Újjá kell születnetek!
Szent Pál gyakran választja ketté az emberiséget: pl. a világ fiai és Isten gyermekei, vagy a testi ember és a lelki ember. Amikor megszületünk e világ fiaiként, testi emberek leszünk, s azok is maradnánk, ha Isten nem jött volna el a földre. Jézus, az Ő földi képmása magára vette az emberiség bűneit, és a halálba vitte azokat. Harmadnapra föltámadt és megdicsőült, új szellemi testtel megjelent tanítványainak, majd negyven nap múlva fölment a mennybe.
Már Nikodémusnak is elmondta, hogy újjá kell születnünk – különben nem léphetünk be az Isten országába!
Ha ez az újjászületés oly fontos feltétele a mi Üdvözítőnk követésének, akkor érdemes erre gyakran odafigyelnünk. Tudjuk, hogy húsvét misztériuma, Jézus halála és feltámadása egyszeri esemény volt – mégis naponta át kell élnünk: meghalni a bűnnek, s feltámadni Jézussal az igaz életnek. Ezt tanulták Jézustól az apostolok, és ezt élték a mártírhalálig. Hasonlóan tettek a kétezer év szentjei is. Nekünk is, ha Krisztus-hívők akarunk lenni, először az Úr Jézus követésének alapvető feltételét szükséges teljesítenünk: megtagadni minden önző vágyunkat, szeretetlen elképzeléseinket, és hordozni a keresztünket Jézussal egészen a halálig, hogy aztán minket is fölemelhessen a sötétség honából az Ő örök világosságába. Addig is vigyázzunk lelki tisztaságunkra, mert Jakab apostol azt írja, hogy „boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik” (Jak 1,12). Érhetnek minket kísértések, de ne féljünk, „nem enged az Úr erőnkön felül megkísérteni”. Tévedés volna mindent ráfogni az ördögre, mert ő csak reklámozza nekünk a bűnt, mely halálos méreg, és nagyon szépen van csomagolva, de a próbatételben, a döntéseinkben kiderül, hogy mennyire szeretjük a Mennyei Atyát, vagy esetleg elfordulunk Tőle, mint az első Éva és Ádám.
Aki fölismeri az ezeket a világot irányító, hazug és veszélyes erőket – meggyőződéssel fordul el tőlük, s ahogy keresi a jót, az igazságot, fölfedezi azt, Aki maga az Út, az Igazság és az Élet, s oly nagy türelemmel hívja és várja az embert (vö. Jak 1,18). Azok viszont, akik engednek a világot hatalmukban tartó elemeknek, rabjaivá lesznek különböző szenvedélyeiknek. Erről már Szent Pál is részletesen ír egyik levelében (ld. Róm 1,18-32).
Kérlek benneteket, hallgassatok az Isten szavára, imádkozzatok őszinte szívvel ahhoz, aki mindig meg tud segíteni titeket, aki mindenkit meg akar menteni a halál hatalmából, s a föltámadás örömébe akar vezetni. Amen! Alleluja!
† Majnek Antal püspök
