Ragyogó kék égbolt, szikrázó tavaszi napsütés, lágy szellő a Duna felől… Körülöttem és szorosan mellettem sok ezer ember… Háttérben a csodálatos Parlament épülete… Kicsiny és nagyobb méretű zászlókat lengetnek gyerekek, fiatalok, felnőttek: sárga-fehér, piros-fehér-zöld, kék-sárga színek – ez csak ami a látószögembe esik, de jelen vannak más nemzetek is. Mi vagy Ki hozott össze minket? Miért cseréltük fel a puha ágyat a kemény földdel, a „jól kialszom magam” érzést a „mindenfelől szorongat a tömeg” érzéssel? Ahányan vagyunk, annyiféle választ tudnánk adni a kérdésekre. És ez így van jól. Hiszen már döntöttünk: „felcseréltük”, és nem bántuk meg!

„Ez a két nap tele volt meglepetésekkel, olyan pillanatokkal, amelyekben egy-egy csodálatos ajándékot kaptam a Jóistentől. Emberek, akiket az utamba vezetett és rajtuk keresztül újraélesztette a fényt bennem, és erőt adott nekem. A tömeg, amihez ilyen formában nem vagyok hozzászokva, először ijedelmet keltett bennem, de a végére boldog voltam, hogy osztozhattam velük egy ilyen csodás élményben, amihez foghatót még nem éltem át. Erőt és bátorságot kaptam ettől a két naptól. Köszönöm az embereknek, akik jelenlétükkel bearanyozták ezeket a pillanatokat, és akikkel együtt lehettem ebben a „varázslatban” – osztotta meg a nap végén élményeit a Munkácsi Egyházmegyéből öt busszal érkező zarándokok egyike, aki Beregszászban él.

Mindig elcsodálkoztam azon, hogy egy-egy eseménynek hányféle olvasata lehet. Talán ez az érzésünk támad Ferenc pápa magyarországi látogatásánál is, ha beleolvasunk a hazai és a nemzetközi sajtó visszhangokba. Vagy mégsem? Attól függ, milyen szándékkal vagyunk jelen a vele való találkozáson és milyen lélekkel hallgatjuk őt; jobban mondva Jézust, aki rajta keresztül akar üzenni személyesen és közösségileg.

Egy Munkácsról érkezett zarándok így fogalmazta meg tapasztalatát az átélt események után: „Tudtam, hogy ott leszek a Ferenc pápával való találkozáson, és már a hirdetés pillanatától kezdve vártam ezt a kalandot. Már négyszer volt szerencsém részt venni hasonló találkozón, és minden alkalom melegséggel töltött el, megtapasztaltam Isten jelenlétét és szeretetét. Az olvasmányok és az evangélium megható volt, mivel a Jó Pásztor témája nagyon közel áll hozzám, különleges számomra és már két éve elkísér. Először feldúlt voltam, mert a tömegben elsodródtam a barátaimtól, így egyedül maradtam a szentmisén. De nagyon hamar rájöttem, Isten akarta, hogy egyedül legyek, és erősen megtapasztaljam az Ő jelenlétét. Isten gyengéden megérintette a lelkemet, és mint egy megsebzett báránynak, gyógyította a sebeimet. A pápa prédikációja is nagyon közel állt hozzám, választ kaptam a kérdéseimre. Külön ajándékot jelentettek számomra a testvérek, akik megosztották velem ezt a kalandot. Sokat nevettünk, örömöt és kellemes beszélgetéseket éltünk meg együtt. Számomra ezek a napok Istennel és az Ő feltétel nélküli szeretetének megtapasztalásával teltek. Dicsőség legyen az Úrnak minden cselekedetéért az életemben!”

De haladjunk időrendi sorrendben!

A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül, akár élőben is, alkalmunk volt végigkísérni Ferenc pápa apostoli látogatásának három napos eseménysorozatát, a sokszínű programon együtt „lélegezhettünk”, együtt örülhettünk, együtt hallgathattunk, vele együtt adhattuk Jézus szeretetének megannyi jelét: a repülőtéren, a Sándor palotában, a Karmelita kolostorban, az autójában ülve, a Szent István-bazilikában, a Nunciatúrán, a Vakok Boldog Batthyány-Strattmann László Otthonában, a Rózsák terén az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban és az Istenszülő Oltalma templomban, a Sportarénában, a Kossuth Lajos téren, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán.

Egyházmegyénkből a vasárnapi Kossuth téri szentmisére zarándokoltunk el, összekapcsolva utunkat a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely, illetve az egri nevezetességek megcsodálásával. Az Ukrajnai Római Katolikus Egyház Munkácsi Egyházmegyéjének területe Kárpátalját jelenti, amit mindig is a több nemzetiség együtt élése jellemzett és jellemez ma is. A történelem kereke időről-időre megváltoztatja a jelen lévő nemzetiségek összetételét, de annak tényét nem. Ez Kárpátalja gazdagsága. A háború sok sebet ejt, sok gyötrelmet okoz, mérhetetlen fájdalmakat szít, egyaránt sújt mindenkit. Mégis most Európában az ukrán nép az, aki a legtöbbet szenved – egy családban a testvérek afelé fordulnak, aki szenved, őt segítik. Az emberiség nagy családjában sincs ez másképpen, ha Krisztust követjük. Ennek láthatjuk nagyszerű példáit a közvetlen és a tágabb környezetünkben is.

Egyházmegyénk Karitász munkatársai közül többen ott tudtak lenni a Rózsák terén, amikor Ferenc pápa a magyarországi apostoli látogatásának második napján az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban szegényekkel és menekültekkel, és az őket támogató szervezetek tagjaival találkozott.

Jakovlev Oleg és családja Ukrajnából menekültek el, Ferenc pápa előtt tettek tanúságot, és a háborútól szenvedők nevében osztották meg történetüket. 2022 májusában, Dnyipropetrovszkban éjjelenként rakéták robbantak, és épületek omlottak össze. Úgy döntöttek, hogy öt gyermekükkel elköltöznek onnan. Oleg 46 évvel ezelőtt katonai szakácsként szolgált Magyarországon, és azóta is ott élt emlékezetében a magyar nép vendégszeretete. Kicsit beszél is magyarul, ezért jöttek Magyarországra. Sokan segítettek nekik, és a Katolikus Karitász Integrációs Központjában is szeretettel fogadták be őket: „Számunkra és gyermekeink számára Magyarország egy új élet, egy új esély kezdete volt. Itt befogadtak bennünket, és új otthonra leltünk.” Kifejezte háláját Ferenc pápának, amiért hallatja a hangját a béke mellett és kiáll a háború áldozataiért. „A gyermekeink készültek egy dallal hálából a Karitász munkatársainak, amit most szeretnénk eljátszani a Szentatyának is – mondat az apa – Ebben a dalban a családunk szándéka szerint az áldozatok iránti tisztelet, a segítőknek szóló hála, a béke iránti vágy és az ima egyszerre csendül fel” – zárta tanúságtételét, majd két gyermekük, Daniil harmonikán, Maria szaxofonon játszotta el a dalt.

Ferenc pápa beszédében többek között köszönetét fejezte ki a Magyar Egyháznak a tevékeny szeretet melletti elkötelezettségéért, odaadottságáért: „Létrehoztatok egy olyan hálót, amely összeköti a lelkipásztori munkatársakat, a sok önkéntest, a plébániai és egyházmegyei karitászokat, de az imacsoportokat, a hívők közösségeit, a más felekezetekhez tartozó szervezeteket is, egyesítve őket abban az ökumenikus közösségben, amely éppen a szeretetből fakad. És köszönöm, hogy – nemcsak nagylelkűen, hanem lelkesen is – oly sok menekültet fogadtatok be Ukrajnából. Meghatódva hallgattam Oleg és családja vallomását; a „ti utazásotok a jövő felé” – egy új jövő felé, távol a háború borzalmaitól – valójában „az emlékezet egy utazásával” kezdődött, mert Oleg felidézte azt a meleg fogadtatást, amelyben évekkel ezelőtt Magyarországon része volt, amikor szakácsként itt dolgozott. Ennek az élménynek az emléke arra bátorította, hogy családjával együtt elinduljon és ide, Budapestre jöjjön, ahol nagylelkű vendégszeretetre talált. A szeretet emléke, amelyben részesültünk, feléleszti a reményt, és az élet új útjaira ösztönöz. Az ember még a fájdalomban és a szenvedésben is bátorságra talál a továbblépéshez, ha megkapta a szeretet balzsamát: ez az az erő, amely segít elhinnünk, hogy nincs minden elveszve, és lehetséges egy más jövő. A szeretet, amelyet Jézus nekünk ajándékoz, és amelynek megélésére hív minket, hozzájárul ahhoz, hogy a társadalomból, a városokból és a szűkebb környezetünkből kiírtsuk a közöny és az önzés ártalmát, és újra feléleszti a reményét egy új, igazságosabb és testvériesebb emberiségnek, amelyben mindenki otthon érezheti magát.” (…)

„Az együttérzés – folytatta Ferenc pápa – latinul compassio, de ez a szó nemcsak együttérzést, hanem együtt szenvedést is jelent! Olyan Egyházra van szükségünk, amely folyékonyan beszéli a tevékeny szeretet nyelvét, egy olyan egyetemes nyelvet, amelyet mindenki meghall és megért, még a legtávolabb állók is, még azok is, akik nem hisznek.” (…) „Jézus, az élő Ige éppen a szívüket és a kapcsolataikat gyógyítja, hiszen az ember belülről épülhet újjá” – vagyis újjászületik, amikor megtapasztalja, hogy Isten szemében ő szeretett és áldott. Ez vonatkozik az egész Egyházra is: nem elég csak kenyeret adni, ami a gyomrot táplálja, hanem az ember szívét is táplálni kell! A tevékeny szeretet nem pusztán anyagi és szociális segítségnyújtás, hanem az egész emberre figyel, és Jézus szeretetével talpra akarja őt állítani: olyan szeretet, amely segít visszanyerni szépségünket és méltóságunkat.”

Nagy öröm volt, hogy a magyar ajkú hívek mellett az ukrán ajkú hívek közül is sokan elzarándokoltunk Ferenc pápához Budapestre. Koza Tomasz SDS atya, szolyvai plébános, aki velünk együtt jött, az Egri Bazilikában szentmisét mutatott be, melyet az ukrajnai békéért ajánlottunk fel.

Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatásának második napján délután tizenegyezer fiatallal találkozott, és beszédet intézett hozzájuk a budapesti Papp László Sportarénában. Az eseményen 11 ezer 14–25 év közötti fiatal vett részt az egész országból és a határon túlról. Fiataljaink közül is többen jelen tudtak lenni. A pápával való találkozáson négy fiatal tett tanúságot, köztük egy Kárpátaljáról származó görögkatolikus 17 éves fiú, Tódor, aki a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákja.

„Kárpátaljáról származom, magyar görögkatolikus papcsaládban nevelkedem. Szülőföldem vértanú alakja a sokat szenvedett görögkatolikus püspök, Boldog Romzsa Tódor. Nevemet az ő tiszteletére kaptam. Ez az örökség sokszor elgondolkodtatott a hitemről. Mi a hivatásom a korosztályom felé? Van-e egyáltalán értéke a hitvallásomnak? Meghall-e engem valaki? Miskolcon tanulok, ahol sok más társamhoz hasonlóan biztonságban és lelki kiegyensúlyozottságban élek. De látom és tapasztalom a szülőföldemen zajló eseményeket, és egyre inkább úgy érzem, nekem is tanúságot kell tennem a hitemről saját környezetemben. Hiszen itt is van miért küzdenem. Sokan közömbösek hitük iránt, nem tartják fontosnak szüleik és elődeik megküzdött örökségét… Küldetéstudatunkat sokszor elaltatja, hogy biztonságban és nyugalomban élhetünk, de látnunk kell, hogy tőlünk néhány kilométerre a háború és a szenvedés határozza meg a hétköznapokat.” – mondta többek között tanúságtételében.

A Munkácsi Szent István Líceumból érkezett fiatalok kísérőtanára ezekkel a szavakkal foglalta össze a közösen átélt élményeket: „Kilenc diákkal és két kísérő tanárral csatlakoztunk az egyházmegyei ifjúsági zarándokokhoz, melyet líceumunk lelki gondozója Resch Tamás atya vezetett. A várakozásokkal ellentétben, hamar bejutottunk a stadionba. A kapunyitásra várva közös játékkal töltöttük az időt. Miután elfoglaltuk a helyünket, hamar megtelt fiatalokkal a stadion. A Forráspont együttes dicsőítő énekei indították az estét. A pápa nagyon közvetlen volt és nagyon fiatalosan üzent az ifjúságnak. Néha eltérve a hivatalos beszédétől, még személyesebbé tette a fiatalokhoz címzett üzenetét. Volt, amit többször is elismételtetett a tömeggel. Egy-két magyar szót is megtanult a kedvünkért.  A pápai találkozót szentségimádással zártuk, ahonnan élményekkel telten és egy kicsi megfáradtan értünk a szállásra, ahol az isteni gondviselés finom vacsorát, parkolóhelyet és jó beszélgetéseket készített elő nekünk. Vasárnap korán keltünk, hogy időben bejussunk a Kossuth térre. A szentmise, a közös éljenzés és taps, a pápa jelenléte örömmel és békével töltötte be a szívünket.”

Ferenc pápa a fiatalok nyelvén szólt és bátorított mindenkit, hogy ne felejtsük el, nagy dolgokra vagyunk teremtve.

„Az öt kenyér és két hal azonban elég Jézusnak, hogy véghezvigye a kenyérszaporítás híres csodáját. Ugyanígy, a mi kis dolgaink, a bűneink is, elegendőek Jézusnak. És mit kell tennünk? Jézus kezébe kell helyeznünk: ennyi elég! Az evangélium azonban nem említ meg egy részletet, melyet inkább a képzeletünkre bíz: hogyan vették rá a tanítványok azt a fiatalembert, hogy odaadja mindenét? Talán megkérték, hogy adja oda az ebédjét, ő pedig körülnézett, és látta, hogy több ezer ember van itt. És talán hozzájuk hasonlóan ő is azt válaszolta: „Nem elég, miért kértek engem, inkább a ti dolgotok, akik Jézus tanítványai vagytok, az, hogy gondoskodjatok erről? Ki vagyok én?” Aztán talán azt mondták neki, hogy maga Jézus kéri ezt. És ő rendkívüli dolgot tesz: megbízik bennük. Ez a fiatalember, aki hozott magának ebédrevalót, bízik bennük: mindent odaad, semmit sem tart meg magának. Azért jött, hogy Jézustól kapjon, és azon kapja magát, hogy ő az, aki Jézusnak ad. De így történik meg a csoda. A megosztásból születik: a Jézus által véghezvitt megsokszorozás akkor kezdődik, hogy az a fiatalember megosztja vele és másokkal azt, amije van. Annak a fiatalembernek a keveséből Jézus kezében sok lesz. Íme, ide vezet a hit: az adakozás szabadságához, a nagylelkűség lelkesedéséhez, a félelmek legyőzéséhez, az önmagunk kockára tételéhez! Barátaim, ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is! Ne feledjétek, hogy senki sem veheti át helyeteket a világ történelmében, az Egyház történelmében: senki sem veheti át helyeteket! Senki sem képes arra, amire csak ti vagytok képesek. Segítsünk egymásnak elhinni, hogy szeretnek bennünket, és értékesek vagyunk, hogy nagy dolgokra vagyunk teremtve. Imádkozzunk ezért, és bátorítsuk egymást ebben!” – mondta Ferenc pápa a fiatalokhoz intézett beszéde végén.

„Fantasztikus élmény volt, hatalmas tömeg. Le sem tudjuk írni, milyen szép, amikor ott vagyunk. Az Isten megjelent közöttünk és Ferenc pápa komolyan buzdított bennünket, hogy kapcsolódjunk ehhez az Istenhez. Legyünk Vele, legyünk a Béke emberei.” – mondta Tamás atya nagy lelkesedéssel a hazautazás előtt.

Újra a Kossuth téren állok… Ötvenezred magammal… A helikopter érkezése jelzi, hogy Ferenc pápa közeledik. És valóban! A hatalmas kivetítőkön már látszik is felülről az Erzsébet-híd, a konvoj közepén a kis fehér Fiat. Majd a pápamobil, amivel végigmegy a téren. Mindenki mosolyog, a szívek már ünneplőbe öltöztek a várakozás órái alatt. Szent, ünnepi pillanatok ezek. Olyan pillanatok, amelyek örökre bevésődnek!

„Próbáljunk mi is – szavakkal, gesztusokkal, hétköznapi tettekkel – olyanok lenni, mint Jézus: nyitott kapuk, olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be, olyan kapuk, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét. (…) Legyünk nyitottak és befogadóak egymás felé, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni.” – mondta Ferenc pápa. Majd így folytatta: „Szeretteim, Jézus, a Jó Pásztor nevünkön szólít minket, és végtelen gyengédséggel gondoskodik rólunk. Ő a kapu, és aki őrajta keresztül lép be, annak örök élete van: ő a mi jövőnk, a „bőséges élet jövője” (vö. Jn 10,10). Ezért soha ne csüggedjünk el, soha ne engedjük, hogy megfosszanak minket attól az örömtől és békességtől, amelyet ő adott nekünk, ne zárkózzunk be a problémákba vagy a fásultságba! Hagyjuk, hogy a mi Pásztorunk kísérjen minket: vele az új élet fényében ragyogjon az életünk, a családjaink, keresztény közösségeink és egész Magyarország!” – buzdított mindenkit a Szentatya apostoli látogatásának csúcspontján.

„Nehéz szavakba önteni mindazt, amit megtapasztaltunk, láttunk, átéreztünk. – írta az egyik munkácsi zarándok, amikor arról kérdeztem, hogyan élték meg fiával a pápával való találkozást. „Köszönet és hála a Jóistennek a kapott csodálatos ajándékért, hogy itt lehettünk, s egy szívvel-lélekkel imádkozhattunk a tengernyi emberrel. Olyan erős volt a Szentlélek jelenléte és Ferenc pápa karizmatikus személyisége, hogy egy szerető családdá váltunk. Kalapált a szívem, potyogtak a könnyeim, a torkomon akkora ’meghatottság gombóc’ szorult, hogy a mise bevezető énekéből egy árva szót sem tudtam elénekelni. Döbbenetes a prédikációban elhangzott üzenete: ’Legyetek kapu mások felé!’ Mennyire jól tudja a Szentatya, hogy mire van szüksége ennek a tékozló világnak. E szavak ’élő jelentését’ megélhettük az egyszerűségén, őszinteségén, szeretetén és személyes odafigyelésén keresztül, függetlenül attól, hogy közel vagy távol, szabad szemmel vagy vetítőn követhettük Őt. ’Anya! Láttam a pápát és rám mosolygott!’ – kiáltott a 11 éves fiam. Egy távolból átélt pillanat, de leírhatatlan a hatása… Két napja vagyunk itthon, s szüntelenül azon gondolkozom, hogy mit jelent számomra a pápától kapott üzenet. A szívemben ez a válasz született: találd meg azt a helyet, amelyen felépíted kapudat (mindenki a sajátját), tárd ki szélesre, s aki belép rajta, érezze át Isten végtelen, személyes szeretetét!”

Ferenc pápa utolsó szavai a szentmisén, a Regina caeli elimádkozása előtt ezek voltak: „Olyan szép, hogy a határok nem elválasztó vonalakat jelentenek, hanem kapcsolódási pontokat; és hogy a Krisztusban hívők azt a szeretetet helyezik előtérbe, amely egymással összeköt, és nem a történelmi, kulturális és vallási különbségeket, amelyek egymástól elválasztanak.

Forduljunk most a Szűzanyához. (…) Innen, e nagyszerű városból és e nemes országból az ő szívére szeretném bízni az európai kontinens hitét és jövőjét, amelyre e napokban sokat gondoltam, különösképpen a béke ügyét. Szent Szűz, tekints a különösen sokat szenvedő népekre! Tekints különösen a szomszédos, meggyötört ukrán népre, és az orosz népre, neked szentelt népeidre! Te, aki a Béke Királynője vagy, öntsd az emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot!”

Az Ukrán Katolikus Püspöki Kart egyházmegyénk apostoli kormányzója, Lucsok P. Miklós OP püspök képviselte. Miklós püspök Luscsák Nílus OFM, a munkácsi görögkatolikus egyházmegye apostoli kormányzójával együtt, valamint a magyar és határon túli püspökökkel együtt koncelebrált a pápai szentmisén. „Ezt a szentmisét az ukrajnai békéért való imádságban ajánlom fel”- üzente Miklós püspök a szentmise kezdetén. Mi mindannyian, akik a téren voltunk, vagy éppen otthonról követtük a szentmisét, egy lélekként csatlakoztunk a felajánláshoz.

„Közelről láttam Ferenc papát, és figyelmesen szemléltem hogyan viselkedik. Mélyen megérintett, hogy gyengeségében és betegségében egyaránt erő sugárzott az arcából, valamint megérintett az a mély jelenléte, amellyel ott volt közöttünk.” – osztotta meg velünk benyomását Miklós püspök a pápalátogatáson való részvétel után.

Hálatelt szívvel mondunk köszönetet Ferenc pápának. Visszatérve otthonainkban újra és újra odaülünk Jézus lábához, el-elgondolkodunk szavain… De mindenek előtt életre váltjuk az Örömhírt…És ebben nagy segítséget kaptunk ezekben a napokban. Köszönjük Szentatya!!! Isten áldja meg Ferenc pápát!

Összeállította: Molnár M. Katalin

Fényképek: Vatican, Magyar Kurír, Veritas, a zarándoklat résztvevői