A templom titulusa: Szent Rozália
A Tisza bal partján álló falu eredeti neve – Ardo (erdőóvó) – bizonyítja, hogy első telepesei erdőóvók voltak, akik az ugocsai királyi erdő-uradalomban szolgáltak. Korán megtelepedtek itt a szászok is, akik azonban a 16. század második felére szinte teljesen beolvadtak az őket körülvevő magyar népességbe. 1471-ben már mai formájában írják a nevét, a jelzőt a Fekete víztől kölcsönözték. Mai ukrán elnevezése Fekete-Tiszát jelent.
A település létrejöttének időpontja Ugocsa megye benépesedésének kezdeteire, a 13. század elejére tehető, de oklevelekben csak 1319-ben említik először. A nyalábi királyi uradalom részeként kiváltságokat kapott, ezeket azonban elvesztette, amikor nem sokkal később Drág vajda és testvére, majd a Perényi család birtokába került.
Plébániája az 1545. évi 25. törvénycikkelyben az elsőrendűek között szerepel. Az ardói plébánosról az 1334. évi pápai tized is megemlékezik. A templom román kori szentélye a 13., gótikus hajója és tornya a 15. században épült. Később a hitújítók kezére került. 1754-ben Perényi Zsigmond báró szerezte vissza. A 19. század közepén fedél nélkül omladozott, Haas Mihály szatmári püspök ideiglenes tetővel akadályozta meg további pusztulását. Északi falát értékes, 15. századból származó freskók díszítik. A sekrestye és a szentély boltozatai eredeti, a hajó csehüveg boltozata – a beszakadt régi helyett – 1913-ban épült.
Az anyakönyvezés kezdete: 1790.
A liturgia nyelve: magyar.
