A megszentelt élet évének lezárása egyházmegyénkben
A megszentelt élet napja minden évben Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódik. Idén egy nappal korábban, február 1-jén gyűltek össze a Munkács melletti Schönbornban egyházmegyénk szerzetesei, szerzetesnői, papjai, valamint a világi rendek és a mozgalmak tagjai, hogy együtt ünnepeljék ezt a napot. Ezen a napon zárult le egyházmegyénkben a megszentelt élet éve is, melyet a Szentatya tavaly február 2-án nyitott meg.
A szentmise főcelebránsa Majnek Antal püspök volt, a szónok pedig Duda Svorad atya, akit Szlovákiából hívtak meg az ünnepségre.
A szentmise előtt meggyújtották a gyertyákat, melyeket a püspök atya megáldott és szentelt vízzel meghintett, majd a résztvevők égő gyertyával vonultak be a templomba.
A homíliában Svorad atya Szent Márton alakjára irányította a figyelmet. Felelevenítette azt a mindenki számára ismert történetet, amikor Szent Márton megosztotta palástját a koldussal, s álmában Krisztus ezt mondta: „Márton öltöztetett engem ebbe a palástba!” Szent Márton megértette, hogy a hitének át kell hatnia egész életét; nekem is át kell, hogy hassa egész életemet, „mert Krisztushoz tartozom, mert szeretem őt, mert mindenért hálás vagyok neki, s ezt a tapasztalatot meg kell osztanom embertársaimmal is.”
Márton az egyház első olyan szentje, aki nem halt vértanúhalált. Az ő életében már véget ért a keresztényüldözés, nyolcvanéves korában halt meg. Addig az emberek számára magától értetődő volt, hogy azok a szentek, akik vértanúhalált haltak hitükért. Márton Istenre irányuló és vonzó életével megmutatta, hogyan lehet valaki szent úgy is, hogy nem ontotta vérét hitéért. Jellemző volt rá Istennel való bensőséges kapcsolata, az egység és a testvériség építése és a kölcsönös irgalom gyakorlása. „Imádkozzunk közbenjárásáért és kérjük segítségét, hogy követni tudjuk őt” – fejezte be prédikációját Svorad atya.
A felajánlás előtt került sor a fogadalmak megújítására magyar és ukrán nyelven. Ehhez a jelenlévők újra meggyújtották gyertyáikat, hogy ez is emlékeztesse őket fogadalmaikra, melyekkel Istennek szentelték magukat, s melyeket most megújítottak.
A szentmise végén Majnek Antal püspök köszönetet mondott Zsarkovszki Péter atyának egyházmegyénkben végzett sokéves munkájáért. Péter atyát Kijevbe hívták az ukrajnai karitász vezetésére, melyet egyelőre fél évre vállalt el.
A szentmisét a Szent József nővérek énekükkel tették még szebbé.
Még a szentmise előtt az oltár elé helyezték Szent Charbel Maklauf szíriai szerzetes képét és ereklyéit, melyeket januárban az egyházmegye templomaiban is körbevittek. A maronita katolikus szentnek, a keleti egyház egyik nagy szentjének közbenjárását is kérték a megszentelt élet napján.
„A test nem élhet kenyér nélkül, a lélek pedig megbocsátás nélkül” – kezdte Svorad atya konferenciabeszédét, melyet a szentmise után tartott. Majd az irgalmasság szentévének alkalmából a megbocsátásról, az irgalmasság cselekedeteinek egyik fajtájáról beszélt.
„Amikor megbocsátunk, akkor kerülünk Istenhez a legközelebb. Semmi más nem tesz minket annyira hasonlóvá Istenhez, mint az irgalmas megbocsátás” – mondta. Végül e szavakkal zárta beszédét: „Kérünk, Urunk, bocsáss meg nekünk, mint ahogy mi is megbocsátunk ellenünk vétő testvéreinknek”.
Pápai Zsuzsanna és Tetjana Reshetar
