Szent II. János Pál pápa 1986. október 27-én Assisiben találkozott a világvallások képviselőivel, hogy együtt imádkozzanak a békéért. A jeles esemény 40. évfordulóján – tervei ellenére, orvosai tanácsára – Leó pápa lemondott a személyes részvételről, helyette videóüzenettel fordult kedden délután a résztvevőkhöz. „A béke keresésének útja elsősorban az ima” – áll üzenete középpontjában.

Negyven évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa: hiteles vallásos magatartás és a béke iránti élő fogékonyság

Negyven évvel ezelőtt Szent II. János Pál ezzel az eseménnyel kívánta összekapcsolni a hiteles vallásos magatartást a béke iránti élő fogékonysággal. Szerettem volna együtt lenni veletek Szent Ferenc sírjánál ezen a fontos évfordulón – kezdődik Leó pápa üzenete. Köszönetet mond a Vallásközi Párbeszéd dikasztériumának és a Szent Egyed közösségnek, hogy tovább folytatták a megkezdett utat, mely az eltelt időben sok gyümölcsöt hozott, ahogy Ferenc pápa is megjegyezte a 40 évvel ezelőtti felejthetetlen napról: „Nem maradhatott és nem is kellett volna elszigetelt eseménynek maradnia. Folytattátok ezt az utat, mind nagyobb lendülettel”. Maga Szent II. János Pál pápa is arra buzdított, hogy „éljünk továbbra is Assisi szellemében”. 1986-ban még a „hidegháború” ideje volt, de 1989 után sokan úgy vélték, hogy a globalizáció stabil békét teremt a világ számára.

Háborút soha nem lehet Isten nevében vívni! Nincs szent háború: csak a béke szent!

Leó pápa sajnálattal állapítja meg, idézve a Magnifica Humanitas enciklikájából, „hogy szinte vakon a piacokra bízták a jólét, a demokrácia és a stabilitás megteremtésének képességét, miközben a globalizáció egyáltalán nem teremtett automatikusan egységet és békét” (MH 201). Ebben az értelemben „nyugtalanító módon rehabilitálták a háborút, mint a nemzetközi politika eszközét” (MH 190). Pedig már a Katolikus Egyház Katekizmusában olvashatjuk: „A fegyverek fölhalmozása sokak szerint a lehetséges ellenségek háborútól való távoltartásának paradox módja. Ebben látják a legalkalmasabb eszközt a nemzetek közötti béke biztosítására” (2315. sz.). Éppen ezért a hatalmi kultúra mostani korában szükség van Assisi szellemének előmozdítására, melynek elemei: a háború vallási legitimitásának elutasítása, a közvetítés és a párbeszéd szelleme, megfontolt tapasztalat és a béke jövőjéért tett kreatív cselekvés. Legyen a béke ismét a népek közös eszménye, a döntések vezércsillaga, az igazságtalanságot leleplező alapelv, minden nép közös távlata – sürgeti Leó pápa üzenete. Újjá kell építenünk tehát a békét mindenhol, nem pedig újabb háborúkat kell előkészíteni! Háborút soha nem lehet Isten nevében vívni! Számunkra, hívők számára „a vallás nevében harcolni valójában annyit tesz, mint magát a vallást támadni” (MH 223). Nincs szent háború: csak a béke szent!

Ne feledjük: Az imádságunk soha nem hiábavaló!

Ezért az Assisiben megkezdett út a béke keresésében elsősorban az ima útja. Az ima gyengének tűnhet a világi hatalmakkal szemben, de a hívők alázatos ereje. Istenhez fordulunk, aki a békét adja: bárcsak megérintené azok szívét, akik háborút és terrorizmust akarnak. És ne feledjük: az imádságunk soha nem hiábavaló! Az ima a párbeszéd iskolája Istennel, az emberekkel és minden teremtménnyel. Gondoljunk Szent Ferencre, akinek halála nyolcszázadik évfordulóját ünnepeljük. A világnak párbeszédre van szüksége. Az assisi út arra kötelezi a vallási vezetőket, hogy ápolják a párbeszéd légkörét a hívek között és a társadalomban, hogy az arrogancia nyelvét a béke, a tárgyalás és a megértés nyelve váltsa fel. Ez „fokozatosan eltávolítja az emberiséget az erőszak spiráljától” (uo., 221). Testvérek, imáink hozzák el Istentől a kívánt békét a világ minden országának! Tegyen minket az ő békéje lefegyverzett eszközeivé. „Boldogok a béketeremtők, mert Isten gyermekeinek fogják hívni őket!” (Mt 5,9) – zárul Leó pápa videóüzenete az assisi vallási béke-találkozóra.

Forrás – www.vaticannews.va