2010. augusztus 3-4-én rendezték meg Rómában a soron következő nemzetközi ministránstalálkozót, melyen idén 40 kárpátaljai, római és görög katolikus, ministráns is részt vett.
A zarándokok július 31-én indultak Ungvárról, Magyarországon, Szlovénián keresztül. Velencében megálltak várostnézésre, illetve Mankovics Sándor, és Pősze Roland atyák egy szentmisét mutattak be a Szent Márk bazilikában a csoport számára.
Rómába augusztus 2-án a reggeli órákban értek. Megtekintették a Colosseumot, a Lateráni, a Szent Lépcső és a Maria Maggiore bazilikákat, a Spanyol lépcsőt, valamint a Trévi kutat. Másnap a Szent Péter teret, illetve bazilikát, valamint részt vettek a találkozó programjain, ami nagyon jó hangulatban telt. A találkozón mintegy 50 000 ministráns vett részt.
Megtekintették még a Falakon Kívüli Szent Pál Bazilikát, fürödtek egyet a tengerben, megnézték a Panteont, és az Il Gesu templomot. Haza augusztus 5-én délután indultak, útközben megtekintették Bécs városának nevezetességeit is.
Részletek Tóth Gergely koncházai ministráns élménybeszámolójából.
“Együtt énekeltünk és imádkoztunk megannyi ország ministránsával. Nem akadályozott bennünket, hogy más és más nyelven szólunk az Úrhoz. Az, hogy mi mindannyian az oltár szolgái vagyunk, áthidalt mindenfajta problémát. Csodás volt ez a nap, megismételhetetlen.”
“Körülbelül 15 méternyire kaptunk helyet a pápától. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy ez a Mindenható kegyelme, amivel megajándékozta Kárpátalja képviselőit.”
“A magyaroknak ezt mondta: “Kedves magyar ministránsok! Isten hozott Benneteket! Az oltár szolgálata során kerüljetek egyre közelebb Krisztushoz! Találjátok meg élethivatásotokat! Szent Tarzíciusz, a ministránsok védőszentje, könyörögj érettünk! Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Erre robbanásszerűen fülsiketítő erővel jött a válasz részünkről: “mindörökké ámen”. Kirázott a hideg. Fantasztikus érzés volt, a nap és az egész zarándoklat csúcspontja!”
“Bátran merem állítani hogy eddigi életem egyik legmeghatározóbb élménye volt ez a tartalmas 7 nap. Az érzés, hogy egy közösséghez tartozom, egy több millió ministránst számoló közösséghez, akiket mindössze a határok választanak el egymástól, csodálatos, leírhatatlan, nem tudom szavakba önteni! Remélem, hogy az “élő víz”, amiből merítettünk végigkíséri a mindennapjaimat, hogy emellett erőt is tudjak belőle meríteni. Rajtunk felbuzdulva álljon egyre több és több fiatal az Úr szolgálatába. Én még biztosan jó néhány évig fogom koptatni az oltár lépcsőfokait, mert hiszem, hogy 4-5 év múlva Rómában több ezer ministránssal újra megtörténhet a CSODA! “
