XIV. Leó pápa szeptember elsején, a Teremtésvédelem imavilágnapján este 6 órakor szentmisét mutatott be Castel Gandolfóban, a Borgo Laudato si’-ben.

Homíliájában arra hívta a híveket, hogy a mindennapok rohanásából kilépve álljanak meg a teremtett világ szépsége előtt, és ismerjék fel benne Isten szeretetének jeleit. A teremtés szemlélése ugyanakkor nem maradhat pusztán a természet szépsége felett érzett csodálat: ökológiai megtéréshez, személyes és közös felelősségvállaláshoz kell vezetnie – hangsúlyozta a Szentatya.

A liturgia olvasmányai két alkalommal is arra szólítanak, hogy szemléljük az Úr műveit – kezdte homíliáját XIV. Leó, megjegyezve, hogy ez különösen is könnyű a Castel Gandolfo-i kertek csodálatos környezetében. A Bölcsesség könyve (vö. Bölcs 13,1-9) arra buzdít, hogy a teremtett világ szépségét és erejét szemlélve jussunk el annak Alkotójához. Felületes magatartás lenne, ha megállnánk a tűz, a szél, a zúgó víz vagy az égbolt csillagainak csodálatánál, és nem emelnénk tekintetünket ahhoz, aki mindezt teremtette – figyelmeztetett a pápa.

A 18. zsoltár ugyancsak arra ösztönöz, hogy emeljük fel tekintetünket: az egek Isten dicsőségét hirdetik, az égbolt pedig kezének művéről beszél. „Az egész teremtés a Teremtő nagyságáról szól hozzánk, feltéve, hogy tekintetünk és szívünk nyitott erre a nagy misztériumra” – hangsúlyozta XIV. Leó.

Isten szeretete a teremtett világban

Máté evangéliuma (Mt 6,24-34) szintén a teremtés szemlélésére hív, ugyanakkor különösen is kiemeli Isten ember iránti szeretetét. Jézus arra kéri tanítványait, hogy nézzék az ég madarait és a mezők liliomait. A Teremtő számára ezek is értékesek, gondoskodik róluk és szépségbe öltözteti őket. Ha pedig Isten ilyen bőkezűen gondoskodik a növényekről és az állatokról, mennyivel inkább figyel szeretett fiaira és leányaira – mutatott rá a pápa. A teremtett világ szemlélése tehát nem önmagáért való. Segít felismerni, hogy az ember nem magára hagyva él a világban, hanem egy olyan teremtés része, amely Isten szeretetéből született, és amelyben az ember különleges helyet és felelősséget kapott.

Szeptember elsején egyben megkezdődik a „Teremtett világ ideje”, az az öt héten át tartó időszak, amelyet az Egyház az imádságnak és a közös otthon gondozása melletti elköteleződésnek szentel. XIV. Leó ennek kapcsán nagyon konkrét felhívással fordult a hívekhez. Arra buzdított, hogy ezen a napon és a következő hetekben szakítsunk néhány percet a mindennapi tevékenységek rohanásából, és ízleljük meg annak a nagy harmóniának a szépségét, amelynek mi magunk is részei vagyunk. „Állítsuk »csendes üzemmódba« az emberi tevékenység minden zaját, hogy meghalljuk a teremtés dallamos hangját, amelyben Isten, mindenek Alkotója szól hozzánk” – fogalmazott a Szentatya.

A szemlélődéstől az ökológiai megtérésig

Leó pápa szerint ez a szemlélődés egyben az Úrral való találkozás útja. És éppen ebből a találkozásból indulhat el az, amit az Egyház „hiteles ökológiai megtérésnek” nevez: amikor a Jézus Krisztussal való találkozás következményei láthatóvá válnak abban is, ahogyan a bennünket körülvevő világhoz viszonyulunk. A teremtés szemlélése és a Teremtővel való találkozás segít felismerni különleges helyünket Isten csodálatos tervében. Ugyanakkor tudatosítja személyes és közösségi felelősségünket is abban, hogy megőrizzük a teremtés eredeti harmóniáját. Ehhez azonban fel kell ismernünk saját mulasztásainkat és tévedéseinket is – hangsúlyozta XIV. Leó. Ebből a felismerésből születhet meg az új elkötelezettség arra, hogy a Teremtő akarata szerint helyreállítsuk a teremtmények közötti kapcsolatokat.

A Szentatya ezen a ponton a Teremtett világ gondozásáért tartott idei imanap üzenetének egyik központi gondolatát idézte fel: Izajás próféta felszólítását, hogy „kovácsolják ekevasakká kardjaikat” (vö. Iz 2,4). Ez a bibliai kép arra hív, hogy azt, amit az ember a pusztítás szolgálatába állított, fordítsa ismét az élet szolgálatába. „Még nem késő” – hangsúlyozta a pápa. A „Teremtett világ ideje”, amely október 4-én ér véget mély megtérésre szólít bennünket. „Amit pusztításra használtak, azt újra az élet szolgálatába lehet állítani: a szegények gondozására, az éhezők táplálására és a teremtett világ megóvására.”

Szent Ferenc és a teremtés dicsérete

A szeptember elsején megnyitott „Teremtett világ ideje” október 4-én ér véget, amikor Assisi Szent Ferenc tranzitusának, vagyis földi életből való távozásának nyolcszázadik évfordulóját ünnepli az egyház. XIV. Leó felidézte, hogy Ferenc pápa különösen is Assisi szegénykéjéből merített ihletet, amikor megírta Laudato si’ kezdetű enciklikáját, és amikor életre hívta a Castel Gandolfo-i Borgo Laudato si’-t, amely most otthont adott a szentmise résztvevőinek. A pápa ezért arra kérte a jelenlévőket, hogy lélekben csatlakozzanak Assisi Szent Ferenchez, és fogadják szívükbe híres Naphimnuszának dicséretét: „Áldott légy, Uram, minden teremtményeddel, különösen urunk-bátyánkkal, a Nappal” – idézte a Szentatya, majd felelevenítette a himnusznak a Holdért és a csillagokért, a szélért, a vízért, a tűzért és „Földanya nővérünkért” mondott hála szavait.

XIV. Leó homíliája végén összekapcsolta a teremtett világ gondozását az egyetemes testvériség eszményével. Szent Ferenc példáját követve arra hívott, hogy újítsuk meg elkötelezettségünket egy olyan testvériség mellett, amely nemcsak az emberek egymás közötti kapcsolatára vonatkozik, hanem elválaszthatatlan a teremtett világ iránti felelősségtől is. „Szent Ferenccel együtt meg akarjuk újítani elkötelezettségünket, hogy megéljük és előmozdítsuk azt az egyetemes testvériséget, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik a teremtett világ megóvásának feladatával” – zárta szeptember elsejei homíliáját XIV. Leó pápa a Castel Gandolfo-i Laudato si’ faluban.

Forrás – www.vaticannews.va