Egyházmegyénk két papja, Zsarkovszkij Péter atya, általános helynök és Pogány István atya, munkácsi plébános, valamint egyházmegyénkben Őrdarmán hét évig szolgáló Anton Konečný atya 2023. január 10-13. között részt vettek a Rómától kb. 30 km-re fekvő Castelgandolfóban, egyházmegyés papok számára a Fokoláre Mozgalom szervezésében tartott lelkigyakorlaton.

Az éves ritmusban megrendezésre kerülő nemzetközi találkozón – a járvány miatti két év kihagyás után – közel 400 pap volt együtt, akikhez még 300-an zoomon csatlakoztak. Az atyák túlnyomórészt Európából érkeztek, de voltak képviselők Indiából, Kanadából, az Egyesült Államokból és Ausztráliából is.

A lelkigyakorlat evangéliumi címe, „A sziklára épült ház”, és témája „Az imádságra épülve” – alkalom volt minden jelen lévő atya számára, hogy a számos egyházmegyei teendők közepette „megálljon” és Isten jelenlétének fényénél reflektáljon személyes és közösségi életére. A napi elmélkedések, szentmisék, csoportbeszélgetések és megosztások adtak keretet és lehetőséget minderre.

A gazdag napi programban a különböző témájú előadások és csoportmunka is helyet kapott. A témák között szerepelt többek között a szinódus, a papok megosztották tapasztalataikat arról, hogyan zajlik a szinodális út a helyi egyházakban, mi történik az egyes országokban.

A találkozón részt vett a Koreából származó Lazarus You Heung-sik bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa, aki a konferencián a papság szolgálatáról beszélt. A bíboros kiemelte a leendő papok képzését, amelyben nagy szerepe van a testvéri elfogadásnak, valamint a papság és a szeminaristák közötti testvériséget. A bíboros azt kívánta, hogy Jézus legyen jelen a papok és a szeminaristák között.

A sokszínű és számos kultúrát megtestesítő papok az együtt töltött három nap alatt megélhették a „A sokan, mégis egy test” valóságát az Eucharisztiában, valamint a kölcsönös ajándékozáson és befogadáson alapuló párbeszédben.

Erre adott lehetőséget az a kerekasztal beszélgetés is, amelynek keretében Péter atya, István atya és egy szlovák pap, aki évtizedek óta Oroszországban, jelenleg Kalinyingrádban szolgál, megosztották a háború kapcsán megélt tapasztalataikat.

Péter atya köszönetét fejezte ki az imatámogatásért, az Ukrajnának nyújtott minden segítségért, és továbbra is azt kérte, hogy ne hagyják abba a jócselekedeteket, és a jövőben is támogassák a háborútól és annak következményeitől szenvedőket. Számos konkrét példán keresztül felvázolta a nép szenvedését, de azt a hitet is, amely csodákra képes. Példaként hozta fel azt az eseményt, amikor Odesszában a különböző vallású hívők a tengerpartra mentek és felemelt kézzel imádkoztak, az Odessza felé haladó orosz flotta pedig egy váratlanul erős vihar miatt visszavonulásra kényszerült.

A tanúságtétel után sokan odajöttek papjainkhoz, hogy kifejezzék tiszteletüket az egész ukrán nép iránt.

Az Egyház család – ennek kézzelfogható valóságát megélni Isten ajándéka. István atya a családhoz tartozás élményét húzta alá, valamint azt a gondolatot – ami őt a legjobban megérintette – hogy az Egyházat, annak minden kifejeződésével, művével együtt Isten építi, nekünk a magunk részét kell megtenni.