A Biblia – Isten igéje
“A Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek” (2Pét 1,21)
A Biblia ma a legolvasottabb, s egyben a legrégibb könyv a világon. Az ősi feljegyzések ma éppoly elevenen élnek köztünk, mint évezredekkel ezelőtt. A fenti idézet megérteti velünk azt, hogy miért van meg az a csodálatos egység a könyvek közt (hisz a szerzőik igen különbözőek voltak: királyok, költők, orvosok, filozófusok, pásztorok, parasztok, vámszedők…).
Így a Biblia egyben emberi könyv is. “Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1Ján 1-3).
Ha a Bibliát meg akarjuk érteni, az Úrnak kell megnyitni értelmünket. “Akkor megnyitotta elméjüket, hogy értsék az írásokat” (Lk 24,25).
Valóban az Isten Igéje a Biblia? “Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon” (Zsolt 119,105).
Alig van még olyan könyv a világon, mellyel annyiszor vitába szálltak. A Biblia minden támadást kiállt, minden kritikát (és kritikust) túlélt. “Ég és föld elmúlnak, de az én szavaim el nem múlnak” (Lk 21,33).
Az embert a maga valóságában mutatja be. Semmit sem szépít, az emberek gyöngéit is bemutatja. Pl. Noé ittasan; Ábrahám hazudik a fáraónak, Jákob örökségszerzése, Dávid házasságot tör, gyilkoltat, Salamon bálványokat imád; Péter tagadása, stb. A Szentírás ugyanakkor azt is megmutatja, hogy “ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem” (Róm 5,20).
A Bibliában találhatók próféciák és beteljesülésük! Pl. a Jézusra, valamint egyes birodalmakra (Asszíria, Babilon, Róma) vonatkozó jövendölések.
Benne maga Isten szól hozzánk. Ez nem oly magától értetődően természetes dolog, hiszen a világmindenség Ura áll szóba velünk, porból vétetett emberekkel (vö. 1M 18.).
A mennyei Atya bemutatta Jézust a Tábor hegyén: „Ez az én szeretett Fiam: Őt hallgassátok!” Mk 9,7. Ezután Isten már Jézus által szól hozzánk: “Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, én nyugalmat adok nektek” –és – „tanuljatok tőlem…“(Mt 11,28.).
Igazán ideje, hogy mi, közönyös, tunya emberek ismét figyelemmel hallgassuk Isten igéjét. Nincs békességünk, ha az Ige elől menekülünk. Miért szegények közösségeink hit és szeretet dolgában? Azért, mert Isten Igéje nem él mindig bennünk. Pedig az Igében élet van és erő! Csak ahol az ember elbizakodottá lett, ott nem elegendő az Ige. Amikor az emberi értelem az Ige fölé helyezi magát, akkor elhagyja annak az ereje. Félre tehát az emberi okoskodással, hallgassunk alázatosan és engedjük, hogy az Írásban Isten szóljon hozzánk.
Majnek Antal p.
