Tudjuk, hogy az első emberpár nem valósította meg Isten szép álmát, engedetlenségük miatt nem váltak valóra Isten szándékai. Szégyent hoztak teremtő Atyjukra, ezért kiűzettek a paradicsomkertből. Bűnükkel elromlott az addigi harmónia Istennel és a teremtett világgal. Az emberiség Isten nélkül tönkreteszi és a káosz felé viszi a környezetét.

Az emberiségnek és vele az egész teremtett világnak megmaradt az az ősi vágya, hogy visszajusson abba a paradicsomi állapotba, amelyből bűne miatt kiesett. A világ arra a tökéletes emberre várt és vágyakozott évezredek óta, aki végül az Atya Fiában, Jézusban lejött a földre, és 30 évvel később bemutatkozott: benne eljött az Isten Országa!

Jézus születésekor Betlehemben az angyalok már előre meghirdették Isten dicsőségét. A tizenkét éves Jézusról már megjegyzi a Szentírás: engedelmeskedett szüleinek, és ezért „gyarapodott bölcsességben, korban s kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52). Vagyis beleépült világunkban is a rendbe, a szófogadásba.

Jézus harmincévesen megkeresztelkedik a Jordán folyóban Keresztelő Szent János előtt. Ekkor az Atya szózata hallatszik: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17). Ezután a Lélek elvezette őt a pusztába, ahol negyven napig böjttel és imádsággal készült a nagy küzdelemre, hogy amint Dávid legyőzte Góliátot, neki, a Názáreti Jézusnak ember mivoltában is be kellett bizonyítania evilág fejedelmének, a sátánnak, hogy Ő az Isten Fia. S ahogy régen Dávidban megdicsőült Isten a Góliáttal való küzdelemben, úgy most Jézus győzedelmeskedett a sátán három támadásával szemben. Hároméves működése alatt is Istent dicsőítette meg azzal, hogy meghirdette Isten Országát, s beszédeivel („ember így még nem beszélt”), csodáival (beteggyógyítás, halottfeltámasztás) is bebizonyította, hogy ő az élet és halál Ura, s uralkodik a természeti erők fölött is (vö. vihar lecsendesítése). Legszebben pedig a Tábor hegyén mutatkozott be három apostolának, isteni dicsőségében, szépségében. A hegyről lejövet viszont rögtön arról beszélt kedves barátainak, hogy előtte még szenvednie kell. Előtte a hegyen Illéssel és Mózessel is a rá váró legnagyobb próbatételről, a szenvedésekről és az utána rá váró dicsőségről beszélgettek (vö. Lk 9,31).

Virágvasárnap a hozsannázó tömeg fogadja – ez járt neki, megdicsőülése előtt azonban még várta őt küldetésének legnehezebb része: keresztútja. Az utolsó vacsorán megelőlegezi Isten szeretetének legnagyobb ajándékát: az Eucharisztia titkában önmagát adja az ő híveinek, akikkel így együtt marad a világ végezetéig. S ami a legkülönösebb számunkra, hogy utána, amikor az Olajfák hegyén a vérrel verítékező imádság után Júdás megjelenik a katonákkal, Jézus akkor árulja el az apostoloknak: „most dicsőül meg az Emberfia”. Ők azt gondolták, hogy a szégyen és kudarc kezdődik akkor, de valójában akkor teljesedett be Isten, az Atya terve, amit Izajás próféta már előre megjövendölt.

Ábrahám fiával, Izsákkal szemben Ő tudatosan vállalta az áldozati bárány szerepét a világ bűneiért, önként és szabadon hordozta a keresztjét és viselte el passiója közben az összes kínt és szenvedést, a keresztrefeszítést, és halála előtt kimondta győzelmének bizonyító kulcsszavát: „Beteljesedett!” Az Atya tervét tökéletesen beteljesítette: Jézus győzött a gonoszság felett, evilág hazug és gyilkos szelleme felett, s ezt a győzelmét harmadnapi feltámadásával bizonyította az őhozzá hűséges embereknek.

Krisztus tehát megharcolta a jó harcot: szenvedése és halála által megváltott minket, feltámadásával pedig bebizonyította, hogy Ő az Úr: az élet, a halál és az egész világ Ura. Ő, az új Ádám a megváltás által visszahozta a világba az elvesztett harmóniát, s aki Őt elfogadja élete Urának, Megváltójának, az meg is tapasztalja életében az Istennel, a teremtett világgal és az önmagával való összhangot.

Minden Olvasónak áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket kívánok!

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Majnek Antal megyéspüspök