Szeptember 28-án ünnepeltük Munkácson a Tours-i Szent Márton székesegyházunk felszentelésének évfordulóját.

Ebből az alkalomból délelőtt az ukrán nyelvű szentmisét a Munkácsi egyházmegye általános helynöke, Zsarkovszkij Péter atya és a székesegyház káplánja, Fizer Jenő atya mutatták be. Az alig több mint százéves székesegyházat a közelmúltban szentelte fel újra Majnek Antal püspök, Milan Šašik, a Munkácsi görögkatolikus egyházmegye püspöke, valamint számos pap és laikus jelenlétében.

Ezen a napon olyan olvasmányokat hallhattunk, amelyek a templom jelentőségére irányítják gondolatainkat. Salamon imáját és Izaiás próféta szavait: „Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? … Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem. Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.”

„Házam minden nép számára az imádság háza lesz.”

Jenő atya a prédikációjában kihangsúlyozta: “A templom az a hely, ahol Istennel találkozunk. … Ez az a hely, ahol imádkozunk és megtapasztaljuk az Úrral való különleges találkozást, aki minden szentmisében eljön hozzánk.”

Az esti szentmisén, amelyet Lucsok P. Miklós OP püspök főcelebránssal együtt Gerzánics Szergej és Resch Tamás atyák mutattak be, részt vettek a Munkácsi Szent István Líceum diákjai, tanárai és nevelői is.

Miklós püspök a szentmise bevezetőjében aláhúzta, hogy a templom az a hely, ahol Jézus különleges módon van jelen. Majd elmondta, hogy a mai napon emlékezünk meg arról, amikor felszentelték ezt a templomot. „Adjunk hálát a Jóistennek minden emberért, aki építette és felújította. Kérjük, hogy megtapasztaljuk Őt  köztünk.”

Szentbeszédében többek között elgondolkodásra hívott: „Miért jövök, kihez jövök a templomba? Meg kell tapasztalnunk a jelenlétét. Ahhoz, hogy Jézussal találkozzunk, nyitott szívvel kell jönnünk. Jelen van-e Isten a szívemben, Isten háza vagyok-e? Ha jelen van Jézus a szívemben, Ő megtestesül bennünk.” A prédikációt egy fohásszal zárta: „Kérjük a Szentlélek ajándékát, ezt az élő Isten tapasztalatot, hogy növekedjen bennünk, és hogy benne megerősödve másoknak is tudjuk továbbadni, hogy Jézus itt van köztünk, hogy mi vagyunk az Ő élő temploma.”