Fogadja el Isten a mi hálaadásunkat!

Jubileumi hálaadás Nagyszőlősön

Július hónapban volt 25 éve, hogy Majnek Antal ferences Munkácsra, majd Nagyszőlősre érkezett, szeptemberben pedig két társa — Radics Dávid és Zatykó László atyák — is követték. Több évtizedes szünet után ők élesztették újjá a kárpátaljai ferences missziót. Majnek Antal püspök atya fejében, vagy inkább szívében — ahogy Bán Jónás nagyszőlősi plébános fogalmazott — született meg az ötlet, hogy a ferences közösségben adjon hálát az elmúlt negyedszázadért. Július 25-én a püspök atya két első társa is Nagyszőlősre érkezett; a jelenlegi és az egykori ferencesek, s a nagyszőlősi és környéki hívek — akik megtöltötték a plébániatemplomot — közösen, ünnepélyesen adtak hálát a misszió 25 évének kegyelmeiért.

 

A szentmise elején Bán Jónás jelenlegi plébános köszöntötte a három jubilánst. Mint mondta: amikor ők hárman eljöttek ide, azt sem tudták, mire mondanak igent. Olyan dologba vágtak bele, amit az ember nem tesz meg csak úgy, hiszen bizonytalan és veszélyes volt itt a helyzet. De az Úristen titokzatos módon meghívta őket erre, s ők az Isten barátságából tették, amit tettek.

Antal püspök atya ezeket mondta: “Hálát adok értetek, különösen azokért, akik akkor nagyon nagy szeretettel fogadtak minket itt is és a többi helyeinken is. Örülök, hogy László atya és Dávid atya elfogadta Jónás atya meghívását. Velük együtt kezdtük el a munkát. Hegedűs Kolos akkori tartományfőnök kérésére eljöttünk ebbe az ismeretlen világba, ahol nagyon sok és sokszor kellemes meglepetés fogadott minket, sőt azt merném mondani, hogy egyre jobb helyzetbe kerültünk lelkileg, és ezt nektek köszönhetjük. Fogadja el az Úristen a mi hálaadásunkat!”

László atya a prédikációban többek között arról beszélt, hogy az, hogy egyáltalán voltak ferencesek, akik eljöhettek Kárpátaljára, azoknak a papoknak, híveknek köszönhető, akik vállalták a szenvedést, börtönt, hűségesek maradtak, s imáik nyomán megmaradt a hit és újabb ferences hivatások születtek. Az, hogy a nagyszőlősi ferences misszió nem volt rövid életű, annak köszönhető, hogy Kárpátalján is voltak római és görög katolikus papok, református lelkészek, hívek, akik a kommunista diktatúra évtizedeiben a lélek erejéből vállalták a börtönt, a lágert, a kínzásokat, nélkülözéseket, éhséget — és a halált is. Az, hogy a 25 éve indult misszió életképesnek bizonyult, a Jó Istennek köszönjük és azoknak a híveknek, akik Őbenne bízva és Őérte a legsötétebb időkben is hűségesnek bizonyultak, vállalva az ezzel járó zaklatásokat, veszélyeket és hátrányokat.

A szentmise végén Dávid atya is elmondta gondolatait a jubileum kapcsán: Életünk, létezésünk értelme, hogy Krisztus dicsőséges második eljöveteléért munkálkodjunk. Úgy gondolta, ezért jön Kárpátaljára frissen szentelt fiatal papként, hogy az Istennek adja életének ezt a szakaszát. Életünk minden szakaszában minden nap tudunk értelmes és jó dolgokat tenni, ami Isten dicsőségére válik — fiatalként, idősként, magatehetetlenként, haldoklóként is. Nincs olyan, ami ne lenne érdemszerző, ha erre a szándékra ajánljuk fel. Minden nap tegyünk valamit Isten dicsőségére, Krisztus második eljöveteléért.

A szentmise végén a hívek hálájuk és szeretetük kifejezéséül egy-egy szál rózsát adtak át három első papjuknak, majd a püspök atya áldásával befejeződött a szentmise.

Az ünneplés a templom előtti téren agapéval folytatódott, ahol a jelenlevők kötetlenül is beszélgethettek egymással.

A szentmisén a jubilánsokon kívül Bán Jónás atya is részt vett, s a három ünnepelttel misézett még Hajas Ámosz atya, valamint Magyar Gergely, aki a közelmúltig a magyarországi ferences rendtartomány provinciálisa volt, augusztustól pedig Jónás atyát váltja nagyszőlősi plébánosként.

[imagesizer path=”images/stories/kepek-2014/08/jubi” width=”150″]