Az otthonuk elhagyása és a pusztulás elől való menekülés keserű tapasztalat, amelyen sok gyermekes család ment keresztül.
A Mariupol melletti Pioners’keben hosszú ideig működött a „Béke bárkája” elnevezésű árvaház, Volodimir és Oksana Zavadszkij gondozásában. Többször meglátogatta őket a Caritas-Spes elnöke, Zsarkovszkij Péter atya is.
A családnak volt egy nagy háza: a gyerekek odajártak, menedékre leltek, ételt kaptak, tanultak és imádkoztak. Amikor februárban kitört a háború, az anya a gyerekekkel együtt Lengyelországba menekült, nyár végéig ott tartózkodtak.
A közelmúltban a Munkácsi Egyházmegye általános helynöke, Zsarkovszkij Péter felajánlott a családnak egy házat Szerednyén. Ebben a házban egykor egy család élt, de már egy ideje üresen áll, mivel a család elköltözött.
Miután megtekintették a házat, Volodimir úr beleegyezett, hogy itt telepedjenek le az általuk gondozott gyerekekkel együtt. Így Lucsok Miklós püspök, a Munkácsi Egyházmegye apostoli adminisztrátorának áldásával megállapodás született, és az egyházmegye a házat a Zavadszkij családnak adományozta. A házat felújították, bebútorozták. Amikor csak teheti, a Karitász szponzorokat küld, akik segíteni tudnak a 23 különböző korú gyermeket nevelő családnak. A kisebbek már elkezdtek iskolába járni Szerednyén, az idősebbek pedig munkát vállaltak.
„Ez a ház önmagában nem elég nagy egy ekkora családnak. 23 gyermek és 5 felnőtt él benne. Ezért a cseh Karitász segítségével nyolc moduláris ház építését tervezzük ezen a területen” – mondta Zsarkovszkij atya.
A Csehországi Karitász már korábban felajánlotta segítségét Kárpátalján, jelenleg moduláris házakat építenek.
Tetyana Reshetar írása
fotó: Zavadszkij család, Munkácsi Egyházmegye Kúriája
