Cigánypasztoráció Kárpátalján 2014-15
Kárpátalján, a Munkácsi Egyházmegyében nyolc cigánytáborban folytatunk cigánymissziót: Visken, Homokon, Koncházán, Gálocsban, Minajban, Pósaházán, Beregújfaluban és Munkácson (kb. 225 római katolikus család él itt).
Egyházmegyénkben kevés a pap, s még ennél is kevesebb a cigánypasztorációban dolgozó papok száma.
Egyik célunk az, hogy a humanitárius segítség ne kerüljön az evangelizáció elé. Mindegyik táborban van egy cigánypasztorációs munkatárs, aki a közös imákat vezeti, és számon tartja az egyes emberek különböző szükségleteit.
Ebben az évben még nagyobb hangsúlyt helyezünk a munkára való nevelésre. Különböző pályázatoknak köszönhetően a családok beültethették a kertjüket (ahol volt rá megfelelő hely), megművelhetik azt, és utána örülhetnek saját munkájuk gyümölcsének. Ebben az a tudat segíti őket, hogy a földet – a Teremtő Isten ajándékát – használhatják. Mindenkit támogatunk, aki háziállatot – szárnyast, malacot – szeretne tartani. Együtt örülünk azokkal, akik nem csak a levesbe nevelték a csirkéket, hanem megtartották őket a következő évben is, s ezek a tyúkok most már tojással is ellátják őket. A gyümölcsfaültetés-projekt nem csak környezetük megszépülését segíti, hanem mindenekelőtt arra tanítja őket, hogy gondoljanak saját és gyermekeik jövőjére.
A háború miatt az állam elvette az iskolabuszokat háborús célokra, ezért a pósaházi gyerekeknek nem volt hogyan iskolába járniuk. Az oktatásüggyel és az állami buszvállalattal való hosszas (több mint fél évig tartó) egyeztetés után sikerült elhelyeznünk a gyerekeket egy magyar iskolában, mely egy 15 km-re fekvő faluban található. (Ez azért is nyereség, mivel a gyerekeknek magyar az anyanyelve). A gyerekek most jobban értékelik, hogy iskolába járhatnak.
Minden cigánytáborban (a minaj-in kívül) van egy imaház, ahol heti néhány alkalommal összegyűlnek közös imára, igeliturgiára, hittanra. Visken pl. minden este összegyűlnek valamelyik családnál rózsafüzér-imára. Minden táborban örülnek, ha legalább havonta egyszer eljön hozzájuk a pap vagy a püspök atya szentmisét vagy katekézist tartani.
Az országban uralkodó háborús állapotok negatívan befolyásolják az emberek életét, különösen azokét, akik „utolsóknak” számítanak. Minimális az esély, hogy munkát találjanak. Eddig a romák nemcigányoknál dolgoztak napszámban (ásást, ültetést, kapálást, gyümölcsszedést stb. vállaltak), de ezek a lehetőségek megritkultak, mivel a nemcigányok is szükséget szenvednek. Ezenkívül minden megdrágult, a szociális juttatások viszont lecsökkentek. Igyekszünk velük együtt viselni a nehézségeket, aggodalmakat, félelmeket, próbálunk egyszerűen mellettük lenni és arra buzdítani őket, hogy higgyenek az Isteni Gondviselésben. Amikor van rá lehetőségünk, anyagi segítséget is adunk nekik élelmiszer, tűzifa vagy gyógyszerek formájában.
A rendszeres katekéziseken, találkozókon többen is felkészültek (és most is többen készülnek) a szentségek felvételére: a gyónásra, a szentáldozásra, a házasság szentségére. Együtt éljük át velük azt az örömet, hogy a szentségeken keresztül közelebb kerülhetnek Jézushoz. A közös imákon, katekéziseken közvetítjük Ferenc pápa tanítását, beszédeit, buzdításait is, beszélünk azokról az országokról, ahol a keresztények hitük miatt szenvednek. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy cigány testvéreink is mélyebben átérezzék összetartozásukat az egyház közösségével.
[imagesizer path=”images/stories/beregujfalu-2015″ width=”150″]
