és megszívlelendő beszédéből:

  • Idén imánk „kiáltássá” vált, mert ma a békét súlyosan megsértették, megsebezték, lábbal tiporták: és ez Európában, vagyis azon a kontinensen történik, amely a múlt században két világháború tragédiáját élte át, most pedig a harmadik világháborúban vagyunk.
  • De a béke utáni kiáltást nem lehet elhallgattatni: feltör az anyák szívéből, rá van írva a menekültek, az elköltöző családok, a sebesültek és a haldoklók arcára. És ez a néma kiáltás az égbe száll!
  • Ebben a sötét helyzetben, amikor sajnos a föld hatalmasainak tervei nem engednek teret a népek jogos várakozásainak, Isten üdvösségünkre irányuló terve, mely „békességre és nem pusztulásra vonatkozó terv” (vö. Jer 29,11), nem változik.
  • A béke az ő ajándéka, és tőle kértük. De ezt az ajándékot nekünk, férfiaknak és nőknek, különösen nekünk, hívőknek, be kell fogadnunk, és ápolnunk kell. Ne fertőzzön meg bennünket a háború perverz logikája; ne essünk az ellenség iránti gyűlölet csapdájába!
  • Ne törődjünk bele a háborúba, ápolgassuk a megbékélés csíráit; és ma emeljük az ég felé a béke utáni kiáltást, ismét csak Szent XXIII. János szavaival: „minden nép testvérként ölelje át egymást, köztük mindig virágozzék és mindig uralkodjék a kívánatos béke” (Pacem in terris, 171).

 

1 A Szent Egyed közösség alapítója, Andrea Riccardi szavai a mostani találkozó nyitóülésén.

2 Olga Makar teljes tanúságtételét itt olvashatjuk.